HOGYAN LETT DZSENTRI A MAGYAR KÖZNEMES?
M. Miklós kisnemes kálváriája az ősiség eltörléséről szóló 1848 évi 15-ik törvénycikk LÁTSZÓLAGOS törvényesítése miatt!
(A sötét színpadon narrátorként, de felvételről szól a következő):
Az 1849-ik év után következő évek nem voltak alkalmasak az elvileg kimondott gyökeres de alkotmányos átalakításokra. Sőt a vagyoni viszonyok tisztességes rendezésére sem. Évtizedeknek kellett elmúlni, míg az úrbériségből származó vagyoni kérdések úgy-ahogy tisztázva lettek. Az átmeneti intézkedéseket tárgyaló császári nyíltparancsokat és rendeleteket bizalmatlansággal fogadta az addig alkotmányos igazgatáshoz szokott magyar nemzet. Saját magának pedig majd 20 év múlva lett módjában törvényesen intézni a saját ügyeit, ám addigra a bankárkaszt pénz-machinátorai olyan erőt jelentettek, hogy a törvényhozást is pénzpórázra vették! Mi késői utódok úgy tanuljuk, hogy a modern magyar jog kiépülése 1861-től indult meg hazánkban, melynek első és egyik legfontosabb mérföldkövét jelentette az 1861. január 23-tól március 4-ig Ferenc József felkérésére ülésező Országbírói Értekezlet. E testület munkájának eredményeként megalkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok állítólag az 1848-as törvényhozás eredményeiből indultak ki. Az Értekezlet azt tekintette fő feladatának, hogy a Habsburg abszolutizmus idején kibocsátott jogszabályokat összhangba hozza a korábbi magyar törvényekkel és a szokásjoggal. Mindez kísértetiesen emlékeztet az 1989 évi álságos alkotmányozásra, hiszen akkor is megszállás alatt voltunk, s az ideiglenesség ismét varázsszó lett! A született rendelkezések azonban mindkét esetben fenntartották az abszolút korszak pátenseinek, ál-törvényeinek nagy részét, így például az 1855-ös császári rendelettel bevezetett osztrák telekkönyvi rendtartást, ami még a kommunista TSZ vezetők korában is élt, az akkori hatalmat kiszolgálva. Az 1853-as osztrák polgári törvénykönyvnek csak bizonyos részei, például a telekkönyvi rendtartással összefüggő passzusai maradtak hatályban, amely nem is ismerte az ősiség fogalmát! Ez egy sajátosan magyar jogintézmény, amely azt fejezi ki, hogy a lét alapja a termőföld és a tulajdona nem lehet esendő emberé, hanem az közvagyon. Vagyis a Szent Korona a tulajdonosa. Így a termőföldön birtokjogot, csak a nemzet vagyis a Szentkorona szolgálatában lehet szerezni, s így a birtokjog – vagyis az ingyenes használat joga – egy vérvonal által meghatározott családé, így a nemzetség tagjai lesznek a földbirtokosok! Ám el nem adhatják, meg nem terhelhetik, csak a közjó szolgálatában használhatják! Hazaárulás,más közösség elleni bűncselekmény elkövetésekor visszaszáll a birtok a Szent Koronára, vagyis egy egoizmus nélküli hatalmi személyre, aki újabb érdemekkel rendelkező Szentkorona tagoknak adhatja azt birtokba tovább!
(Közben kezd a színpad világosodni és egyszerű ügyvédi irodai berendezés látszik, ahol egy ügyvéd lúdtollal írogat, s a falon egy 1869-es naptár látható, de a narrátor szöveg folytatódik!)
Az ősiség megszüntetése végzetes népességcsökkenéshez vezetett a Kárpát-medencei magyarság létszámában, mert sok ezer kisbirtokos szállt hajóra Amerika felé, hiszen az ősiség már nem védte meg a birtokát, s így földönfutóvá vált a saját hazájában. Az ősiség felszámolása még a jobbágyságot is érintette, mert aki 1861-et követően hitelt vett fel a frissen szerzett földtulajdonára, annak jó része szintén Amerikában kötött ki. Mert ugyanúgy ahogy a mai kor devizahitelesei, még a kamatokat sem tudták megfizetni ők sem, pedig akkoriban, még jóval szerényebbek voltak a kamatok. Ez csökkentette le a magyar etnikumot a Kárpát-medencében 50 százalék alá, de erről nem szoktunk hallani sehol, mert ezt szemérmesen elhallgatják. Ahogy azt is, hogy az Amerikába szóló hajójegyet a legtöbb esetben a Kiegyezés utáni magyar minisztérium biztosította! Pedig az 1853. évi március 2-án kiadott legfelsőbb rendelet, az u. n. úrbéri nyíltparancs 2. §-ában pontosan ez áll: „Az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében a volt jobbágyok a kezükön levő úrbéri földbirtokban – vagyis a jobbágytelekben – teljes tulajdonnal és szabad rendelkezési joggal ruháztatnak fel…” Ám épp ezért rövidesen a bankok kezébe, majd árverésre került a föld, mert a gazdasági helyzet miatt a felvett hiteleknek még a kamatait sem tudta kifizetni a szegény jobbágyból lett tulajdonos, akinek a kapitalista tempó és a bevezetett adóprés épp oly idegen volt, mint az 1990 utáni magyarságnak! Az állam pedig a fennmaradó örökváltságot közpénzből fizette meg, 1867 után. Ugye milyen ismerős? Emlékszünk, hogy 1990-után miért kellett feltőkésíteni a bankokat?
