Geri Tibor – Gyurcsány Ferenc ismerőse – alakított most Szabadság Mozgalmat. Ez tény! Ám a szabadság nem jelenti azt, hogy bármit megtehetsz, de jelenti azt, hogy nem kell megtenned semmit, amit nem akarsz! Főleg nem, ami a saját erkölcsi értékrended ellen van! Geri Tibor aláírókat gyűjt, egy pozitívnak látszó célért, ami szintén tény! S ezek a tények nem humorosak, hanem fájdalmasak!
Hiszen az, aki Gyurcsány gyékényén árul, vagy árult, az bizony nem az én értékrendem szerinti! Így írhat ő bármit, de azon, ami 2006 őszén történt, nem tud változtatni semmilyen célú aláírásgyűjtése, vagy mozgalom szervezése! Igaz én nem fogom akadályozni a munkáját, de meg van róla a véleményem, mert hol volt Ő 2006-ban mikor a szemkilövető-Fletó belénk lövetett a szabadságharcunk 50.-ik évfordulóján?
A balliberális humoristák hiányolják a jobboldali humort. Valóban nincs profi jobbos humor. Igaz, a baloldali humort is magyar nyelven gyártják le nekünk a magyargyűlölők, vagy legalábbis a nemzeti értékrendünk tagadói, illetve annak kijátszói, akik még erkölcsi hullák is. A pártokra alapított elitista demokrácia nem a szabadságot, s főleg nem a valóságos népmozgalmat díjjazza, hanem a gerinctelenséget és megalkuvást, miközben nyomják követői a hamis humorú populizmust, de semmit sem tesznek. A magyar milliókra tartozó közügyeket elmismásolók szabadsága viszont nagyon is megvan, hiszen a szervezetlen nemzeti civilek nem tudnak valódi érdekképviseletet alakítani, mert nagyon is rossz irányból közelítjük meg a mintakövetést. Így nekik OV, vagy Fletó a minta.
Ám tartásra, erkölcsre nem taníthat egy megalkuvó, szemkilövető-gyáva ember! Ezenkívül becsületre sem nevelhet egyetlen közvagyont eltulajdonító tolvaj sem!
Én régebben szerettem volna segíteni Antall Józsefet, Orbán Viktort és Vona Gábort is. Ám nem lehetett, mert nem hagyták. Nem akartak velem kapcsolatba kerülni. Pedig tettem pár ügyetlen próbálkozást, mert azt hittem, hogy nekik is fontos a közmagyarok ügye. Ám ez nem így van, mert egyre inkább elvész a jövőkép, de nem csak az utcán élő hajléktalanok, de szinte teljes középosztály számára is. Gyurcsány erre tett rá egy jó nagy lapáttal, amikor közénk lövetett!
Meg kell végre értenünk, hogy az idő számunkra sem végtelen, s így értelmetlen küzdelmekkel, haszontalan vitákkal, féltékenységgel, buta elégedetlenséggel, sehova nem vezető kritizálással, és főleg divatosan pártoskodó politizálással tölteni az életet: nagyon is értelmetlen tett. Sőt egyenesen energia-pocsékolás.
Ezzel szemben a Nemzeted melletti küzdelem, a valódi nemzetpolitika, soha nem lehet butaság, értelmetlen, eredménytelen idő és energiapazarlás.
Ebben a kérdésben azonban ott van a fogyasztói társadalom elbutító és ellustító őrülete, amivel elhitették az emberekkel, hogy amíg alszanak addig a pénzünk dolgozik helyettünk! S e teljes mértékű hamisságot az emberek el is hitték, és a szorgalom helyett, sőt a kemény helytállás helyett elpuhulva roppannak össze akkor, amikor kiderül, hogy a bankok átlépték az alapvető tisztesség határait, vagyis gátlástalanul csaltak. Pedig jó lenne megérteni, hogy szorgalmat sem követelhet rajtad a másik rest, helytállást tunya, ahogy bátorságot sem a gyáva. A bankok pedig azért csalhatnak, mert egyrészről nem védett meg téged az állam, de te magad sem ismered már a magyar közmondást: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!
