dr. Bene Gábor írása
(mottó: mindenben keresd a pénzt!)
Csak néhány tényt szeretnék megvillantani azon jelentős történelmi események közül, amelyről tévhitei vannak az átlagos állampolgárnak 1848-49 kapcsán. E mítoszrombolásra vállalkozva tudom, hogy nem leszek népszerű, hiszen oly annyira beleépült már ezen hamis tudás a népünk gondolataiba, hogy szinte lehetetlen ezt kitakarítani, és megváltoztatni a „forradalom” szóval kapcsolatos pozitív érzelmeinket.
Ám mégis megkísérlem, mert nem élhetünk tovább ilyen hazugságban!
(Természetesen nem Petőfi és a Márciusi ifjak teljesítményét akarom lerombolni, hanem a tisztánlátást elősegíteni!)
Először is nézzük honnan származik a forradalom szó?
A mai jelentése: fegyverekkel kivívott, nagyarányú politikai fordulat; gyökeres változás, átalakulás. Maga a szó egy nyelvújítási szóalkotás valószínűleg Kazinczyé. Róla azonban tudható, hogy: 1784. január 16-án gróf Török Lajos, (későbbi apósa) a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy főmestere avatta fel a miskolci Erényes világpolgárokhoz páholy tagjai közé. Kazinczy Ferenc szabadkőműves nevének az Orpheust választotta.
A „FORR” tehát a bugyogva fő/ erjed/ nyugtalankodik/ forrong/ összenő jelentésű igéből, a deverbális vagy főnévképző „DALOM” segítségével, a ‘forrong’ alapige jelentését felhasználva született meg a szó! Ezért az idegen ’REVOLÚCIÓ’ kifejezés, vagyis a ’fordulat’ szó magyarítására használták eleink. (Sőt használták akkoriban az állam szó helyett az ÁLLADALOM kifejezést is!)
A reformkor magyarítani akarta az idegen kifejezéseket, ezért született ez a szó is, ami hazánkban nagy karriert futott be. Ez elsősorban Petőfi Sándor miatt történt, aki zseniális költő volt és kiváló nemzettag, de sajnos a francia forradalom vérgőzös korszakának elfogult híve lett. Így számára minta volt Marat, Robespierre és Danton is, akik pedig valamennyien gátlástalan gyilkosok és szabadkőművesek voltak, tehát megállapítható, hogy az első „nagy” jelzésű forradalom, majd a többi is mind, szabadkőműves szervezésű volt és a bankárkaszt javát szolgáló eredményű lett!
Szögezzük tehát le, hogy a REVOLUCIÓ, vagyis a forradalom szavunk szabadkőműves találmány és így nem lehet számunkra pozitív. Horthy ezt ismerte fel akkor, amikor saját rendszerét ellenforradalminak nevezete, a két forradalomnak csúfot szabadkőműves puccs után.
Nézzük azonban hol lehetne megfelelően használni ezt a szót?
Valóban használható „ipari forradalomként” és „erkölcsi forradalomként”, de fegyverekkel kivívott, nagyarányú politikai fordulatként hazánkban nem! 1956 is népfelkelés illetve szabadságharc volt, mert NEM szabadkőműves szervezés hozta létre, bár a kialakulásában volt jó adag bolsevik provokáció.
1848-ban azonban a szerves jogfejlődés útján a Reform országgyűléseken elhatározott változások törvényesítése következett be úgy, hogy közben volt a márciusi ifjak demonstrációjának, sőt még Petőfi verseinek is hatása az eseményekre, de szabadkőművesek szervezte forradalom nem volt! Helyette egy szabadkőműves apával rendelkező, és frissen kinevezett horvát bán – név szerint Josif Jelasics – átlépi a katonáival a Drávát, vagyis egy törvénytelen lépéssel az uralkodó által kinevezett magyar kormány ellen akart vonulni Pest-Budára!
Nézzük mi volt ennek az előzménye?
A magyar–horvát viszony már 1848 előtt sem volt felhőtlen, a konfliktus politikai, vallási és nemzeti eredetű volt. A horvát illírizmus eszméje volt a pánszlávizmus horvát megfelelője, és a katolikus horvátság nem pártolta a többi keresztény vallás egyenlősítését, s már ez is ellentéteket szított! A bécsi udvar még a magyar kormány kinevezése előtt beiktatta Jelasicsot horvát bánnak, mert tudták, hogy lehet rá számítani a magyar kormány ellen. Ferdinánd király azonban Battyhány nyomásra június 10-én felfüggesztette őt báni tisztségében, de ezt Jelasics nem fogadta el, mert valószínűleg volt olyan szabadkőműves kapcsolata, amely erre biztatta. Mindeközben a magyar kormány felajánlotta a horvát-magyar perszonáluniót, majd ezen túlmenve Horvátország Magyarországtól való teljes elszakadását is azért, hogy a két nép között ne legyen feszültség. Jelasics azonban a bécsi Rothschildok támogatását is bírta, hiszen követelte az önálló magyar pénz-, hadügy- teljes felszámolását. Erős és minden szlávot egyesítő Horvátországot akart, sajnos Habsburg segítséggel. Természetesen ez sem valósult meg! De ahogy szeptember elsején megjelent a magyar Kossuth bankó, a bankárkaszt azonnal intézkedett, s szeptember 4-én az uralkodó – hivatkozva Jelasics hűségére -, visszavonta a bán felfüggesztését, vagyis Bécs elérkezettnek látta az időt arra, hogy az április törvények egyoldalú visszavonását akár fegyveres erőszakkal is, de kieszközölje.
