Dr. Bene Gábos írása
Idézet Gustave Le Bon pszichológus A tömegek lélektana című zseniális művéből:
“A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja.
Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja kinyitni a szemüket, leleplezni az őket körülvevő hazugságokat.”
Szakács Árpád – a fenti könyv kiadója – tökéletesen szemlélteti a fenti idézetből eredő mai, magyar valóságot: „Milyen jó példa erre most Magyar Péter messiási küldetése. Kiben látják az emberek az illúziót? Egy velejéig romlott, erőszakos, nárcisztikus pszichopatában, egy, a Fidesz által kitermelt immorális lényben, pont egy olyan személyben, aki a Fidesz terméke. Magyar Péter arról beszél, amiről a manipulált tömeg hallani szeretne: a hatalom korrupt, a politikusok lopnak, és nem érdekli őket az emberek élete. Csakhogy az igazán lényeges kérdésekről ugyanúgy hallgat, mint a Fidesz: a Covid időszak oltási terrorjának következményei, a digitális állampolgárság veszélye, a társadalomra kényszerített digitalizáció problémája, az emberi egészségre veszélyes globális multicégek élelmiszernek árult mérgei, a Big Pharma embereket gyilkoló tevékenysége, a kondenzcsíknak elhitetett geoengineering kérdése, az 5G egészségre káros hatása tabukérdés. És még hosszan lehetne folytatni a sort… A másik oldal, a fideszesek pedig sohasem teszik fel a kérdést: milyen rendszer az, amelyik ilyen alakokat termel ki magából… Vajon ők jó oldalon állnak?”
Eddig az idézet Szakács Árpádtól, aki viszont feltette magának a kérdést pár éve, hogy Ő a jó oldalon áll-e? S akkor tette fel, amikor a Fidesz médiabirodalom egyik kulcsembere volt. Árpád ezek után lemondott a hatalmas fizetéséről, szépen összecsomagolt és kilépett a NER rendszerének a bűvköréből úgy, hogy nem kívánta összekenni az ott hagyott munkáját fekáliával. Nem bútorozott össze a balliberális csőcselék bűnszövetkezetével, de határozottan és kritikai éllel beszélt onnantól kezdve arról, amit addig csinált.
S én ezt azért tudom tökéletesen megérteni, mert ezen magam is átestem.
Igaz nem voltam a Fidesz alkalmazottja, de sokkal mélyebben és sokkal drasztikusabban érintett az, amikor rádöbbentem arra, hogy az egyetemi éveim alatt választott „kenyérkeresetem” ami az ország első pár lemezlovasa közé emelt, vagy fejlesztett. Ám valójában néhány korosztálynyi magyar fiatalt térítettem el attól a népi műveltségtől, amit ma annyira hiányolunk. Kiváló diszkós voltam, ami így utólag nézve a legnagyobb kárt okozta azoknak, akik akkoriban az általam tartott zenés esteken szórakoztak. Úgy beléjük rögzült az amerikanizmus, hogy minden magyar hagyománytól elfordultak és nem is vették a lapot, hogy mit engedtek el, hogy milyen ősi tudást hagytak veszni csak azért, mert az amerikai modernizáció őket – a diszkó zene által – megfertőzte. Talán mentség a számomra, hogy akkoriban (1970-ben 80-ban) hittem, hogy a „szabad világ” zenéit játszom a fiataloknak és igyekeztem érzelmi kapcsolatot kialakítani a szórakozó fiatal lányok és fiúk között. Néhányan később emlegették is, hogy azért házasodtak össze, mert a diszkó összehozta őket. Ám mennyivel jobb lett volna, ha a népzene, a valódi magyar népzene hozta volna őket össze és nem egy idegen kultúra, amelynek káros volta csak évtizedek után derült ki számomra is. Persze az akkori kommunista rendszer adósságcsapdás helyzete volt az, ami a diszkózene előtt kapukat nyitott, s így nem dicsekedhetek a rendszer rombolásával sem. Amikor felismertem a kapitalizmus és a szocializmus egygyökerűségét, akkor azonban nekiláttam a hiba kijavításának és a közéleti kérdéseket is kezdtem más szemszögből látni.
S ahogy ráébredtem a hibámra, elkezdtem a Szent Korona alkotmányosságát kutatni.
Talán az hatott rám leginkább, hogy az 1956-os szabadságharcunk eltiprásának felelőseit kutatva ráébredtem az amerikai és a kínai szerepre. S így amikor ma a kínai kommunista állam kapitalistáit a magyar állam anyagilag támogatja, akkor nem véletlenül nyílik ki a bicska a zsebemben. Ugyanis az USA külügyminisztérium Brioni szigetére küldött táviratában nyugtatta meg Hruscsovot arról, hogy nem fog be avatkozni, hiába kiabálja a Szabad Európa Rádió, hogy „tartsatok ki magyarok: jövünk”! Ám nem jöttek. Igaz, Elvis Presleynek köszönhetően nagy mennyiségű ruha és élelem segélyt kaptunk Amerikából, de Albert Camus mondatait nem vette figyelembe Amerika sem. „Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.” Én híve vagyok hazámnak, mert soha sehol nem akarom közvetve sem igazolni a gyilkosokat, Sőt ha lenne lehetőségem, nyilvánossá tenném az aktákat, s megfosztanám az összelopott vagyontól minden gyilkost és ivadékait! Hiszen a mai politikai osztály mindkét oldala bűnös abban, hogy egyetlen Kádár-pribék sem lett elszámoltatva, mert a „naiv békesség” jegyében engedték futni a gyilkosokat. Ha valaki közülük, vagy leszármazottai közül kiáll és a forradalomról beszél, az egy aljas hazudozó, akiben soha nem lehetne megbízni, s ha normális lenne a politika hazánkban, akkor Albert Camus-nak, szobra lenne és a szavait az iskola bevésné a gyerekeink, unokáink lelkébe. De tanítanák a kínaiak uszító szerepét is. Mert a Kínai Kommunista Párt (KKP) politikai bizottsága megállapította október 28-án, hogy a „magyar válság a budapesti lázadások radikalizálódó követeléseinek nyomán szovjetellenesből kommunistaellenesbe fordult”. Ebből jól látszik, hogy mi idegesítette jobban a kínaiakat akkoriban: a Moszkva-ellenes jelszavak kevésbé, viszont a kommunizmus magyarországi bukását már nem nézték volna jó szemmel. Ezért a KKP utasította a Moszkvában lévő küldöttségét hogy: „határozottan ellenezzék a szovjet csapatok kivonását”.
