dr. Bene Gábor írása
Jó lenne régi forrásokat átelemezni, mert Pap Gábor és Szántai Lajos már megtették ugyan, de mások nem, s ezért a közember nem tud eligazodni benne.
MTA nem akarja elfogadni sem a külföldi, sem a magyar kutatók eredményeit, ami nem az általa elfogadott – egyébként hamis – nézeteket vallja. Több külföldi történész és nyelvész is csodálkozott már ezen. Pedig logikus: oda a Habsburg, a kommunista és a mai globalista korszakban is csak olyan személyek kerülhetnek, akik vagy megalkuvók, vagy pénzpórázra vehetők akkor, ha a véleményük más, mint amit évszázadok óta erőltetnek a „hivatalos tudósok”!!
Az egyik MTA történész ilyeneket mond: „A magyar királyi családnak miért nincsenek magyar beszélő nevei…..A tipikus magyar neveket a szolganépnél találják meg….” Ha nem élne mélyen gyökerezve a tudományos életben a hamisítás és a magyarellenesség, hanem tiszta kézzel nyúlnátok a kérdéshez, akkor a logikus válasz erre az lenne, hogy a ma magyarnak nevezett nyelvet nem a honfoglalók beszélték, hanem az itt élő alaplakosság. Nem is lehet másként, hiszen nem jöttek rá akkora számban az alapnépességre, ami nyelvcserét eredményezhetett volna! Különben a genetikai készletükből is többet őriznénk ma azoknak, akik évszázadok után tértek vissza ide azért, hogy visszavegyék Attila királyunk egykori birodalmának a legfontosabb területet, a legjobban védhető Kárpát-medencét!
Ám ezzel akaratlanul is igazolta az MTA történésze, hogy a nyelvünk itt volt a Kárpát-medencében, sőt itt jöhetett létre, s nem a már erősen keveredett etnikumú hazatérők (vagyis nem honfoglalók) fő nyelve volt. Egyébként Török Tibor genetikus el is mondta, mielőtt be nem fogták a száját, hogy a mai magyarság génállománya 87%-ban egyezik az akkori alaplakosságéval, viszont csak 4-7%-ot őrzünk a honfoglalóktól, pontosabban a hazatérőktől. A kettő közötti különbség pedig a menet közben hozzánk betelepülő, nem rokon népek genetikájából jön össze.
A hibásan rovásírásnak mondott rovásjeleink sem maradhatott volna fenn 7000-7500 éven át akkor, ha nem folyamatosan használják őseink, és közben bármilyen nyelvcsere megtörténhetett volna. A hazatérők egy-egy törzse valószínűleg több nyelven is beszélt, hiszen az állattartó harcosoknak nem csak a saját nyelvüket kellett jól beszélni, de a szomszédos népek kereskedőivel, a hatalmas csordákat sokszor megtámadó rablókkal is szükséges volt valamilyen kommunikáció.
A hazatérők tehát zömmel többnyelvűek, de minden bizonnyal beszélték az ősnyelvet is, legfeljebb sok idegen behatással, ami tájszólásként is felfogható.
Ám az új kutatások értelmetlenek addig, amíg régi, hamis dogmákra alapozva végzik, s a genetikai eredmények hatására át kell gondolni az eddig elfogadott dogmákat!
Már a „honfoglalás” is egy hamis, a magyarság erőszakos foglalását sejtető szó! Bár egyetlen egy krónikánk se írnak ilyenről, mert az ingressus nem felel meg a honfoglalásnak, s ez is bizonyíték arra, hogy a történészek ma is pénzpórázon vannak! Az ingressus ugyan bevonulást jelent, de Árpád népének nem kellett elfoglalnia itt semmit, hanem csak vissza kellett térjen Attila birodalmába. Ha komoly harcok lettek volna, akkor azt a krónikák biztosan lejegyezték volna. A vérszerződés a nem rokon törzsek között és a rokonok között is létrejöhetett, hiszen a Kazár birodalomból szerintem azért vonultak ki Árpádék és a velük tartó egyetlen kazár törzs is, mert nem akarták felvenni a judaizmust! Nem tűnik fel senkinek, hogy a kazár kagán éppen abban az időben akarta minden alattvalójával felvetetni az akkor már náluk államvallásnak minősülő judaizmust? Szerintem ezt azért nem meri senki leírni vagy kimondani mert attól fél, hogy antiszemitának minősítik a zsidóbarát történészek, politikusok.. Pedig éppen az, hogy ma a kazárok és más betért nációk leszármazottai vannak hatalmas többségben a zsidóság tagjai között azt bizonyítja, hogy ők már zömmel nem szemiták. Ha pedig nem szemiták, akkor hogyan lehet az őket kritizálókat „antiszemitának” nevezni? Nem vicces kicsit e a buta és gátlástalan eljárás?
Nézzük mit is jelent a török nyelvben az askenázi szó? Az bizony a görög szkíta, vagy a magyar szittya szónak felel meg. Vagyis a nem barna bőrű zsidóságot, vagyis a hébereket, hanem a betért kazárokat nevezik így.
Ebből az is következik, hogy a kazárok egy részét, akik Árpáddal jöttek el ide a Kárpát-medencébe, szépen beintegrálta a magyarság maga közé. Akik viszont ott maradtak: felvették a héberek vallását vagyis a judaizmust. S ma már egyértelmű többségben vannak pl. Izraelben. Így adódott az az elképesztő helyzet, hogy az egykori Júdea területén maradt hébereket – akiket a muszlim erőszak kényszerített Mohamed próféta vallásába – a nem szemita, hanem askenázi izraeli katonák irtják ki szinte úgy, hogy írmagjuk se maradjon. Ki akkor az antiszemita?