Szeptember 11-én Jelačić három hadosztályból álló, majd 50 ezer fős hadtestével átkelt a Dráván a Muraközbe azzal a céllal, hogy a Pesten nem létező forradalom felszámolójaként vonuljon be Pest-Budára. Jelasics és Bécs szervezőkészségének köszönhető, hogy a déli határvédő erők a két székely határőr-gyalogezred és a Székely-huszárezred kivételével mind ellenünk fordult. Így az alkotmányos szabadságharcunk csak a Kossuth bankónak a megjelenése utáni aljas támadás hatására, a Habsburg kamarilla és a bécsi Rothschildok közös manővere miatt következett be. Így a törvényesen kinevezett kormány megdöntését akadályozta meg a Pákozd-Sukoró melletti csata, sőt a tavaszi hadjárat olyan hadi erényeket mutatott fel, ami miatt nem volt eleve kudarcra ítélt a szabadságharc. Hiszen ha nem következik be az orosz invázió, akkor a küzdelmünk sikerrel zárult volna le! Vagyis nem a Szent Szövetségből folyó kötelezettség volt a cári döntés oka, hanem más.
ÖSSZEGEZVE: MIÉRT NEM VOLT 48-ban FORRADALOM?
1/ A forradalmakat mindig szabadkőművesek szervezik, de másokkal vívatják meg! A tudatlanok vádaskodása ellenére Kossuth Lajos nem volt szabadkőműves 48-49-ben, s csak 1852-ben lép be közéjük Amerikában, szerintem azért, hogy megértse, hogy mi miatt kellett elbuknia a tisztán alkotmányos alapon folytatott, dicsőséges önvédelmi harcunknak?
2/ Mivel az Áprilisi törvények elfogadásával egy törvényes változás – vagyis alkotmányreform történt – ezért bár volt alapvető változás akkor, de március 15-én csupán egy erőteljes nemzeti demonstráció volt Pesten és nem forradalom!
3/ A forradalom szó ráragasztását valójában Petőfinek köszönhetjük, aki egy fantasztikus zseni volt a költészetében, de sajnos a szobája falán az összes francia tömeggyilkos képei ott voltak, Marat, Robespierre, és Danton is, így sajnos a verseiben is forradalomnak nevezi azt, ami valójában egy alkotmányreform volt!
Jegyezzük meg tehát, hogy márciustól egészen Battyány Lajos októberi 2.-ai visszavonulásáig, egy az uralkodó által kinevezett törvényes magyar kormány működött, így nem is lehetett volna soha forradalomról beszélni!
(Hogy még ma is forradalomról beszélnek a történészek és politikusok, az azt mutatja, hogy a szabadkőművesség milyen erős ma is hazánkban!)
Melyek a gyakran felmerülő hamisított tények 1848-49 kapcsán?
— Elkerülhettük volna az orosz intervenciót?
Ha a cárt nem sikerül a pénzhatalomnak – vagyis a bécsi Rothschildoknak – megkörnyékezni azzal, hogy elengednek bizonyos tartozások visszafizetését, akkor nem következik be az orosz invázió! Bár emellett felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar helyzet átterjedhet az Orosz birodalom részeként működő lengyel területekre. Ez a két érv lehetett az, ami a cárt meggyőzte arról, hogy neki lépnie kell, s katonailag meg kell védje a Habsburgok államát! Meg is kapta a viszonzást tőlük, hiszen amikor kitört az orosz-török háború, a Habsburgok nem álltak oda az előzőleg katonailag őket segítő Romanov ház mellé, helyette szokásos Habsburg technikával a sumák-semlegességet mímelték!
Petőfi kérdés tekintetében nagy a káosz hazánkban. Egy bizonyítatlan feltételezésről elterjedt, hogy a megtalált csontváz női. Ám a hivatalosság szerint az tudományos, azonban a másik álláspont – ami sok szempontból és tényekkel alá is van támasztva – a hivatalos vélemény szerint hülyeség. Ám mindkét álláspont vitatható, de nem lehet róla valódi vitát rendezni, mert a hatalom nem akarja! Vajon mi lehet ennek az oka? Ki áll e döntés mögött?
