Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

“Mindig azt támadják, aki csinál valamit”

Kezembe került Szakács Árpád írása: Most is lesz egy pozsonyi csatánk… – címmel és ebben egy a számunkra nagyon fontos, a magyar megmaradás kérdését feszegeti az őstörténet és a közpolitika összehasonlításával.

“A magyar őstörténet szó szerint elszektásodott a társadalomban… pedig kell legyen egy biztos pont, ami tényleg biztos, és mi lehet más, mint a múlt. És ez logikus és bizony indokolt. Csakhogy a mai Julianus barátok nem a lényeget keresik, hanem romantikus elképzeléseiket próbálják igazolni.”

Szakács Árpád  látja a magyarság egyéb hibáit is, hiszen ugyanez a helyzet a mai pártpolitikában is azzal a megkötéssel, hogy hiába van egy biztos pontunk a nemzet értékrendje alapján, nem akar a sok-sok “kiskakas” felébredni és egymás mellé állni. Sőt – ahogy a címben idézem a szerzőtől – Mindig azt támadják, aki csinál valamit.

“…a hazugság be van épülve a tudományosnak nevezett  globális hálózatrendszerekbe…”

S valóban azt támadják aki csinál valamit a hazai közpolitika vagy közügyek terén is! A hazugság olyan szinten van beépülve a pártok technikáiba is, hogy ha valaki megpróbál a közérdek terén nagyot lépni, azonnal összefog a jobb és baloldal, s szinte azonnal elkezdik nácizni! Pedig most komoly a veszély, hogy a nemzetfelszámolók nemcsak a kapuk előtt állnak, hanem már régen beépültek a hazai hálózatokba!

“Nemcsak az MTA szervezett múlthamísító hálózatával megy szembe, hanem azokkal is, akik elszektásították a magyar őstörténetet.”

Azonban nemcsak a múlthamisító hálózat van, hanem jövőhamisító is! Eddig ugyanis nem alakult még ki a világban tökéletes társadalmi forma, sőt a jelenlegi rablókapitalista modell egyenesen a globális katasztrófa felé fogja sodorni az egész világot és benne a hazánkat is. A pártpolitika színpada mögött persze egyetlen erő van, s az a szabadkőművesség. Azok, akik pedig gátlástalanul hirdetik, hogy az “Európai Egybesült Államok” lesz az igazi paradicsom, kolbászból lesz még a kerítés is! Sajnos sokan el is hiszik majd ezt, sőt Kádár után is sóhajtozva fognak a Furcsán Nyerenc vezette szivárványkoalícióra szavazni.

“A legjobb védekezés a támadás! Valamint az, hogy csak akkor vagyunk sikeresek, ha tudunk építeni egymás munkájára.”

 

A szerző pontosan látja még azt is, hogy a magyarság naivitása akkora, hogy itt bizony gondok lehetnek a 2022-es választásokon, sőt le is írja, hogy egymás munkájára építeni! Csakhogy ott vannak a pártok vezetői, a különböző mozgalmak nemzeti “kiskakasai” akik bizony nem akarnak senki mellé állni, mert azt hiszik, hogy ők és csak ők lesznek képesek megváltani a magyarságot! Ez pedig nagy veszély, mert szerintem most szükség lenne minden magyarra! Sőt leginkább a pártok feletti nemzetre!

“Ezért 2022-ben nehezebb lesz, mint 907-ben. Ha vesztünk, konkrétan Magyarország meg fog semmisülni. Ezt kellene felfogni! Mert minden odavész, nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is.”

Igen, a szerző  jól vázolja a veszélyhelyzetet, csak éppen nem mutat utat arra, miképpen lehetne ezen a helyzeten változtatni? Mert nem is gondol arra, hogy nincs már tartalék a társadalomban a Fidesz-KDNP számára, hiszen elérték a maximumot a szavazók tekintetében! Minden felmérés azt mutatja, hogy a három harmadból egy a jobboldalé, egy a balliberálisoké, s van középen egy harmad, amely nem akar elmenni szavazni! Leginkább azért mert számukra egyik pártcsalád sem megfelelő! Így hiába írja le a szerző a következő szimpatikus felszólítást:

“Ideje a sorainkat rendezni, mert minden csepűrágás, okoskodás, gáncsoskodás, ami gyengít, az a vesztünket fogja okozni. Mindenki meg tudja találni a helyét a közelgő sorsdöntő ütközetben. Ideje beállni a sorba, nem okoskodással, hanem tényleges munkával.”

Nagyon tisztelem a szerzőt, s szinte szégyenlem leírni, hogy ő sem mentes a magyar betegségtől a naivitástól. Azt gondolni, hogy akiket eddig nem tudott magához vonzani a Fidesz, azt majd most fogja? Bizony más taktikát kellett volna bevetni, de erre úgy látszik nincs fogadókészség, mert nem a nemzet számít, hanem a pártérdek. Pedig én is úgy látom a szomorú jövőt, ahogy Árpád:

“Mához két évre nem lesz hazánk! Ez a tét. A másik oldalon nem a balfék finnugristák lesznek, hanem a globális világ szervezett zsoldosai.”

Csakhogy a nemzet nem bal és nem jobboldali, hanem az értékrendet követő lelki és tudati összetartozás cselekvő kultúrközössége, amely időtlen értelmiség és önvédelmi erő is. Ezért ne csodálkozzunk, hogy nem akar a pártokhoz – vagyis a részérdeket képviselőkhöz – hozzácsapódni, hanem szeretne függetlenül, de tudata alatt a Szent Korona értékrend híveként akar megmaradni! Ehhez pedig azok a polgári körök kellenének amelyek mára szétzilálódtak. Így azután nincs más, mint újjáépíteni a Szent Korona nemzetét helyi nemzeti körökkel, szellemi kalákákkal, amelyek képesek lesznek pártonkívüli, de nemzeti elkötelezettségű személyt a vállukra emelni és választókerületi követként elindítani! Szerintem ez az egyetlen biztos lehetősége a nemzetünknek, hogy megmaradjon a hazánk!

Ám én nem vagyok túlzottan naiv, s így tudom: mindig azt támadják, aki csinál valamit. Leginkább akkor, ha valami újat és igen szokatlant kezd csinálni, mert az még a nemzeti “kiskakasoknak” is megüli a bögyét! Várom is a támadásokat!

Dr. Bene Gábor

A szerző közjogász

Vélemény, hozzászólás?