Gondolatok Király József

Morbus Hungaricus – Avagy mi a baj velünk, magyarokkal?

Valamikor a tuberkulózist (TBC) nevezték morbus hungaricusnak, magyar betegségnek. Ezt a létező szocializmus évtizedeiben sikerült szinte teljesen visszaszorítani, a betegség elveszítette népbetegség jellegét.

Az emberi gyarlóságnak most jó néhány, nemzetünket jellemző fajtáját föl tudnám sorolni, de eltekintek tőle.
Csak egy bizonyos pusztító kórt emelek ki. Ennek góca 30 cm-rel följebb van, mint tüdőnk.

Arról van szó, hogy határtalan bizalommal vagyunk egy-egy politikus iránt. Mint ahogy az árva gyerek kinéz valakit apja helyett apjának, úgy tekintünk mi is az illetőre életünk végéig.

Választóképes lakosságunk egy része a baloldalon találta meg az apa figurát, a jobboldali, konzervatív rész pedig előbb Antal Józsefben, majd Orbán Viktorban.

Tagadhatatlan, ha egy Gyurcsány és Orbán között kell választanom, én is a kisebb rosszat választom.

De rettenetesen idegenkedek ettől a határtalan bizalomtól, a biankó csekktől, amit mi választók odaadunk Orbán Viktornak és csapatának.

Amely csapat röhögve veszi át tőlünk a biankó csekket, és jó vastagon teleírja olyan számokkal, amelyek szinte el sem férnek a csekken. Természetesen gondoskodnak róla, hogy a csekken szereplő milliárdok jó része a saját feneketlen zsebben kössön ki.

Szintén rossz nemzeti tulajdonságunk, hogy a földig hajlongva elébemegyünk megszállóink, hóhéraink követeléseinek. Nem is jó szó hogy követelés. Egy halkan elrebegett óhajt már dupla sebességgel teljesítünk, mint ahogy az szükséges volna. Így volt ez a szovjet időkben is, és így van ma is. Csak az óhajt elrebegők változtak.

Így volt ez a klímahisztériánál. Lopós Leyen asszonyság elrebegte, hogy a “klíma megmentése” ezer milliárd euróba fog kerülni. Másnap Orbán Viktor már hírül adta, hogy nálunk bizony ez 50 ezer milliárd Ft-ot fog kóstálni. Azaz Viktor apánk egy főre vetítve háromszor jobban akarta (akarja) megkopasztani honfitársait, mint a (magyarnál jóval gazdagabb) európai átlag. A részletes számítást lásd itt: https://www.klimarealista.hu/megujulo-energiaforrasok-kaotikus/

Szomorú, de igaz: A többi EU tagállamból nem hallottunk még ilyen konkrét ígéreteket, mennyit kívánnak a feneketlen klímahordóba öntögetni.

Pedig biztos vagyok benne: Brüsszel, New York és egyéb hatalmak elvárják ugyan a mindenkori magyar állami vezetéstől a magyar lakosság megkopasztását, de azt nem, hogy ebben stréberkedjünk. Sőt, mindig hagynak egy kis játékteret az alkudozásra. Mely játékteret tisztelt szomszédaink igen jól kihasználnak, és csak annyit adnak a disznófejű nagyúrnak, amennyit éppen muszáj.

Mi ennek az új morbus hungaricusnak az oka? Hívő katolikus lévén sokat beszélgetek testvéreimmel a közös hitben. A hívők közt is nagyon elterjedt Orbán Viktornak egy meg nem érdemelt piedesztálra állítása. Az érvek, amelyeket ilyenkor kapok:

“Hát visszasírod Gyurcsányt? A kommunistákra szavazol? Hát most melyik a jobb? Egy Mészáros Lőrinc, vagy egy idegen befektető? Egy Mészáros Lőrinc több empátiával fog tekinteni magyar alkalmazottjára, mint egy külföldi. Kell, hogy kialakuljon a nemzeti tőkés réteg, ezért el kell néznünk Mészáros Lőrinc, Rogán Antal, Habony Árpád Lázár János, Pintér Sándor mesés és kérdőjeles meggazdagodását.”

Bevallom, Vona Gábor árulása nem könnyítette meg a dolgomat. Már menekülök az ‘érvek’ elől:
“Na látooood? Nem megmondtuuuk?”