Szörnyű azzal szembenézni, hogy a magyar társadalom felhígult és nincs már bátorságunk arra, hogy kiálljunk a saját érdekeink miatt! Nem léptünk fel az Antall kormánnyal szemben, hogy nem térítette vissza a hazánkat a bevált jogrendű, történelmi államaink sorába, hanem meghagyta a Kádár korszak jogfolytonosságát! (Ez az 1989 évi XXXI: Tv, ami alapján szétrabolták a közvagyont, s megúszták a „törvényt hozó komcsik” a felelősségre vonást!)
Nem léptünk fel a Horn kormánnyal szemben sem, pedig elárulták azt a szociáldemokráciát, amit pedig bőszen hirdettek, s olyan privatizációs hibákat követtek el, amit ma is nyögünk, sőt az unokáink is fogják! Nem léptünk fel az Orbán kormánnyal szemben, amikor befeküdt az EU előtárgyalások langyos ürülékébe és olyan csatlakozási feltételeket fogadtak el, amelyeket ma már ők maguk is nagyon rossznak tartanak! (Ez leginkább Martonyinak köszönhető!)
Nem léptünk fel elegen Gyurcsány Ferenccel szemben sem, bár elég világosan mondta ki, hogy nem kormányoztak, de hazudtak reggel, délben, éjjel.
Nem léptünk fel a következő Orbán kormánnyal szemben, amikor a kampányban szereplő mezőgazdasági program megvalósítása helyett elüldözte a program íróját, s átjátszotta a földeket az oligarchiáinak! Sőt akkor sem léptünk fel, amikor futni hagyták 2006 őszének összes felelősét, sőt a devizahiteles banki csalások tetteseit és a szocialisták, illetve a saját köreikben is tobzódó közpénz-korrupció felelőseit!
Egy igazi megújuláshoz szükséges a Nemzetegyesítő Mozgalom – amely csupán egy szolgálat a nemzet egyesítésére. Elengedhetetlenül szükséges ugyanis a Helyi Együttműködés Rendszere, mert a nemzet nem jobb és nem baloldali! Ám a magyar szellemi megtisztulásához szükséges, azoknak a részvétele is, akik eddig önfeladó módon nem mentek el szavazni! Ők ugyanis ráhagyták az általuk gyűlölt pártokra azt, hogy döntsenek a teljes nemzet helyett, vagyis a saját jövőjükről is! A Rend és Szeretet csak akkor működik együtt, ha nem egy furcsa és következmények nélküli országban élünk. S újra megértettem, hogy igaza van Oláh Zoltánnak, mert csak a lustaságunk, gyávaságunk legyőzésével tudunk előre jutni! Csak akkor következhet be hazánkban jó irányú változás, ha legalább a szavazófülkében bátran behúzzuk a jelet arra, hogy NEEM akarunk több pártképviselőt a magyar törvényhozásba!
Vagyis aki még hisz a bűnpártoknak, akkor szavazzon azok jelöltjeire, de amikor a második ikszet akarja beírni, akkor azt tegye a NEMZETEGYESÍTÉSRE!
Ezzel ugyanis minden pártpolitikusnak megüzeni, hogy egységes nemzetet akar!
Geri Tibor aláírókat gyűjt egy pozitívnak látszó célért. Ez is tény, de azt nem tudhatjuk, hogy kiknek a kezébe kerülnek a személyes adatok. (2006-ban maga Patrubány Miklós hívta fel erre a figyelmemet, az akkori népmozgalom indítás terve kapcsán!) Én tehát nem tudok neki aláírni, ahogy nem tudtam volna az általa is szervezett Demokratikus Hálózathoz sem csatlakozni. Sajnálom, de oda kellene végre figyelnünk arra, hogy kitől mit fogadunk el! S csak akkor lehetünk majd büszkék magunkra, ha kibírjuk, ha felállunk, ha túléljük a monetáris diktatúrát, mert merünk és hiszünk, sőt teszünk! Mert elveszünk, ha nem teszünk! NEEM?
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász
