Tíz éve történt…

Zétényi Zsolt

Tíz éve történt…..

Tíz esztendeje annak, hogy 2006 őszén rendhagyó események zajlottak hazánk fővárosában.
Vannak, akik némi túlzással az 1956 – os szabadságharchoz hasonlítják az akkor történteket. Nem kis túlzás ez! Mégis megállapíthatjuk, hogy akkor egy katonai világhatalommal és annak magyarországi helytartóival szállt szembe a nemzet és az ország egy része, totalitárius önkényuralmi rendszer lerombolása volt a cél, míg 2006 – ban, – bár joggal gondoljuk illegitimnek, – demokratikus választás után keletkezett kormányhatalom alkalmatlanságára, kártékony, nemzetellenes voltára döbbent rá a társadalom markáns része.
A hiteltelen, saját bevallása szerint is hazug miniszterelnök távozását követelik 2006 szeptember 17-18-án, majd az október 23-ával kezdődő tiltakozás hullám során. Ez valamilyen módon és mértékben megfelel annak a szabadságharcos hagyománynak, amely végigvonul a magyar történelmen nyilván egészen más méretekben. A 2006-ban tapasztalt kurucos, eb ura fakó magatartás mindig is jellemezte a nép nemzet bizonyos részét, amelynek magatartása meghatározó lehetett egyes időszakokban. A 2006-os megmozdulások korántsem annyira tömegesen, szerencsére nem fegyveres harc formáját öltve, ám mégis a nemzetellenes arcátlan önkény elutasításáról szóltak.
1956 szabadságharca kapcsán  fel szokták tenni a kérdést: mi az oka annak, hogy éppen Magyarországon kapta meg a kommunizmus hánykolódó hajója az első betömhetetlen léket. Ennek sok egyéb mellett két kardinális oka van. Az egyik: a magyar történelem szabadságharcos hagyománya, az alkotmánysértő hatalommal való szembeszállás szelleme.
A másik: markánsan nemzetidegen és nemzetellenesen ténykedő vezető (és híveinek csoportja) kerítette hatalmába az ország irányítását. Így volt ez valamiképpen tíz esztendeje is. Nem felejtem el az akkori miniszterelnök közös televíziószereplését a román miniszterelnökkel, amikor egy magyar riporternek a székelyföldi autonómia törekvéseket firtató kérdésére a román miniszterelnök helyett olyan választ adott, amely teljesen megfelelt a román érdekeknek, elutasította az autonómiát a „magyar”  miniszterelnök. Nem ez volt az egyetlen bűne és hibája……
2006. szeptember 18-án kaptam egy telefonhívást Sz. Boglárka, régi ismerősöm, egyetemi hallgató telefonjáról, amikor arról tájékoztatott, hogy a Szabadság téri szovjet gyalázat emlékműről éppen akkor távolítják el a feliratot Ő és társai. Nem részletezem beszélgetésünket, ám jó érzéssel írom le, hogy a hősi emlékmű  „hős” (gerój) szavának kezdőbetűjét, egy nagy cirill G betűt évekig őriztem lakásomon  jól látható helyen mindaddig, míg egy lakásfestés zűrzavarában el nem veszett.
Másik alapélményem a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalóterméhez kapcsolódik, ahhoz a teremhez amelyben a televízió székház ostromlóit állították bíróság elé. Itt elmondott
védőbeszédemben szóltam arról, hogy a társadalom szétszakításáért felelősök a bajok igazi okozói, s az orvosság a társadalmi ellentétek feszültségek elviselhető mértékűvé tétele lehet, nem a büntetőjog eszköztára jelenti a megoldást.
A 2006.  októberi tüntetések idején ott voltam már az első nap – október 23 – estéjén Gaudi Nagy Tamás barátommal együtt a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Deák téren, ahol a tiltakozók által aznap váratlanul üzembe helyezett szovjet tank volt látható, miközben erősen érződött a korábban használt könnygáz maradványa. Mondhatom kísérteties éjszakai hangulat volt, fáradt rendőrökkel, forgalom elől elzárt utcákkal.
Meghatározó élményem Csorba Attila ügye is. Attila a Rókus kápolna közelében veszítette el szeme világát az Uránia mozi felől, rendőrségi vadászfegyverből célzottan kilőtt lövedék roncsoló roncsolása, rendőri bűncselekmény miatt. Attila emléke előtt tisztelegni kell, néhány éve önkezével vetett véget életének. Mintája lehetne az átlagos, egyszerű magyar embernek aki nem tüntetett, csak látni szerette volna az eseményeket. Nem látta a politikai frontok valódi vonulatait, nem volt nagyon tájékozott, de érdeklődő, érteni, látni kívánó ember volt, aki érezte, hogy az ország dolgait jobbra kell fordítani. Olyan ember volt, akivel történnek a dolgok, de nem alakítja azokat,  aki nem érti a világot, de  a mostaninál jobban szeretne élni és dolgozni. Munkanélküli munkás fiatal, aki a 2006-os Magyarországon  megkapta a világtalanságot okozó lövedéket, megkapta a mély depressziót. Jobbat, többet érdemelt volna egyéni és közösségi sorsában egyaránt.
Mit üzen 2006? Érdemes –e véleményt nyilvánítani  tömegtüntetéssel? Elérhető-e egyáltalán politikai eredmény ilyen úton? Nem vagyok bizonyos a válaszban. Meggyőződésem azonban, hogy a köztörvényes bűncselekmények a tömeg kis hányadára voltak jellemzőek, a tömeg nagy része tiszta szándékú volt mind szeptemberben, mind októberben.
Megbecsülendők azok, akik készek saját biztonságukat és testi épségüket kockára tenni az emberi szabadságért és méltóságért!  Még akkor is, ha nagyon bizonytalan a küzdelem kimenetele és sok a viszontagság.

2016. augusztus hó. 23.

Archívum

Adatkezelési tájékoztató

A NEMZETEGYESÍTŐ MOZGALOM POSZTUMUSZ TAGJAI

VAJON MI ÉS HOGYAN VALÓSULT MEG MINDEBBŐL? – CSERHALMI GYÖRGY FELOLVASSA AZ 1989-ES 12 PONTOT

Örökségünk – a klip

A NemzetEgyesítő Népmozgalom Kiáltványa

Magyarország és az Illuminati – Dr. Tóth Zoltán József

Dr. Tóth Zoltán József Hungaria Archiregnum c. könyvének bemutatója