Ilyenkor persze sok okosat nem tudok mondani. Maximum annyit, hogyha ezren is elárulják ezt az árva kisemmizett népet, én akkor is hű maradok hozzá.

Jellemző még erre a mentalitásra: Ha a mi oldalunk emberei elkövetnek egy stiklit (százmilliós, milliárdos sikkasztást), akkor az bocsánatos bűn, még mosolygunk is az illető ügyességén. Ha a másik oldal csinálja ugyanazt, akkor azonnal az illető fővételét, de legalább is példás büntetését követeljük.

Persze, ez a kettős mérce a másik oldalon is megvan.

De visszatérek a saját magam által föltett kérdésre: mi ennek a határtalan bizalomnak, az érdemtelen bónusznak az oka?

Ha valaki elfelejti, elhagyja Istenét, azaz Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság Egyistent, az előbb-utóbb keres magnak egy istent, bálványt, amely betölti nála ezt a funkciót. Lévén, hogy az ember egy vallásos lény a természetből kifolyólag. Aztán, ha valaki mellett lehorgonyoztunk, akkor onnan az atombomba sem mozdíthat ki bennünket. Ahogyan a kiscsirke is a kotlóst helyettesítő technikai eszközt véli a tyúkanyónak, úgy a mi bizalmunk is határtalan saját istenképünk iránt. Ami zavarná ezt a képet, azt nem engedjük agyunkig eljutni. Ezért az alternatív forrásokból való tájékozódásról is inkább lemondunk, csak hogy a tények ne zavarják prekoncepciónkat. Erre a mentalitásra nagyon ügyesen rájátszik a mindenkori hatalom. A baloldalon időnként fölsorolják a jobboldal gaztetteit, sikkasztásait. Orbán Viktornak pedig csak elég, ha kiejti a száján a migránsáradat szót, és máris szent a béke saját táborával. Ha pedig néhanapján Brüsszelből kap egy kis ejnye-bejnyét, ez csillagászati magasságokba emeli nimbuszát: A hős, aki népéért szembeszáll Brüsszellel.

Valakik a háttérben pedig jót kacagnak az egész színjátékon. Ők (úgymond kamat formájában) megkapják a hadisarcot a leigázott néptől, teljesen mindegy, hogy a helytartót a jobb- vagy baloldal adja.

Jelenleg a háború, illetve az 1956 utáni idők legsúlyosabb válságát (koronahisztéria) éljük. Erre a szituációra is érvényes: Mi megint többet akarunk teljesíteni, mint amit megszállóink kérnek. A svédek ugyanabba az EU-ba tartoznak, ott mégsem nullázták le három nap alatt a gazdaságot. (Lásd írásunkat: http://nemzetepito-nepmozgalom.hu/svedorszag-valahogy-nem-tema-a-koronavirus/)

És Orbán Viktor tábora megint vakon követi a bálványt, “hiszen Orbán még mindig jobb, mint Gyurcsány”. Akár a klímahiszti, akár a vírushiszti idején.

Sajnálatos, hogy az egyetlen radikális párt, a Mi Hazánk vírus kérdésben teljes mellszélességgel felsorakozott a kormány mögé. Érthetetlen számomra ez a tudni nem akarás.

Hiányzik továbbá népünkből az egészséges bizalmatlanság. Pedig ez bibliában gyökeredző keresztény erény. “Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” – mondja Szent Pál. (1Tessz 5.22)
Tehát, vizsgáljunk meg mindent, főleg a mai információs cunami idejében.
Például, ha a képernyőn lélegeztetőgépen haldokló idős olaszt látunk, tegyük fel a kérdést: Önzetlen tájékoztatás ez, vagy valakik akarják, hogy ezt lássuk, és ebből a számukra hasznos következtetéseket vonjuk le?

A megoldás? Visszatérni őseink katolikus hitéhez (nem a zsinat utáni vonalhoz). Ha mély istenhitünk van, ha az Atyaistent tekintjük atyánknak, akkor nem lesz szükségünk istenpótlékra. Akkor megfelelő távolságot tudunk tartani a politikai cirkusz bármely színészétől. Tudunk normálisan, több oldalról tájékozódni, amely a helyes döntés előfeltétele.

Mi pedig, tisztán látó emberek, helyezzük bizalmunkat valódi Istenünkbe. Hosszú távon úgyis mi győzünk.

2020. március
Király József

Vélemény, hozzászólás?