(Szín: egyszerű ügyvédi iroda, ahol 1869 januárjában M. Miklós kisnemes belép az ajtón és köszönés nélkül megszólal:)
MM: – Ügyvéd úr a segítségét kérem!
ÜGYV: Adjon Isten földi! No és mi az a nagyon fontos ügy?
MM: Hiába volt itt kiegyezés, mert a magyar nemesi és jobbágy-vagyonok elvétele, az ősi jog lábbal taposása ugyanúgy megy, mint a törvénytelen Bach korszak idején. Nem elég, hogy elárverezték már 5 éve a birtokom egy részét, mert nem fizettem adót egy véreskezű trónbitorlónak, de most ugyanezt akarják megtenni azokkal a birtok részekkel is, amit én és a testvérem az ősiség törvénye alapján örököltünk apánktól.
ÜGYV:- Foglaljon helyet kedves uram és tisztázzuk a részleteket! Az 1351-es ősiség intézménye valóban a nemesi réteg vagyonának megőrzése miatt született Nagy Lajos király alatt, de sajnos ezt az 1848-as áprilisi törvények XV. szakasza megszüntette. Ugyanis a törvénycikk kimondta az ősiség megszüntetését és a folyamatban lévő ősiségi pereket is lezárta. Ez kérem a modern magánjog fejlődéséhez volt szükséges, s e nélkül nem tudtunk volna felzárkózni Európához.
MM: Ügyvéd úr! Nekünk magyaroknak nem kell felzárkóznunk oda, ahol tőlünk tanulták az alsónemű viselését, és a gyakori fürdést is! Csatlakozzunk oda, ahol gyökeret vert a népirtó gyarmatosítás és a pénzdiktatúra? Az én tudományom az a két könyvem, amit nagy becsben őrzök: Werbőczy István Tripartituma és az Újszövetség. Az utóbbi szerint Jézus korbáccsal verte ki a kufárokat az Isten házából és szerintem nekünk is így kellene kiverni kufárjainkat a hazánkból! Ehelyett a véreskezű Ferenc Józsefet királlyá tette a gyáva és buta liberalizmus. Őt az 1505-ös Rákosi végzés ellenére megválasztotta egy magát országgyűlésnek mondó testület, szerintem alkotmányos szempontból törvénytelenül lett magyar király 1848 végén, de most is. S ebben a hamisan királyi minőségében csókolt kezet a cárnak azért, hogy az sereget küldjön a törvényes magyar állam ellen 1849-ben. S a világosi fegyverletétel után ennek a fiatal Habsburg trónbitorlónak a parancsára, de még az őt megsegítő cár kérése ellenére is kivégeztek több száz magyar hazafit, akik ragaszkodtak a magyar alkotmány biztosította jogaikhoz! Ez a köztörvényes gyilkos – akit persze érthetetlen okokból pár éve az Országgyűlés királlyá választott – az 1848-as áprilisi törvényeket soha nem fogadta el és most mégis erre hivatkozik ön? Nincs itt valami ellentmondás?
ÜGYV: Ő valóban nem fogadta el azokat még ma sem, de hogy miért hivatkozhatok rá annak magyarázata van. Először is 1859 június 24-én Solferino mellett a szárd és francia haderő ronggyá verte a Habsburgok hadseregét. S mivel a vereség olyan megrázó volt a Habsburgok számára, hogy Ferenc József félretéve a ránk erőszakolt Olmützi alkotmányt, levelet írt Apponyi Györgynek aki törvényes országbíró volt, hogy szeretné visszaállítani a magyar törvénykezést. Ez leginkább a bíróságok, Curia és a Hétszemélyes tábla visszaállítását célozta, s ennek megvalósulásához a császár megbízta az országbírót, az ún. Országbírói Értekezlet szervezésére, hogy a bíróságok számára egységes joganyag álljon rendelkezésre. 1860 október 20-án a császár megjelenteti az Októberi diplomát, ami belengeti a magyar közjogi helyzet teljes rendezését is, mert ettől remélték Bécsben, hogy a passzív ellenállásunk alábbhagy.
MM: Ügyvéd úr!
Mindezeket én is ismerem, de ennek mi köze az én ügyemhez, ami egyértelműen most, egy velem szemben elkövetett törvénytelenség? Hisz a bevált szokásjogot, a történeti alkotmányunk egyik oszlopát képező Ősiség törvényét szegik meg most, amikor állítólag tető alá hozták a kiegyezést is. Pedig Kossuthék is hibáztak amikor kidobták az ősiség törvényét, mert 1351 óta minden egyes koronázott magyar királynak el kellett azt fogadnia, sőt esküt kellett tenni arra, hogy a bevált régi, jó szokásokat és törvényeket megtartja és megtartatja. Most pedig a jelenlegi gyalázattal megválasztott és hitszegő módon koronázott királyunk nem tett erre esküt? S nem adott ki minderről hitlevelet?
ÜGYV:
Kedves Ügyfelem…….. hát nincs könnyű dolgom magával, mert nagyon is logikus amit sugall a kérdésével.
Azonban Apponyi György országbíró összehívott 60 kiváló magyart és megalakították az Országbírói Értekezletet, s ez a testület fontos esemény volt, mert célja valójában az1848 előtti magyar jogrendszer visszaállítása, ám a szükséges változtatásokkal. Magyarország akkor igazságügyi autonómiához jutott. A magyar bíróságok azonban nem ítélkezhettek a császári pátensekkel behozott, oktrojált idegen jog alapján, hiszen az uralkodó az 1848-as törvényeket nem ismerte el, a feudális jog visszaállítása pedig ellenkezett volna a jogbiztonság alapvető követelményével. S mivel az Értekezletet az császár által kiadott Októberi Diplomát követően hívták össze, ezért az ott megjelent jogászok, politikusok, közgazdászok és más közéleti emberek a Diploma üzenetét felfogva döntéseket hoztak. Olyanokat, melyek nem ellenkeztek az eladósodott bécsi udvar céljaival, hiszen a nemzetünk sem akarta a további konfrontációt. S így az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok megalkotásával zárult le az Értekezlet, melynek munkáját csak Werbőczyhez lehet hasonlítani, aki nem egy általános tételének megírásánál a római jogra és az egyházjogra is támaszkodott. Az Országbírói Értekezlet viszont az osztrák jog néhány nélkülözhetetlen anyagát tartotta fönn, de csak azért, hogy hogy nyilatkoztuk szerint: annál biztosabban vegyék vissza a hazai nemzeti jogot. Az alkotmányosság fölélesztése és a továbbfejlesztése adja az Értekezletnek legnagyobb és el nem évülhető érdemét.
MM: Meg vagyok döbbenve azon amit mond az ügyvéd úr!
ÜGYV: Pillanat! Ne feledjük ezek a szabályok törvényerővel nem bírnak ugyan, de a törvénykezésben jogforrásként szolgálnak. A szabályok a polgári jogra, a büntetőeljárásra, a váltó-, csőd-, kereskedelmi, fuvarozási és vásári törvényekre, de az úrbéri, földtehermentesítési és bányaügyekre is kiterjedtek.
S itt kell megemlítenem az 1848-as XV.-ik törvénycikket, amit ez az Értekezlet ideiglenesen ugyan de elfogadott, sőt még az akkor csonka Országgyűlés elé is terjesztette a következő gondolatokkal: (idézem) „Mi a régi magyar törvények visszaállítására törekedtünk, de 12 év alatt olyan sok változás történt, hogy bizonyos területeken szükség van modernizációra!”
MM: Még jobban meg vagyok döbbenve ügyvéd úr!
Tehát ezek szerint, egy 60 fős hazaáruló csoport úgy döntött, hogy a megszállás alatti modernizáció oltárán feláldozza a magyar kis és középnemesség megmaradt földbirtokát úgy, hogy az Értekezletnek semmi de semmi joga nem volt arra, hogy törvényt alkossanak és mégis olyan fondorlatosan fogalmaztak, hogy még az Országgyűlés két háza is elfogadta azt, mintha az egy szokásjogi norma lenne?
Ráadásul a csonka Országgyűlés csupa olyan személyből állott, aki nem állt 1848-49-ben az alkotmányos hagyományaink mellett, hanem otthon meghúzta magát és nem vett részt a Habsburgok által ránk kényszerített önvédelmi harcban! Milyen magyarok is ezek?
ÜGYV: Azért nem ennyire egyszerű ez. Az Értekezlet 1861. január 23-tól március 4-ig ülésezett, 18 ülésen tanácskoztak a résztvevők, hatalmas viták voltak, de a józan ész győzött és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok jelentős hatással lettek a magyar jog fejlődésére. Ki kell emelnem azt is, hogy azzal a klauzulával hozták meg, hogy „ellenkező alkotmányos intézkedésig” használható legyen zsinórmértékül a jogászok számára. Vagyis bármikor hozhatna ezzel ellentétes döntést egy alkotmányosan megalakult törvényhozó testület!
MM: Ügyvéd Úr!
S az azóta eltelt időben nem akadt egyetlen alkotmányosan megalakult törvényhozó testület, amely ezt megváltoztatta volna? Se az alsóház, se a főrendiház nem vette észre, hogy Széchenyi István szavai szerint a magyarság módszeres kifosztása zajlik?
ÜGYV: Éppen a kifosztást látva határoztak az Értekezlet tagjai!
Ha nem indul el egy folyamat, ami gátat vet a passzív ellenálló nemesi réteg birtokai elárverezésének, akkor hazánkban minden kisnemes, de még a középbirtokosok jó része is földönfutó lesz. S az idegen kezekbe került sajtó pedig „birtokelkártyázó dzsentrit” csinál belőlük a gúnyos cikkeiben! Az igazság ugyanis nem érdekel ma már senkit, a hamis híreket viszont veszik mint a cukrot!
MM: S koronázáskor milyen esküt tett az uralkodó? A vármegyei autonómiával rendelkező vármegyék sem tiltakoznak ez ellen a nemzetünket leszegényítő „zsinórmérték” ellen? Vagy itt mindenki elhiszi, hogy a birtokokra felvehető hitel az, ami versenyképessé teszi a magyar birtokosokat? S ezért kell azt a nemzeti köztulajdont, amit a Szentkorona tulajdonaként tartottak nyilván az őseink, egyszerűen kidobni? Hiszen a banki hitel csak egy csapda, amivel mindenütt a világon elszedik a fekvőjószágot azoktól, akik pedig a közjót szolgálják egészséges élelem előállításával, s falvak népének még munkát is adnak.
Tehát hiába működött beváltan az ősiség törvénye sok évszázadon át, egyszerűen de jogtalanul eltörölték? Ám egy nemzedék nem hozhat olyan modernizációs „zsinórmértéket”, amely valójában nem törvényerejű, s közben lábbal tapossa ősei akaratát és eltékozolja a jövő nemzedékek életfeltételeinek az alapját a magyar földet! Mit fog ehhez szólni a következő és az azt követő nemzedékek egész sora? Mit szólnak majd a magyarok 1969-ben, vagy 2069-ben?
ÜGYV: Mondja kedves barátom: nem inna velem valamit ?
Ugyanis a kérdései nyomán egy kicsit kiszáradt a torkom is. Nézze itt van egy üveg pezsgő, amit szívesen megbontok, ha nincs ellenére. Ugye bonthatom? (S választ sem várva felbontja!)
(A két szereplő elegáns pezsgőspohárral koccint és iszik!)
ÜGYV:
Tudja, ritkán találkozom olyan ügyféllel aki gondolkodik és olyan kérdéseket tesz fel amelyek bizonyos körökben tabunak számítanak.
MM: Rákérdezhetek, hogy milyen körökben számítanak ezek a kérdések tabunak?
ÜGYV:
Leginkább pénzügyi körökben, ahol az árverésekre készülő rongyos idegenek hiteleket vesznek fel azért, hogy birtokot – pontosabban ma már tulajdont – tudjanak szerezni hazánkban. Mert a magyarok jelentős része veszíti el napjainkban is birtokát, és Deák Ferenc ezt látva kezdett neki a Habsburgokkal való kiegyezés kidolgozásának! Azonban nekünk ügyvédeknek sem egyszerű a helyzetünk, mert ha nem ápolunk jó kapcsolatot a bankokkal akkor nekünk könnyen felkophat az állunk, mert azoknak a keze messzire elér!
MM:
Értem én ezt ügyvéd úr, de tudja az én családom mindig a kuruc oldalon harcolt. Bár van a családnak egy másik ága, akik viszont a labancok oldalára álltak. Ők azt mondják, hogy ezt azért teszik, hogy ha elveszi birtokainkat az alkotmányosságunkat lábbal tipró Habsburg hatalom mitőlünk, akkor legyen hova mennünk, mert náluk mindig lesz szállás és egy kis kegyelemkenyér a részünkre.