Egyébként vittek ki hadifoglyokat a cári hadsereg tagjai?
Erről sokáig nem tudtunk ugyan biztosat, de újabb kutatások szerint vittek magukkal hadifoglyokat. Petőfit pedig aki sebesülten is tudott velük beszélni, mert a tót nyelv közel van az oroszhoz, s biztosan menteni akarták, hiszen ha átadják a Habsburgoknak, úgy biztosan kivégzik! Szerintem miután nem a művész neve került előtérbe, hanem az eredeti, vagyis Petrovics Sándor, (Alexander Petrovics) így az orosz tisztek biztosan nem akarták őt is átadni az osztrákoknak! Azok a nyomok amelyek Barguzinba vezettek, komoly tényekkel vannak alátámasztva. Ráadásul a mindenkori magyar kormányzat elzárkózása az ügy tisztázásától igen gyanús, olyan mintha ebben a kérdésben is meg lenne kötve keze-lába. De vajon kik állhatnak ezen újabb gyanús döntés mögött?
S a felmerülő utolsó kérdés: Áruló volt-e Görgey Artúr?
Ez a kérdés mára inkább Görgey–Kossuth-kérdéssé vált. Tény ugyanis, hogy Kossuth Lajos írta árulónak Görgeyt nem egészen egy hónappal a világosi fegyverletétel után Vidinben írott levelében. Döntését az is magyarázhatja, hogy Görgey amnesztiát kapott, de a politikai és katonai elit többi, itthon maradt tagját elítélték, kivégezték. Hogy ezt a sorsot éppen a teljhatalmú politikai és katonai vezető, Görgey kerülte el, gyanakvásra adhatott okot.
1848–49-ben felgyorsult az idő, s napról napra változott az ország és az emberek élete. Kossuth és Görgey – a maguk terén a legtehetségesebbek voltak – de viszonyuk is változott a katonai helyzet függvényében. Nagy hasonlóság közöttük az volt, hogy mindketten elkötelezett hazafiak voltak. Kossuth reformer volt és a szabadságharc haderejének szervező politikusa. Görgey pedig a legkiválóbb hadvezére. Hazaszeretetük és a szabadság iránti elköteleződésük is vitán felül áll. Görgey képzett, viszont harcteret korábban sohase látott, civillé lett katonatiszt volt, aki gazdálkodással és kémiával foglalkozva készült a tudományos életre. Csak a szabadságharc alatt derült ki, hogy kiemelkedő tehetségű hadvezér. Kettejük konfliktusa abból adódott, hogy a politikus és a katona mindig másként gondolkodik. Görgey szerint a vallás nem azért van, hogy politikai célra eszközül használják, hanem hogy a nép közt az erkölcsiséget és a humanitást terjessze. Kossuth azonban szinte vallásos áhítattal csüngött a magyar népen, akit fel akart emelni! Szerintem Kossuth tudatában volt, hogy Görgey nem áruló, de politikusként mégis úgy vélte, hogy a nemzetnek könnyebb elviselni a vereséget és erősnek maradni a függetlenség későbbi kivívására, ha a túlerő helyett egy árulót nevez meg a kudarc okozójaként. S erre a szerepre az egyedül amnesztiában részesülő Görgey Artúr volt a legalkalmasabb.
Tévedett-e ebben a kérdésben Kossuth?
Talán két évszázad után már el tudjuk azt fogadni: nem árulás, hanem a legyőzhetetlen túlerő vetett véget a dicső szabadságharcunknak. Akik abban részt vettek szerették hazájukat. Kossuth és Görgey nélkül elképzelhetetlen lett volna a sok győzelem, majd a kiegyezés. Ez utóbbit talán elhamarkodta Deák, de Ő itthon világosan látta azt a beáramló migráns tömeget, amely komolyan veszélyeztette a kis és középnemesség állásait és erkölcseit. Kossuth azonban azt látta tökéletesen, hogy ha összedől a Habsburg birodalom akkor maga alá temeti Magyarországot, s ez sajnos Trianonban be is következett! Így nekünk nem marad más, csak emlékezni rájuk és kimondani: Méltán lehet rájuk büszke a nemzetünk! Lehet utólag a történelmet magyarázni, de bármit gondol róluk az, aki felületesen ítéli meg a korszakot: ŐK VOLTAK A MI HŐSEINK és ŐK MARADNAK EGÉSZEN ADDIG AMÍG IGAZ MAGYAR EMBER ÉL ITT A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN!
A szerző közjogász és a NemzetEgyesítők önkéntese
