dr. Bene Gábor írása
Most kaptam a hírt a testvéremtől, hogy az USA központi bankja – a Federal Reserve nevű magánbank – rövidesen megkapja a halálos lövést.
Mivel sokak által nem ismert a szó, így adok némi magyarázatot is. A Federal Reserve System szó szerint „a Szövetségi Tartalék Rendszert”, jelenti, amely azonban nem szövetségi, hanem a bankárkaszt legjelentősebb családjainak a magántulajdona. De nem is „szövetségi tartalék” a szó valódi értelmében, hisz a pénzelőállítást monopol helyzetben végi az állam helyett, és nem a szövetségi államok, de főleg nem az állampolgárok, hanem a saját kamathaszna érdekében teszi elsősorban mindezt.
Vagyis a már a nevében is félrevezető Federal Reserve (FED), az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere ugyan, de még magának az államnak is kamatra ad kölcsönt. Ugye érthető, hogy ennél nagyobb üzlet a világon sincs, amikor egy ilyen magánbank nyomtatja a bankókat, illetve adja meg a lehetőséget arra a kereskedelmi magánbankoknak, hogy ők is elektronikus hitelpénzt állítsanak elő.
Ez a halálos lövés remélhetőleg véget vet a magánpénzrendszer legerősebb bástyájának ami a világuralomra törő bankárkaszt legfőbb fegyvere volt eddig! Ám a most Kazanyban megtartott BRICS csúcson, az orosz elnök kiosztotta a részt vevőknek a világvalutának szánt „ellenpénzt” a BRICS bankó tervezett mintáit.
Vlagyimir Putyin a tervezett BRICS bankók felmutatásával üzent a világnak, hogy véget fognak vetni amerikai dollár egyeduralmának!
Az egyetlen félelem ennek kapcsán az, hogy a sarokba szorított patkány veszélyessége abban mutatkozhat meg, hogy világháborút robbanthat ki ennek ellensúlyozására, hátha meg tudja őrizni a globális dominanciáját, az eddigi fedezet nélküli világpénzelőállító egyediségét. Ez a rendszer Bretton Woods óta töretlenül működött, óriási hasznot termelve a levegőből előállított, vagyis fedezet nélküli dollárözön segítségével. Ám ha a dollár királyságát megtörik, úgy egyre többen fognak átcsoportosulni a másik oldalra, ahol nem csak a kamatkapitalista gondolkodás, hanem a nemzetállamiság és az államok etnikai egysége is tét.
Mi volt a lényege Bretton Woods-i döntésnek?
A korábbi – 1944 előtti – pénzügyi rendszert, melyben minden ország meghatározta a saját valutájának az aranyban kifejezett értékét, egy olajdolláron alapuló stabil átváltási árfolyamokkal operáló struktúra váltotta fel. A megszülető rendszer legfontosabb alkotói között tudhatjuk John M.Keynest, aki eredetileg egy globális központi bankot kívánt létrehozni, mely egyetlen közös, nemzetközi tartalékvalutát bocsátott volna ki Bancor néven. Végül azonban nem ez az elképzelés valósult meg – hiszen ez csökkentette volna a bankárkaszt hatalmi lehetőségeit – hanem az amerikai dollárt helyezték globális tartalékvaluta pozícióba. S ez egészen 1971-ig tartott. A rendszer lényege, hogy minden valuta árfolyamát rögzítették a dollárhoz. Az amerikai dollár árfolyama ekkor aranyfedezettel rendelkezett, így minden valutát melyet a dollárhoz rögzítettek áttételesen az aranyhoz is kapcsolták. Tehát ilyen körülmények között minden országnak fel kellett adnia a pénzügypolitikai függetlenségét. A jegybankok feladata az árfolyam stabilan tartása maradt csupán. A rögzített árfolyamtól maximum 1 százaléknyi eltérés volt megengedhető. A jegybankok az árfolyamot amerikai dollár vételével, illetve szükség szerint eladásával tartották fenn, ami így kedvező volt a FED-nek.
Működés alapjait a Nemzetközi Valutaalap és az 1945 decemberében létrehozott Világbank biztosították, melyek már akkor is egyértelműen a globális bankárkaszt érdekében, a tőke szabad áramlást szolgálták, ami egyébként sok ország esetében járt az eladósodás miatt hatalmas gazdasági nehézséggel. Az IMF biztosított ugyan forrást az adósságcsapdába csalt államoknak, de a kisebb kamat fejében hatalmas gazdasági engedményeket követelt, ami pl. Dél-Amerikában a banánköztársaságok kialakulását okozta..
A Bretton Woods-i rendszer összeomlása
A rendszert a hegemón amerikai gazdaság termelésére és fizetőképességére építették. Működésében az 1960-as évek vége felé problémák mutatkoztak. A német és japán gazdasági csoda következtében új gazdasági kihívói lettek az Egyesült Államoknak és Nixon elnök 1971-ben felfüggesztette a dollár aranyra való válthatóságát. A dollárt egyben le is értékelték – aminek ismét a bankárkaszt látta hasznát, hiszen nekik mindegy, hogy mennyit nyomtatnak a bankóból – s illetve innentől kezdve a valuták átváltási árfolyama már nem volt fix. S ez is a hatalmas pénzbirodalommá nőtt bankárkaszt számára hozott folyamatos hasznot azzal, hogy a „spekulációs” lehetőségekkel az államok pénzeinek az értékhullámzásával vagyonokat lehetett kimanipulálni a tőzsdéken. Ja és a Tőzsdék, amelyek valójában a pénzügyi rulett játék elemei, szintén a bankoknak hoznak nyereséget, hiszen mindig a bank nyer! A Bretton Woods-i rendszer hivatalosan 1973-ban szűnt meg, és a legtöbb ország innentől önálló monetáris politikába kezdett nemesfém fedezet nélküli, más néven fiat valutákkal.
S íme megjelent egy új valuta a nemzetközi pénzpiacin!
Ez az új bankó – a BRICS valuta -, a valódi nyersanyagok és a munka fedezetével. Így Kína és Oroszország által jó előre felvásárolt aranyfolyam segítségével könnyen legyőzheti a semmivel sem fedezett „fiat” dollárt.
Az új világpénz megjelenése a hivatalos BRICS-csúcstalálkozón az Egyesült Államok gazdasági haláltusáját vetíti előre, hiszen a mai termelékenysége az USA iparának-mezőgazdaságának és a tudományos innovációinak nem csak hatalmasat csökkent, de éppen a háborús támogatások miatt, erkölcsileg is megrokkant az ország, s így ez a pénz biztosan át fogja venni a tartalékvaluta és a világkereskedelmi valuta szerepének a jelentős részét, szerintem rövidesen! Ez pedig meg fogja szüntetni az USA gazdasági és katonai uralmát a bolygó felett, hiszen elveszik az a lehetőség, hogy az elektronikus vagy digitális pénz bevezetése is FED-nek kedvezzen a pénzteremtés eddigi központosítása miatt!
Nézzük miképpen alakult ki az USA „szövetségi tartalék alapja”?
1832-36 közötti „Bankháborúban” az Egyesült Államok hetedik elnökének, Andrew Jacksonnak az álláspontja jutott érvényre, azaz állami engedélyhez kötötték a pénzkibocsátást, mert addig a helyi bankok, vagyis közel 1600 magánbank által, több mint 7000 változatban kibocsátott dollár létezett.
A polgárháború alatt szankcionálták a bankokat a pénzkibocsátásért, és az első állami bank 1862-ben kezdte meg a hadi kiadások fedezésére a dollár kibocsátását. Ugyanekkor egységesítették a forgalomban levő pénzeket.