A szkíta név valójában az íjfeszítő kultúra népeinek összefoglaló neve?
Egyes korrekt történészek szerint azért van a szkíta népek között olyan sok név, mert minden törzs, vagy nemzetség a saját megnevezését használta magára, s Herodotosz is csak azért nevezi őket egységesen szkítának, hogy érzékeltesse az azonos népi műveltség és az íjfeszítő életmód azonosságát! A legrégebbi nép a földön nem az egyiptomi, hanem a szkíta – s ez már tisztázódott a Herodotosz-nál, aki a történetírás atyja! A Tatárlakai amulett készítői kb. 7500 évvel ezelőtt szkíták voltak, s valószínűleg a nyelvük is egységes lehetett, vagyis ÖVÉK volt az ősnyelv. A szkíták/szittyák népei tehát íjfeszítők voltak és azonos szokásokkal, műveltséggel rendelkezhettek, hiszen a Tatárlakai amulett 7500, a legrégebbi sumer agyagtáblák pedig max. 5000 évesek. Vagyis az írás/rovás első elemei is innen kerülhettek Mezopotámiába. A szkíta népek tehát ősnépek. S a nyelv is mutathat érdekességeket, mert a legtöbb ősetimon messze a magyarban – vagyis az egyetlen máig fennmaradt szkíta nyelvben van. Ebből arra lehet következtetni, hogy mivel a nyelvek ott maradnak meg legtovább ahol kialakultak, akkor a Kárpát-medence lehet az európai szkíták-hunok őshazája, s innen rajzott ki időről-időre egy-egy népcsoport, vagyis a magyar-hun- avar- szkíta- daka- daha- szarmata- méd- sumír-pártus-kun stb. nyelvek azonosak is lehettek!
Persze kisebb-nagyobb eltérések is lehettek közöttük, hiszen a kirajzások és hazatérések között idegen nyelvi hatások is érték őket. Ám az biztos, hogy az összes krónikánk szerint szkíták vagyunk, sőt még Werbőczy is hivatkozik a szkíta eredetre. Ráadásul az egész világ (kevés kivétellel) Hungáriának hívja hazánkat, vagyis bennünket hunoknak-szkítáknak tudnak és mi magunk is hunnak-magyarnak-szittyának tartottuk magunkat egészen a Habsburgok által kreált honfoglalás kitalálásáig!
VAJON MI AZ OKA, HOGY MINDENÁRON KI AKAR A HUN-SZKÍTA ÖRÖKSÉGBŐL TAGADNI MINKET EGY REJTŐZKÖDŐ HATALOM, AMELY A KERESZTÉNYSÉGET IS, DE A HAZÁNKAT IS ALAPOSAN MEGSZÁLLTA?
Mindez persze köszönő viszonyban sincs a kiválasztottsági mítosz hazugságával, de érdemes lenne elolvasni, mit írtak források a szkítákról, akik a korszaknak a legigazságosabb, legerkölcsösebb népei voltak. Ha ma már nem vagyunk azok, annak az oka kizárólag a befogadott idegen eszméknek és kulturálatlan gátlástalanságnak köszönhető, ami annyira eluralt minket, hogy ma letagadjuk szkítaságunkat!
Ha már a nyelv azonosság felmerült, akkor írott forrásként ne feledkezzünk meg egy római történetíró Ammianus Marcellinus munkájáról. Ő fiatal korában II. Konstantin császár testőreként a mai magyar Délvidéken állomásozott, s az itt lakókat szarmatáknak tartja. S leírja, hogy a császárt egy vita hevében simán „lemarházták” a szarmaták. Vagyis a marha szó, nem valami általunk kölcsönvett szláv, vagy germán kifejezés, hanem bizony egy szkíta-szarmata őskifejezés!
Embertani vizsgálat szerint mi vagyunk a legegységesebben turáni-kaukázusi típusú (szkíta) ősnép. S ez úgy lehet, hogy pl. a bajorok valójában az avarok utóda, vagyis egy rokon nép. A lengyelek, horvátok, ukránok is rokonok, sőt sajnos az elfajzott osztrákok is. Ám a vezető réteg hazánkban már régen nem ehhez az ősnéphez tartozik, mert a befogadás miatt a nyelvünket is megtanulták és kiváló színészi teljesítményt nyújtva „adják el magukat” szkíta-magyarnak! Persze voltak akik nagyon is magyarrá lettek! pl. Gárdonyi Géza, Hercegh Ferenc, Ipolyi Arnold, Zrínyi Miklós, Mindszenty József, Teller Ede, Damjanics János, Guyon Richárd és sorolhatnám a neveket! Ám a beilleszkedők felismerték a szkíta-magyar nyelv előnyeit és magukévá tették az ősi igazságos értékrendünket, állameszménket. Ma sajnos éppen ettől tudott minket megfosztani az a bolsevik gátlástalanság amit az ego és az agyfertőzés tetőzött be hazánkban is!
A bizonyítékok azonban itt vannak a beszélő neveinkben! Turul dinasztia, vagyis Attila leszármazottja Álmos, akinek igen beszélő neve van. Sőt Árpád is egy ősi szkíta-hun-magyar név, s még a Szentföldön is van ilyen nevű település a mai Szíriában. Az Előd név is igen beszédes, vagy akár a Töhötöm is. (Amivel azt „tehetek” amit akarok?) Legyünk tehát büszke magyarok!
