Röviden, összefoglalóan magamról:
Megszülettem Budakeszin, 1954.-ben, azóta Szamonek János a nevem. Szüleim kisnemesi-, paraszti- és uradalmi-gépész családból származtak. Fontosnak tartották, hogy negyedik gyermekük mindenképpen többet tanuljon, mint amennyi akkor számukra lehetséges volt. A legmagasabb iskolai végzettségemet – szaküzemmérnökként – 1987.-ben esti iskolai képzésben szereztem meg. Ekkor már négy gyermeket neveltünk az 53 négyzetméteres budapesti öröklakásban, amelyet rendkívül „borsos áron” kellett megvásárolni.
Diákéveimnek jellemzői voltak az építőtábori-, majd az éjszakai alkalmi munkák, később a KISZ-ből való eltávolítás. A saját baráti körünk szerinti „külön-életünk” a 70-es években nem igazán tetszett az akkori hivatalosoknak. A kötelező sorkatonai szolgálatot páncélos alakulatoknál harckocsivezetőként, majd szolgálatvezető-helyettesként teljesítettem.
Leszerelésem után – visszatérve a Budapest-i Váci út egyik híres-neves gyárába – gyártástechnológusként álltam újra munkába. Megszakításokkal ugyan, de 2000.-ig az energetikai gépgyártás CNC megmunkálásaiban dolgoztam – különböző gépekkel és gépeken – szellemi- és fizikai munkaterületeken egyaránt. Tehettem ezt egészen egyik gyártási eljárásom szabadalmaztatásáig, ami miatt „hidegre tettek”.
Ezek után – a már sok éve létező vállalkozói igazolványommal – magamnak kellett megtalálnom, hogy hogyan kerítsem elő a megélhetéshez szükséges anyagiakat.
Sok mindent elvállaltam, amíg pár év múlva egy szerszámforgalmazó-, majd két szerszámgép kereskedelmi cégnél CNC technológizáltam, betanítottam, árajánlatokat készítettem, eladtam. Hét év után újra a saját vállalkozói tevékenységeimre kellett támaszkodnom, amely szerint a gyakorlati- és elméleti tanítás volt a főbb munkavégzésem szervezett felnőtt-oktatáson belül.
Kétszer is rákényszerültem, hogy – szakmámon belüli fizikai állományban – külföldön dolgozzak. A második visszatérésem után szintén fizikai területen, a járműgyártásból mentem nyugdíjba.
Társadalmi feladatvállalások körében voltam szakszervezeti főbizalmi helyettes rövid ideig, majd 1992.-től az Üzemi tanács tagja, később elnök is. A szervezett kereteken kívül a közvetlen munkahelyi kollégák történelmi- és politikai ismereteinek bővítésére törekedtem.
A „covid-p(l)andémia” kezdetén találkoztam dr.Bene Gáborral, azóta a Nemzetegyesítő Népmozgalom szellemében teszem a dolgaimat. Sok híres hazafi mondásával teljesen egyetértek, de talán a legfontosabbak nekem Wass Albert üzenetei. Például a „Váljatok újra Nemzetté Magyarok!”
A sok-sok – mindennel megtűzdelt – év után kis kertes házban élek szeretett, mindenben kitűnő édes párommal Pest vármegyében!