ÜGYV:
Akkor úgy látom, hogy nagyon hasonló cipőben járunk. Az én családomat már akkor tönkretették, amikor a nagybátyáimat kivégeztette a császár azért, mert részt vettek a szabadságharcban. S tulajdonképpen mi is csak azért nem kerültünk sorra, mert az én apám már 1848 előtt elhalt, s a Bécsben élő nőtestvére vett engem és a húgomat magához és taníttatott bennünket. Ha apám élt volna, biztosan részt vesz a szabadságharcban és akkor nem így alakulnak a dolgaim, s valószínű soha nem lehettem volna ügyvéd.
MM:
Elfogyott a pezsgő, s ha nem veti meg a szavaimat, jöjjön el hozzám az udvarházamba ahol folytathatjuk ezt a beszélgetést. Azonban figyelmeztetem, hogy nálam nincs semmiféle flancolás. Csakis bor van a pincémben, de azt jó szívvel adom!
ÜGYV: Rendben, de hol van az árverésre, vagy kisajátításra kijelölt udvarháza?
MM: A Debrecen melletti Bocskay-kertben, mert nekünk még Bocskay adta a nemességet, hiszen a hajdúkiváltságokkal sok jó magyar tudott azon a tájon megmaradni. Íme itt a címem, csak jöjjön!
Változik a szín és egy vidéki udvarház belsőt látunk, ahol fogadja az ügyvédet a lassan dzsentrivé lett kisnemes….
ÜGYV: Adjon Isten Jónapot Kedves Ügyfelem, vagy inkább barátomnak szólítsam? Hiszen nem állapodtunk meg, hogy mikor és hol kell képviselnem önt. Ám látja jöttem, de meg is lepődtem azon, hogy nincs senki itt maga mellett, még egy árva szolgálót se láttam.
MM: Sajnos a feleségem elhagyott egy éve egy újgazdag kereskedő kedvéért, pedig nem ittam, nem kártyáztam mindig csak dolgoztam, hiszen a földemet is szinte kizárólag magam műveltem. Én zsellért csak akkor alkalmaztam, amikor a munka dandárja volt a földön, s kaszás aratókat is csak akkor, amikor beérett a gabona. Azonban hozzm szívesen jöttek, mert becsületesen megfizettem ami járt.
ÜGYV: Tudja Pesten az a mondás járja, hogy aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni!
MM: Foglaljon helyet és vegyük át ügyvéd úr megint azt, amit Pesten elkezdtünk, de sajnos nem fejeztünk be.
(LEÜLNEK AZ ASZTALHOZ AHOL EGY KANCSÓ BOR ÉS EGYSZERŰ FAKUPÁK IS VANNAK. )
MM: Tehát 1848 április 11-én V. Ferdinánd király aláírta azt a törvénycsomagot, amit már a magyar Országgyűlés mindkét háza elfogadott, hiszen azok a reform országgyűlések által lettek alaposan megtárgyalva és kidolgozva. Vagyis szó sem volt itt forradalomról, mert minden változás alkotmányos keretek között zajlott. S a király kinevezte Batthyányt miniszterelnöknek, Kossuth pénzügyminiszter lett, Deák igazságügyminiszter, Mészáros Lázár hadügyminiszter és így tovább. Kossuth Lajos komolyan véve a feladatát egész nyáron járta az országot és összegyűjtötte a megtervezett magyar állami papírpénz aranyfedezetét. Így szeptember első napján ki is adta a Kossuth bankót, vagyis a magyar forintot.
Mondja Ügyvéd úr! Nem ez utóbbira volt válasz az, hogy a bécsi Rothschildok megzsarolták a Habsburgokat, hogy támadják meg a hamisan forradalminak beállított Pest-Budát? Bécs pedig ránk uszította Jelasicsot, hogy törje le a törvényesen kinevezett magyar kormányt? Pedig ők, csak az elfogadott Áprilisi törtvénycsomagot akarták végrehajtani, ami a koronázott magyar király által ellenjegyezve, pontosabban szentesítve lett. Ön szerint is ez történt akkor, amikor Joszif Jelasics horvát-szerb határőr ezredei önkényesen megtámadták hazánkat?
ÜGYV: Sajnos mindketten tudjuk, hogy a tények azok, amit Ön az imént elmondott. Azonban ezeknek a nyílt kimondása zavarná a Habsburg udvart, főleg a már Országgyűlés által elfogadott, újabban megkoronázott magyar királyt Ferenc Józsefet. Ezért hallgat erről mindenki, hiszen a pénzügyek már régen az Osztrák Bankot irányító Rothschildok kezében vannak. S ők azt nagyon komolyan veszik, ha valaki a családjuk érdekei ellenére akarná a közpénzrendszert újra bevezetni. A hitelezőknek csak az számít, hogy hiteleinek hozamai legyenek és a pénzkiadást keményen a kezükben tudják tartani! Azt ugyanis kevesen tudják, hogy szinte minden pénz hitelként kerül forgalomba és azért kellett többek között a megkoronázott magyar királyt V. Ferdinándot eltávolítani a hatalomból, mert szentesítette a magyarok számára a Nemzeti Bank megalapításának lehetőségét.
