Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

Merre tart most Kárpátalja református magyarsága?

Sok év óta olvasom azokat a református prédikációkat, amelyeket egy jó magyar ember küld el nekem a modern technika segítségével. Igaz magam katolikusnak számítok, hiszen a keresztségem, az áldozásaim, s a bérmálkozásom is oda köt, de szívesen olvasom, mert mindig megtalálom benne azt a tanítást, amire ma a legnagyobb szüksége lenne a megosztott nemzetüknek. S milyen jó lenne, ha nem sikerülne semmilyen alapon megosztani bennünket a jövőben. Hiszen én nyitott vagyok minden becsületes ember szavaira, akármilyen a hite a vallása.

Számomra tehát választóvonal, hogy valaki tisztességes, vagy tisztességtelen! Ezért adom most közre a prédikáció részleteit, amely Mezőkaszonyban – vagyis a háborúba ájult Ukrajnában, pontosabban a tőlünk igaztalanul elorozott Kárpátalján – hangzott el: 2022. február 27.-én, Radvánszky Ferenctől.

“Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” – 2Tim 1,7

Ezekben a drámai időkben megmutatkozik, hogy a hitünk mennyire távoli elmélet, vagy konkrét életgyakorlat. E kézzelfogható harcokban, a lelkek harca is folyik (pl.: ezt volt az ókori emberek felfogása szerint, a földi harc, az égi harc leképeződése, mert az embert a lelkek mozgatják is; tehát ha földön harc van, akkor az istenek is összecsapnak egymással).

Pál is konkrét és feszült helyzetben szólítja meg fiatal barátját, Timotheust. Timoteus fiatalemberként volt az efézusi gyülekezet pásztora. Több jel arra mutat a levélben, hogy feszültségei voltak a szolgálatban, melyeket nem tud kezelni és folyamatosan felőrlődik. Kérdés volt a számára, hogy ebben az állapotban menjen, vagy maradjon; adja fel, vagy tartson ki; kezdjen másba, vagy vigye tovább? Itt Timótheus (talán a lelkiismerete megnyugtatása érdekében is; ill. ez a félelem egy becsapás, mely az Istenire hasonlít; pl.: „félelemmel és rettegéssel vigyétek végbe a ti üdvösségeteket”) egyfajta áldozatpozícióba helyezkedést választott (mert valamilyen lélek beengedéséhez, az emberi hozzájárulás is kell – még ha tudatlanul is): görcsösen igyekezett megfelelni és így túlélni (csak legyünk túl rajta)….

A félelem megbénítja és torzítja az életet és a munkát (mert nem beszélek, nem vállalok gyereket, nem kezdek bele semmibe, nem veszem el a sikert, nem merem felvállalni az örömet; mert gyanakvóak vagyunk, bizalmatlanok egymással szemben, rosszat gondolunk a másikról, kapcsolatfogyatékosságunk van, nem tudjuk a közösségeinket megtartani stb.). Azok a társadalmak életképesek és nyitottak, ahol nincs az életidegenül bénító és torzító félelem: ott van sok gyerek egy családban, ott tudnak felszabadultan örülni, van bátorsága egy idős embernek is felsőoktatásban a sokadik diplomáját megszerezni, a szolgálatot örömmel végzik, van egymáshoz türelmük. Gyakran, ha ezt a félelem által mozgatott részünket eltörölnénk, megszűnne a személyiségünk, mert a legnagyobb részünket a félelem formálja. Görcsölünk, s a görcseinkre és görcsöket kötünk; melyeken még tovább feszítünk (mert halmozzuk a félelmünk tárgyát, a projektált és egymásra vetített rémképekkel).

Isten először függetlenné és szabaddá akar tenni a Önmaga számára. Az életre való felszabadulást jelenti a félelem megkötözöttségének eltörlése. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten”. Ezt a görcsöt (melynek okai lehetnek, félelmek, jogosnak vélt elégtételek és megszerzett eredmények elvesztése) el kell engedni. Engedd el a tartozást, a vétket, sértettséget, tévképzetet, eddig irányító megrögzöttséget (mely nem te vagy, de már a részeddé vált és már mások is ez által azonosítottak be); de engedd el az eddigi félelmeid tárgyát (tedd magad függetlenné a rémképeidtől). Engedd el a hamis lelket, mely egy görccsé és menekülővé tette az életed. Mert ez az idegen lélek belőled táplálkozik. S akkor tud rád tapadni, mint a parazita, ha félsz és így befolyása alatt tarthat. Isten megjutalmaz. Nem lesz veszteséged…..

Erő

Egyre többször, több helyről és egyre közelebbről hallható: elegem van, kimerültem, nem bírom tovább. A lelki és fizikai állóképességünk nagyon megrendült az utóbbi időben: egy kis veszteségtől teljesen kikészülünk. Tipikus példák: ha nem sikerült az étel, az egész nap megkeseredik; ha nem volt sikerélményem a munkában vagy az iskolában, feladom; fáradsággal jár a gyereknevelés, nem kell a gyerek; bizonytalanság van, ezért megyek; nehezebb lett a megélhetés, ezért feladom. Az Erő itt nagyon gyakorlati és aktív kifejezés (dunamisz). Mely formál és átalakít, megmozdít és mozgatható, újjáteremt és gyógyít. Van erő: a családra, a szolgálatra, mások terheinek a felvételére, a türelemre, az örömre, a szenvedélyekkel való szakításra, a görcsök elengedésére, a sodró belső és külső követelőzések közötti megállásra, a félelmekkel szembeni cselekvésre, a békesség megőrzésére, a kapcsolatok fenntartására és megújítására, az önmegtartóztatásra, a lehetetlennek tűnő helyzetben is kitartásra. A Szentlélek képessé tesz arra, amit nem tudnánk megtenni. Ui. Isten mindig olyan feladattal bíz meg, mely meghaladja az erőnket. Az Isteni feladathoz mindig Szentlélek kell.