Ezt követően csak kijelölt bankok nyomtathattak pénz. Az adott bank az Egyesült Államok államkötvényeiből birtokolt mennyiséggel arányosan helyezhetett forgalomba bankjegyeket. A rendszerben a pénzállomány rugalmatlan volt, így nehezen reagált a keresleti változásokra, váratlan eseményekre és rontotta a monetáris politika hatékonyságát. Ez persze likviditáshiányt okozott, ami bankpánik esetén bankcsődöt, esetenként széles körű pénzügyi válságot is okozhatott. A bankrendszer reformjai éppen ezért a pénzkínálat fokozására irányultak, sőt a likviditásbőség előidézésének érdekében, amit a magánbankok ügyesen tudtak manipulálni már akkor is. Az amerikai bankrendszer 1907-es válságát egy valószínűleg mesterségesen szervezett hatalmas bankpánik okozta. S a pánik utáni betétállomány-kiváltás valójában a forgalomban lévő pénzmennyiséget növelte, tehát gazdasági hajtóerőként szolgált, ám a bankok már akkor kitalálták a „feltőkésítés” hamis fogalmát, hiszen a csődöt jelentő magánbankokat a
tőkeerős nagybankok messze értékük alatt felvásárolták és hálózataikba olvasztották. Felismerve a ciklikus pénzügyi válságok hatalmas profit növelő és a kisbankok olcsón való felvásárlásának a lehetőségét, kézbe akarták venni a pénzkiadás központi jogát, hogy a pénzügyi válságok ne a gazdaságtól és a kisemberek pánikjától, hanem a saját „tervezett válságaiktól” függjön.
Ezért 1913 karácsonyán megszavaztatták a Szövetségi Tartalékrendszert, ami a „nagy hal megeszi a kishalakat” szisztéma teljes kibontakozását hozta.
Az USA bankrendszere eredetileg valóban a helyi megtakarításokat őrző, kisvárosi, egyfiókos pénzintézményekből állt. Ezek az egyfiókos bankok nem tudták elérni a méretgazdaságossághoz szükséges minimális méretet, és így valóban szükséges volt a központi állami vagyis szövetségi bank létrehozása. Ám azzal, hogy a pénznyomtatási lehetőség kikerült a szövetségi központ kezeléséből, hatalmas lehetőséget kapott a bankárkaszti csoport a pénzzel való manipulálásra. A Szövetségi Tartalékrendszer létrehozásakor nem a magánbankárok érdekét akarták elősegíteni, hanem a bankrendszer stabil működését. Ám ezt a 20-s évek hatalmas világgazdasági válsága, amely elsősorban a bankárkaszt tervezte kisbanki csődhullám érdekében indult, bebizonyította, hogy a központi szövetségi kormányzat kezében kellett volna hagyni a pénzkiadás jogát.
Ám a FED megalapításakor az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson a kormány által kinevezett, központi igazgatóságot akart létrehozni, azonban ez sértette a szövetségi államok és a Kongresszus szuverenitását, méginkább a bankárkaszt érdekeit. Így kompromisszumként vegyes hatalommegosztási struktúrát hoztak létre. A Szövetségi Tartalékrendszer ugyanis nem egyetlen jegybankból, hanem egy bankhálózatból áll. Az Egyesült Államok területét 12 körzetre osztották fel, amelyekben a pénzügyi rendszert a kerületi pénzügyi központban alapított FED bank felügyeli. A kerületek székhelyei Bostonban, New Yorkban, Philadelphiában, Clevelandben, Richmondban, Atlantában, Chicagóban, St. Louisban, Minneapolisban, Kansasban, Dallasban és San Franciscóban vannak, vagyis a bankárkaszt legerősebb családjai így osztoztak meg a pénzkiadás jogán, hiszen az egész országra, az összes szövetségi államra egyaránt érvényes monetáris politikát a FED vezetése határozza meg.
Nézzük mit is írnak erről a hivatalosságok?