S Jelasicstól azt várták el Bécsben, hogy a fővárosunk elfoglalása után szüntesse meg a papírpénz nyomtatását. Erre utal az is, hogy az osztrákok keze közé került Kossuth bankókat azonnal elégették!
MM: Igen, a magyar papírpénz azonnali elégetése megmutatja a lényeget! Ám szerintem a haza atyjának (Deák Ferencnek) nem lett volna szabad beleegyeznie abba, hogy engedjünk a 48-ból! Vagyis a külügy, a hadügy és főleg a pénzügy közösen kezelése azt jelentette, hogy a Rothschildok érdekkörébe vitt be minket a Habsburg udvar, amely már a Napóleonnal vívott háború óta el volt kötelezve az adósságtömege miatt a bankárkasztnak. S ugye mi ismerjük a régi mondást, hogy „egy országot legyűrni karddal és adóssággal lehet.” S ha nincs adósságunk, akkor pénzügyi függetlenségünk tudta volna biztosítani azt a helyzetet hazánknak, amely valódi és jó irányú változást eredményezett volna számunkra. Most már nem csak az én esetem bizonyítja, hogy a magyar birtokos réteget le akarják teljesen szegényíteni, hanem már a gyenge iparunk számára komoly adókat és vámokat vezettek be, ami ellehetetleníti a magyar vállalkozókat!
ÜGYV: Mivel nagyon eltértünk az „ősiség” megszüntetésének a vonalától, mondok egy-két mondatot arról is, hiszen magam is tagja voltam az Országbírói Értekezletnek! (A házigazda arcán döbbenet)
MM: Látja ügyvéd úr ezt nem tudtam. De akkor most már értem, hogy miért védi annyira az Értekezlet, vagyis a mundér becsületét!
ÜGYV: 1855-ben lett bevezetve az osztrák telekkönyv egy császári pátenssel, ahol már a tulajdonjog lett a döntő a magyar birtokjog pedig kezdett elenyészni! Hat évvel később, 1861 március 4-én volt az utolsó ülés, ahol elfogadtuk a 300 §-ból álló Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat, vagyis rövidítve ITSZ-t, ami azután csak júniusban került a csonka Országgyűlés elé. A képviselők nem fogadták el törvényként, csak olyan egységes szerkezetbe foglalt vagyis kodifikált jognak, amely legfeljebb szokásjognak minősülne!
Persze nem is fogadhatták el, hiszen az országnak akkor nem volt koronázott királya, és az országgyűlés működésének sem volt még meg az összes alkotmányos kelléke – így nem kívánta javaslatként megtárgyalni az Országgyűlés, hanem csak azt mondta ki az 1861. június 22-én tartott ülésén, hogy „…a magyar magánjogi – és egyéb – törvények visszaállíttatnak, de amennyiben azok az 1848: XV. tc. és a szem elől nem téveszthető újabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig míg törvényeket alkotni lehetne, az Országbírói Értekezlet munkálatát ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak tekinti” Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok tehát a szokásjogi úthoz hasonló módon lett a magyar jog forrása, ugyanis a törvényalkotáshoz alkotmányosan nem lehet hozzáfogni osztrák megszállás alatt. S mondjuk ki nyíltan: megszállva voltunk egészen 1867-ig, így a szabályok nem bírnak törvényerővel, még a megerősítések ellenére sem. Ám mégis használják a bíróságok….
MIKLÓS FEJCSÓVÁLVA BORT TÖLT A KUPÁKBA, MAJD SZOMORÚAN KOCCINTANAK, S MIALATT ISZOGATNAK MEGSZÓLAL A NARRÁTOR:
Mert mondjuk ki bátran: 1989-ben amikor a Sztálin által ránk erőltetett 1949-es ál-alkotmányt ÁTÍRTA az utolsó beismerten kommunista Országgyűlés – bizony megszállás alatt volt hazánk ismét! Szovjet katonai és nyugati adósságcsapdás pénzügyi megszállás alatt! S ahogyan az abszolutista Habsburgok ellenségei voltak a magyarságnak, ugyanúgy ellenségei voltak a Nemzetünknek az 56-os szabadságharcunk eltiprói és a hazai muszkavezetők is. S a fegyveres megszállások után mindkét korban jött a totális pénzügyi megszállás, ami persze nem annyira látványos, de hasonlóan drámai volt. Bár legalább a TSZ kezelésében levő földbirtokok nem idegen kezekbe kerültek, hanem az ideológiai ellenfelünkké lebutított, de dolgozni még akaró magyarokéba!