Szeretet

Az Újszövetség, az Isteni és a keresztyéni szeretet kifejezésére, a klasszikus görögben elhanyagolt kifejezés van itt: agape. Az általánosan használt „szeretet” kifejezésekhez (fileo, eros) mérten, nem az érzés kerete, hm. a tárgya és az iránya más. Jelentéskülönbség: Fileo, eros – a benned levő érték keltett bennem szeretetet irántad; agape – a bennem levő szeretet teremtett érteket benned („teremtő szeretet”). A fileo és eros önmagán kívüli kiindulóponttal rendelkezik, az agapénak önmagában van az oka külső hatásoktól függetlenül (tehát: „akár milyen vagy, szeretlek”). Ez a gyakorlatban azt jelenti: felvállallak, áldozatot hozok érted, megbocsátok, újat kezdek, kitartok melletted akár milyen is vagy, külső körülményektől függetlenül (hasznos, ha itt elolvasod az 1Kor 13 -at). A szeretet mindig személyes és konkrét cselekedetekben mutatkozik meg (elméleti szeretet nincs). Ez a szeretet lelke a teremtő Szentlélek. Ez a szeretet készen van és nem akkor keletkezik, amikor valakinek át kell azt adni. Amikor szükség van rá, akkor csak egy „szeretetadagot” át lehet nyújtani. S ennek a szeretetadagnak a következtében új élet keletkezik.

Józanság

Szintén gyakorlati kifejezés. Jelentése: helyes értékelés és megítélés. Tudnunk kell értékelni a szavainkat (ha valamit kimondok, annak a másikban milyen következményei vannak; jó mérce, a „nekem, hogy esne?” kérdést feltenni a szavaink előtt), cselekedeteinket (az előrelátás mérlegelésnek kérdése: Ha ezt megteszem, a továbbiakban mi lehet belőle? – így sok pazarló dolgot elkerülhetnénk), gyereknevelésünket (jó az a tizenéves gyerekemnek, ha éjszakákig nézheti az internetes oldalakat?; sok szülő nem is látja, hogy a gyerekei mellette teszik tönkre az életüket), nemzeti öntudatunkat (mennyit szabad engednünk?), Egyházunkat (Ismerjük-e a Szentírást, mint az egyedüli zsinórmértéket?). De e kifejezésben van az előrelátás. Görögül: prófétálás. Amikor a jelen összefüggésekből és irányokból kikövetkeztetjük a következendőket (nem misztikus kinyilatkoztatás ez). A mai kor bizonytalanságában, az egyik legfontosabb tevékenysége az Egyháznak: az útmutatás (ez a prófétai megnyilvánulás, egyénileg és közösségileg). Amit csak az előrelátás által lehetséges megtenni. Pl.: a változó korokban, mindig a prófétálás került előtérbe: az üldöztetéseknél, a reformációnál, a krízisekben. Az Egyháznak kell megadni a győzedelmes és nem a veszedelmes jövőbe való irányt (a kárpátaljai magyarság számára, ez most létkérdés…). De a szeretetteljes józanság által lehet a szeretetet a megfelelő formában megnyilvánítani és az erővel azt kitartóan megvalósítani. Itt ugyan nincs recept, mert mindenkinek másként kell a szeretetet felmutatni. De a minősített idő megadása (csak rád figyelek és teljesen reád szánom az időmet és a figyelmemet), mindenkinek jelentős, melyben kiderül, hogy kell a továbbiakban a szeretetet megtestesíteni.

Tehát van lehetőségünk felszabadulni a pusztítóan bénító félelem alól, az Isten szolgálatára, az igazi és minőséges, nem csak vegetáló emberi életre, melyben mindenre van erő, hol ez az erő a szeretetbe ágyazva tevékenykedik, mikor ez az erő a szeretet irányításával józanul s így a leghatékonyabban van felhasználva.

Isten, ebben a bizonytalan időszakban, a szeretet, az erő és a józanság lelkével akar gyakorlati bizonyságtevőjévé tenni. (Eddig tartott a prédikáció!)

S éppen ők, akik most nagy és közvetlen veszélyben vannak, ők adnak nekünk erőt ahhoz, hogy megértsük, mennyire szükségünk van az erőre, a szeretetre és a józanságra. Nagyon fontos, hogy be tudjuk vetni a szeretet fegyverét – ahogyan a teremtő szeretetre utal utolsó dolgozatom pontosan így hangzó egyik alcíme is. Palotai Boris fogalmazta meg ezt: „Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekünk kell értelmet adni az életnek.”  Úgy látszik, Radvánszky Ferencnek kell a gúnyhatárokon belüli magyarságnak megmutatni, hogy nem szabad félnünk, de közösséget kell építenünk, hogy még inkább számíthasson ránk az elszakított magyarság! A „szeretetadagot” tehát átnyújtottam a kedves olvasónak!

Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Archívum

Adatkezelési tájékoztató

A NEMZETEGYESÍTŐ MOZGALOM POSZTUMUSZ TAGJAI

VAJON MI ÉS HOGYAN VALÓSULT MEG MINDEBBŐL? – CSERHALMI GYÖRGY FELOLVASSA AZ 1989-ES 12 PONTOT

Örökségünk – a klip

A NemzetEgyesítő Népmozgalom Kiáltványa

Magyarország és az Illuminati – Dr. Tóth Zoltán József

Dr. Tóth Zoltán József Hungaria Archiregnum c. könyvének bemutatója