„A 12 körzet központi bankjainak indulótőkéjét a kerületi kereskedelmi bankok biztosították.(BG: Vajon szívjóságból, vagy a várható hatalmas, értékteremtő munka nélküli profit reményében?) Emiatt sokan hiszik, – írja a hivatalos álláspont -, hogy a FED egy magánvállalat. (BG: Vajon miért nem az?) A FED törvény előírta, hogy minden banknak a betétállományának meghatározott százalékával megegyező aranytartalékot (BG: jelenleg pedig betétszámlán tartott összeget) kell a székhelye szerinti körzet FED bankjánál tartani. (BG: Vagyis még a bankárkaszttól független kisbankoknak is tejelni kell a központnak?) A magánbank tőkéjének 3 százalékát kell ténylegesen befizetnie a körzeti jegybanknak. A Szövetségi Tartalékrendszerben való részesedéssel jogosultakká váltnak a tagbankok a FED által biztosított hitelekhez és egyéb szolgáltatásokhoz. (BG: Ám természetesen nem ingyen, hanem kamat ellenében!) A FED válságok esetén végső hitelezőként lép fel, így biztosítva a kereskedelmi bankoknak a szükséges likviditást. (BG: S ezért szeretik a válságot a bankárkaszt tagjai, hiszen az növeli a hasznukat!)
A Szövetségi Tartalékrendszer jelenlegi formájában egyedülállóan köz- és magánszféra közötti stuktúrában működik, mindkét típusra érvényes jellemzőkkel bír. (BG: Csak a pénzkiadás haszna óriási – amit egykor a magyar közjog kamara hasznának nyilvánított – s amit akkor visszaadtak a közösségnek, valamilyen formában.) Bár részvényesei magánbankok, a névleges tulajdonosoknak nincs beleszólásuk a döntéshozatalba (BG: vicc) és a vezetőség összetételébe, nincsen ellenőrzési joguk, illetve az eredményre sem jogosultak. Részleges beleszólást biztosít, hogy a tagbankok választják a kerületi jegybankok kilenc tagú igazgatótanácsának kétharmadát, s annak a felügyeletét az 1935-ben létrehozott Kormányzótanács végzi. (BG: ezzel is centralizálták a döntéshozási mechanizmust, hiszen a tagokat a pénzpórázra vett képviselők szavazzák meg!) Ez egy független, de az elnök javaslatára a Kongresszus által kinevezett, hét tagokból álló testület. A FED vezetése független a politikai befolyástól, ami szükséges a monetáris politika hatékonyságához. (BG: Ez ugye vicc? Vagy ennyire hülyének néznek minket?) A maximum 14 évig szolgáló tisztségviselőket kétévente választhatják újra, ezzel biztosítva az állami elszámoltathatóságot. A tanácsban az összes jelentős nemzetgazdasági szektor képviselői is helyet kapnak. A FED rendszert belső és külső könyvvizsgálók, illetve a Fed főfelügyelője, az Egyesült Államok Kormányzati Elszámoltatási Hivatala ellenőrzik. A FED elsődlegesen (BG: és másodlagosan?) a pénzügyi bevételeiből finanszírozza tevékenységét, ami kamat és osztalékbevétel, ill. árfolyamnyereség. A modern pénzügyi rendszerben a forgalomban levő pénzállomány jelentős részét nem nyomtatják, hanem egy számviteli művelettel, hitel formájában „teremtik”. (Ugye, ugye. Azt pedig banktitokként kezelik, hogy mennyi hitelpénzt teremtettek, vagyis az államok számára követhetetlen!) NEEM?
Zárásként azonban szögezzük le, hogy a FED szép lassan a feledésbe fog merülni, mert az USA gazdasági teljesítménye a pénzbőség miatt nőtt, s az agyelszívás is jelentősen segítette ebben. Ám egyelőre csak annyit jelent a BRICS bankó megjelenése, hogy a dollár-egyeduralom szép lassan megszűnik, s az országok választhatnak a két világvaluta használata között. Vaj’ a magyar kormány mely irányba fog elindulni?
A szerző közjogász és a NEEM önkéntes szóvivője.