Tekintettel arra, amit Deák Ferenc mondott egykor, miszerint nem az a boldog ország, a hol legtöbb a gazdag ember, hanem az, ahol legkevesebb a szegény. S ez a gondolat van tekintettel arra, hogy a magyar alkotmány csak 70,000 nemes család kezébe adta a földbirtokot és 7 millió lakostól a fekvő tulajdont megtagadta. Mely rendelkezésnek nem igazságos voltát csupán az a körülmény enyhíti, hogy a jobbágy-telek legalább 400,000 családnak nyújtott biztos lakást és élelmet. Nem nehéz belátni; hogy a korlátlan birtokszerzés sok családot megfosztana a jobbágy-telek birtokától, s a földjétől megfosztott jobbágy hazánkban is, mint Angliában; iparüzletekben és gyárakban nyerhetne alkalmazást. (Azért tegyük hozzá, hogy Angliában a jobbágy-telektől megfosztott milliók lettek kalózok, majd gyarmatosok, akik végül kiirtották az őslakókat szinte minden gyarmatukon!) Amellett tehát, hogy a jobbágy-telek haszonvételi jogának szabad adásvevése által országunkban szintén elszaporodna a közrendet és közbátorságot veszélyeztető proletariátus, – s ezt bizony akkor tapasztaljuk majd meg, ha a háború szele olyan nagy gazdasági válságot eredményez, amely éhínséget és teljes létbizonytalanságot hoz a nyakunkra! Félő, hogy az arisztokráciának egy új fajtája fejlődnék ki, mely versenyre kelne a birtokos réteggel, tekintet nélkül a birtoknagyságra!
AZ ISZOGATÓK LETESZIK A POHARAT MINDKETTEN AZ ASZTALRA ÉS VISSZAVESZIK A SZÓT!
MM: Mit ér az, ha a bíróságok nem törvényerővel bíró anyagok alapján ítélnek el, s ha az ellenkezik a történeti alkotmányosságunk alapelveivel, amelyek sok évszázadon át beváltan működtek?! Vagyis ma bíróságok nem ragaszkodnak a joghagyományhoz, és így hasonlóan Werbőczy Hármaskönyvéhez, jogforrás lehetett egy semmi papír, amit Országbírói Értekezlet tagjai írtak. Az osztrák jog egyes elemeit megtartva, és főleg az ősiség lényegének törlésével gondolta az a 60 ember visszaállítani a nemzeti jogot? S annak az újból fölélesztése az Értekezletnek el nem évülhető érdeme? Ugye így mondta Ügyvéd úr? S nem tűnik hamisnak ez a gondolatsor így utólag?
(Az ügyvéd elgondolkodik és kis szünet után reagál!)
ÜGYV: Azt elismerem, hogy ma már látható módon tévedtünk abban, hogy jobb lesz a magyarság helyzete akkor, amikor nem védi az ősiség a földet és a birtokos modernizálni tudja a gazdaságát. Széchenyi azt képzelte, hogy a magyar középosztály ezzel tőkéhez jut. Ám sajnos a tőkéhez jutás nagyon kis mértékben járult hozzá a birtokok modernizációjához, mert közben az adó és vámrendeletek teljesen ellehetetlenítették az általuk megtermelt mezőgazdasági termékek rendes áron való értékesítését, s a passzív ellenállás pedig nagyon sok esetben a birtok elárverezését eredményezte, ami nem következett volna be, ha nem bukjuk el a szabadságharcot! Mert lássuk be, hogy az állam a bukás után de jure illegitim lett, de sajnos a megszállók kezében de facto, azaz tényleges hatalom volt.
MM: Mondja, hogy tud maga aludni ezek után? Hiszen ahogy már mondtam: egy nemzedék NEM hozhat törvényerejű modernizációs zsinórmértéket, de még törvényt sem, amely lábbal tapossa ősei akaratát és eltékozolja a jövő nemzedékek életfeltételeinek az alapját a magyar földet! Nem hozhat ilyen káros törvényt senki! De nem hozhat olyan lex fundamentálist sem a törvényhozás, amit azután álságosan alkotmányként kezdenek használni!