Kína és a szovjetek felelőssége mellett a pénzhatalomé a legnagyobb!
Kína így nagyban hozzájárult ahhoz a történészek szerint, hogy a szovjeteknél a keményvonalasok erősödjenek meg. A kínai párthatározat tehát döntően hozzájárult a november 4-iki szovjet katonai beavatkozáshoz. Mi pedig azt a kínai kommunista pártot, amely akkor a szovjeteket is uszította ellenünk, most naiv magyar módon csalogatjuk be az országunkba úgy, hogy óriási pénzeket ad a kormány nekik, ami a magyar élelmiszer feldolgozó ipar fellendítéséhez és a jövő legfontosabb exportcikkének az egészséges élelem megtermeléséhez és feldolgozásához kellett volna. S ráadásul azzal, hogy a nyílt kommunista diktatúra államkapitalista módszereinek terepe és az EU-ba történő kínai gazdasági behatolás fő eszköze lettünk, sem Amerikának sem az EU-nak nem fogjuk elnyerni a tetszését. Vagy valóban a gyávák és lusták kommunizmusát építgetjük mi is itt, miközben a demokrácia nevű elfajzott népuralmi rendszert hirdetjük a népnek azért, hogy nehogy eszébe jusson, hogy a magyar államjog hagyománya szerint hazánk egy őskirályság, ahol az egykor igazságos és méltányos törvényalkotás változott át a görögöknél is megbukott demokráciára. Hazánk ezzel el is intézte a közjót, mert a demokrácia sajnos a pénzpórázra fűzött pártok versenyére épül. S egyetlen olyan párt van, amely nem vesz fel semmilyen közpénzt, azt viszont teljesen agyonhallgatják.
Ha egykor el is követtem a hibát, hogy az amerikanizmust szolgáltam, ma nem akarom Kína szolgálatát felvállalni! „Soha és sehol nem akarom elárulni, amiért kínai fiatalok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve, passzivitással sem – akarom igazolni a gyilkosokat.” A szovjet megszállást kiegészítette 1982-ben a nyugati pénzügyi megszállás. S napjainkban a védelmi NATO helyetti katonai támadó szövetséget kiegészíti a kínai gazdasági-gyarmatosítás, amit önként engedünk be, sőt még a finanszírozzuk is a Kalergi terv szerint. Pedig mi már 2006. október 23-án a Kossuth térre meghirdettük az Alkotmány helyreállító Nemzetgyűlést. Vagyis 56 után 2006 ősze volt az első valóban erőteljes megmozdulása a magyarságnak.
S mit fogunk ajánlani a magyarságnak az emlékezés közepette?
S ha mindezt összerakjuk, akkor érthető leginkább, hogy a társadalmi elidegenedés ellenére, meg kell emlékeznünk Pesten a Magyar Rádiónál (Bródy S. u. 5-7) az 1956-os szabadságharc kezdetéről, hiszen nem véletlenül lőttek először ott az ÁVO tagjai a békés tömegbe. S az sem véletlen, hogy 50 év múlva annak az intézménynek az udvarán alázták meg a fiatalokat a rendőrnek látszó terroristák. Szóval mi – NemzetEgyesítők – 23-án délelőtt 11 órától ott leszünk a Rádiónál és utána azokkal akik vállalják, átmegyünk a Corvin közbe. Mindkét helyen az lesz a téma, hogy a demokrácia nevű médiamanipulácó, valójában a politeia elfajzása, s így a gyávák kommunizmusa. Márpedig 56 követelése a szovjet függés felszámolása, a semlegesség, és a gazdasági téren letérni a szocializmus útjáról úgy, hogy a kapitalizmust is jelentősen korlátozzuk, vagyis a sajátos magyar harmadik utat kell választani. Ma tehát a legfontosabb követelés az azonnali semlegesség, a fogyasztói létből kitörölni a tervezett avulás rendszerét, kárpótolni a bankárkaszt devizahitel-csalását, megoldani, hogy a regnáló kormányok ellenőrzése legitim módon megtörténhessen! A háborúk kapcsán pedig el kell mondanunk, hogy Trianon tragédiája nyomán megtanultuk, hogy csak népszavazással lehet határmódosítást realizálni!
Várunk tehát minden jó magyart október 23-án a Magyar Rádió elé 11 és 14.30 között Pesten a Bródy Sándor utcában!
A szerző ma közjogász
