Lehet, hogy az egész politikai szembenállás csak a színjáték része?

Szakács Árpád Jun 9

A Tisza-Mi Hazánk közötti együttműködés nem magányos vidéki politikusok magánakciója volt, hanem valami teljesen más.

Aki követte a tegnapi híreket, az hitetlenkedve szembesülhetett azzal, hogy a választások előtt a Mi Hazánk és a Tisza között információcserés együttműködés volt. Ennek keretében a Tisza egyik belső erővonalát próbálta a másik Tisza lobbikör gyengíteni a Mi Hazánk segítségével. Ami ebben az elképesztő, hogy a Mi Hazánk Radnai Márk “oldalán szállt be a küzdelembe”. A Mi Hazánk részéről Varga Tamás baranyai politikus beismerte az informális találkozók tényét.

Idáig egy sima napihír lehetne az esetből, amelyet másnap mindenki elfelejt. Ugyanakkor, ha megnézzük ennek a hátterét, egészen érdekes mintázatai bontakoznak ki a politikai színfalak mögötti mozgásoknak. Mert a lebukás tényénél sokkal érdekesebb kérdés, hogy a Mi Hazánk politikusa, Varga Tamás kinek a megbízásából végezte el a piszkos munkát? Merthogy nem a saját szakállára, az biztos. Ha pedig informális együttműködés van a Tisza és a Mi Hazánk között, akkor mindkét párt szavazóinak elsőszámú kérdésének kellene lennie, hogy vajon mi ennek az ára? Két teljesen ellentétes ideológiai vonal nem egymás két szép szeméért szokott együttműködni és információkkal ellátni a másik felet. Egyáltalán melyik az a szint, ahol döntés születik az együttműködésről, amelyik hasznot remél majd – ahogy a hangfelvételen hallható – a “csibészbecsületből”. Vagy lehet, hogy az egész politikai szembenállás csak a színjáték része? Az asztal alatt osztogatják a koncokat, miközben az asztal felett ordítoznak egymással? Meglepő lenne, ha így lenne?

Rekonstruáljuk a történteket. Varga Tamás, akit régóta személyesen is ismerek, a baranyai Mi Hazánk legbefolyásosabb embere. Ennek hátterében biztosan nem a politikai rafináltsága, intellektuális képessége áll, hanem a feltétel nélküli lojalitás azon pártvezetés felé, amelyik a bolsevizmus mintájára építette fel a Mi Hazánk irányítását. (Akit bővebben érdekel, hogy ezt miként csinálják, ebben az elemzésemben elolvashatják). Varga Tamás a saját szakállára biztosan nem kezd adatokat átadni egy másik párt képviselőjének, csupán azért, mert – ahogy a hangfelvételen hallható – nem kedveli a kommunistákat. A Tiszának pedig végképp nem. Mert ha ez kiderül, akkor ezért cserébe azonnali kirúgás jár. Ezt a Mi Hazánk elnöke többször is egyértelművé tette. Az önkormányzati választások után személyesen is ott voltam azon a stratégiai elnöki találkozón, ahol külön levelet fogalmaztak meg a pozíciót szerzett képviselők felé. Ebben mások mellett az állt, hogy más párttal kapcsolatban bármilyen informális találkozó, egyeztetés bejelentésköteles a pártvezetés felé. Aki ezzel szembe megy, az súlyos konzekvenciákkal fog szembesülni.

Természetesen Varga Tamás nem szorult rá ilyen mankókra, mert a lojalitása korábban is felülírt minden egyéni kezdeményezést. Ráadásul nem volt egyedül az “akcióban”. Mint kiderült, Varga nem más, mint Kisberk Szabolcs, a párt korábbi kommunikációs vezetője által megszerzett adatokkal “próbált segíteni”. Tehát már ketten is benne voltak az együttműködésben. Mert ugye annak kevés a valószínűsége, hogy Kisberk korábban pont olyan adatokat oszt meg Vargával, aki épp egy olyan Tiszás találkozóra megy, ahol azt fel tudja használni.

Toroczkai László, MHM elnök és Kisberk Szabolcs, Gyömrő polgármestere (MHM)

Tehát Vargának előzőleg egyeztetnie kellett Kisberkkel. Kisberk szintén a lojális keménymag tagja, aki a képességeinek semmit, de minden mást szó szerint a pártnak köszönhet. Kisberk tiltás nélkül is pontosan tudja, hogy más pártnak adatokat átadni óriási felelőtlenség, mert mi van, ha kiderül? Mi van, ha Varga lebukik, aki a Kisberk-féle információkkal próbál politikai tőkét kovácsolni? Óriási rizikó, és értelmetlen is, mert mind Varga, mind Kisberk nem tud ebből az együttműködésből saját magára nézve kedvező üzletet kihozni. Mit tudnak cserébe kérni? Mi az, ami megéri, ami fedezi a kockázatot? Akkor miért vállalnának a nagy semmiért rizikót, miért szegné meg a párt utasítását két olyan ember, aki pont a feltétlen lojalitás híve? Ez nagyon nem logikus és nem is életszerű? És az egész történet bűzlik valami teljesen mástól.

Ugyanis erről a “segítő együttműködésről” sokkal magasabb szinten kellett, hogy döntsenek, a feladatot ők csak elvégezték, mint egy munkát.

Aki ismeri a politika világát, annak nem újdonság, hogy hasonló informális találkozók mindig is voltak a közéleti térben. Aki pedig olvasta A Titkos Elit című könyvet vagy Borvendég Zsuzsanna köteteit, az tudja, hogy nincs olyan ideológiai ellentét, amely megakadályozna egy jól fialó együttműködést. A kádári kommunista népi demokrácia épp úgy együttműködött az egykori németországi nácikkal (!), mint ahogy azt más országok is tették. Hiszen őfelsége kormányát és ellenzékét mindig ugyanabból a tálból etetik. És természetesen ilyenkor nem a vezetők találkoznak, hanem az alsóbb szintű mamelukok. A politikai szembenállás pedig csak a színjáték része, amit nem Varga és Kisberk szintjén rendeznek. Ők csak kellékek a ruhatárban. De vajon a Mi Hazánkban kik az igazi szereplők, akik tudtak erről az együttműködésről és jóváhagyásukat adták hozzá? És vajon miért?

Ez az úgynevezett zöld lámpa elnökségi szint alatt biztosan nem lehetett. Ez logikus. A Mi Hazánkban az elnökség totális hatalmat gyakorol, a gyanú árnyéka elég ahhoz, hogy bárkit kivégezzenek a pártban, ahogy ez többször is előfordult. Ebben a hóhérmunkában pedig Kisberk is szerepet játszott az Etikai Bizottság tagjaként. De ez most nem fontos, csak érdekes.

A Mi Hazánk Kisberk és Varga védelmében teljes hírzárlatot rendelt el a saját médiafelületein. Egyiket sem rúgták ki azonnal, tehát valakik védik őket az elnökségben. Vagyis a kör bezárult. És azért védik őket, mert ez nem szimpla együttműködés, nem egy esetre vonatkozik, hanem egy mélyebb kapcsolatra, amely bizottsági elnöki, országgyűlési alelnöki pozíciókkal jutalmazza őfelsége ellenzékét. Ez pedig pont alkalmas arra, hogy még jobban megosszák a jobboldalt egy olyan Mi Hazánkon keresztül, amelynek a pórázát más tartja, a politikusoknak csak ugatniuk kell egymásra a parlamentben.