ÜGYV: Értse meg, az Értekezlet tagjai nálam sokkal nevesebb személyek voltak, a Hétszemélyes Tábla bíráin kívül ügyvédeket, egyetemi tanárokat, jogtudósokat, politikusokat, kereskedelmi és bányászati szakembereket hívott meg Apponyi György. Szerintük szükség volt a Értekezlet döntéseire, mert végre a hazai törvények, a közhitel megrendítése, a magánjogviszonyok sérelme és a bírói törvénykezés fennakadása nélkül ismét életbe léphettek, s egyúttal a kor igényeinek s az átalakult viszonyok szükségeinek is megfeleltek. S ott ült velünk Deák Ferenc egykori igazságügyi miniszter, Ghyczy Kálmán ügyvéd – politikus, Wenzel Gusztáv egyetemi jogtanár és tagja volt az Értekezletnek a pesti és debreceni kereskedelmi kamara elnöke is, valamint Majláth György főtárnokmester, az első kúriai elnök és a főrendiház elnöke. Ők úgy látták akkor, hogy az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a megalkotóinak a jó szándékát mutatja, hisz az nyitotta meg a lehetőséget még a Kiegyezésre is.
MM: Tudja ügyvéd úr, a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. S az elkapkodott, túlzottan liberális Kiegyezés vezetett az ország végső és teljes kiárusításához, amit önök fejlődésnek hívnak! Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok azzal a jogi klauzulával, vagyis záró-utóirattal születtek meg, hogy „ellenkező alkotmányos intézkedésig” használható legyen zsinórmértékül a jogászok számára. S ma, amikor már világosan látható, hogy a magyar föld egyre jobban idegenek kezébe kerül, kell hogy legyen végre egy olyan Nemzetgyűlés, amely ellenkező alkotmányos intézkedést vezet be, s a földtulajdonjogot ismét birtokjoggá minősíti! Hiszen csak is azzal lehetne a vidéki Magyarországot megmenteni, ha nem tudnák a földjeinket elárverezni, kisajátítani és az idegeneknek eladni! Nekünk igazi magyaroknak ugyanis nem a föld tulajdonjoga kell, hanem az a biztonság, hogy nem vehetik el tőlünk azt, amit akár mi, akár apáink szereztek. Nem vehetik el tőlünk se kommunisták, se globalisták!
(Az ügyvéd a hozzáintézett beszéd közben magára teríti komótosan a felöltőt, veszi a kalapját, sálját, a botját és lassan elindul ki a színpadról, de annak a szélén a kommunista és globalista szavaknál még megáll, félig visszafordulva int, majd gyorsan kimegy. Miklós közben a színpad szélére jön és közvetlenül a közönségnek mondja:)
Nem vehetik el semmilyen indokkal, semmilyen modernizációra való hivatkozással, mert a föld a magyar lét alapja, s ha elveszik, s ha idegeneknek adják, akkor bizony a magyarság kiirtását tervezik! Ezt pedig nem fogja hagyni a Nemzet! Bármennyire úgy tesz ez a liberális mintaállam, mintha nemzeti lenne, mi ügyvéd úr tudjuk, hogy ez nem a magyarság érdekét szolgáló állam! Pedig nagyon megy az öntömjénezés, de közben ezrek és ezrek hagyják el az ősi országukat és mennek az újvilágba. S az amerikai hajóúthoz a magyar kormány támogatást ad. Megveszi a hajójegyet, s még csak pályázni sem kell érte! S közben az idegenszívű újságírók dzsentrit kiáltanak, s mindent elkövetnek azért, hogy lejárassanak engem!
Ügyvéd Úr! (Utána fordul, majd kiabál a távozónak!)
Szervezzük meg a Nemzetgyűlést! Legyen ön is ott velünk, ne féljen, nem fogjuk a szemére vetni, hogy tévedett, csak segítsen az elkövetett hibákat kijavítani!
(S újra a közönség felé fordulva, de már csak magának mondja🙂
Hiszen már mindenütt elmondtam: egy nemzedék NEM hozhat törvényerejű modernizációs zsinórmértéket, de még törvényt sem, amely lábbal tapossa őseink akaratát és eltékozolja a jövő nemzedékek életfeltételeinek az alapját a magyar anyaföldet! Nem hozhat ilyen káros törvényt senki! A Boldogasszony országában csak is az igazságosság lehet a zsinórmérték, s nem egy ember, vagy egy nemzedék akarata! Térjünk vissza a teremtésvédelemhez, térjünk vissza a történeti alkotmányunk elveihez, melyeket évszázadok pecsételtek meg, melyekért szabadságharcokat vívtunk!
(Majd térdre esik és felnéz az égre)
Magyarok Istene! Ha látod szavaim igazságát, akkor segíts, hogy a hatalmi gőgben szenvedők ellenőrzésére, meg tudjam szervezni a liberális mintaállamot kontroll alatt tartani képes Nemzetgyűlést!
Függöny!
