Egy régi – de sajnos ma is aktuális – cikk a cigánykérdésről
Bene Gábor bevezetője:
A a cigánykérdés azért is fontos, mert vannak akik igazi labanc módon hazudoznak arról, hogy nekem mi a véleményem a bűnöző cigányokról, vagy bármely más élősködő és törvényszegő idegenekről. Hiszen álláspontom szerint az is idegen, aki bár magyar állampolgárságot szerzett, vagy vett, de nem tud beilleszkedni, mert egészen más a kulturális gyökere, vagy már épp annyira belemerült az élősködő életformába, hogy nem is akar beilleszkedni.
Ám nekem éppen a cigányság beilleszkedése nem szakterületem, nem is merültem el annak tanulmányozásában, így inkább szakemberhez fordultam és egy régebbi írását használom fel, hogy az ellenem ágálót tájékoztassam.
Ráadásul a cikkből az is kiderül, hogy az eredeti angol nyelvű írás Henry Makow kanadai zsidónak a munkája, aki szerint illuminátus bankárok mozgatják Oroszországot, Kínát és Iránt is, mert kell a mesterséges megosztás, hogy legyen jó és r ossz oldal, s lehessen a háborús helyzeteket kialakítani. A háborúk ugyanis nemcsak a fegyverlobbinak jó, de a pénzlobbinak, vagyis a bankárkasztnak sokkal inkább. A zsidók és a zsidópártolók ezért szokták a szerzőt és az ilyen módon megnyilvánulókat öngyűlölőknek nevezni, ami már önmagában is nevetséges. Persze ha a józan logikával nem lehet valamit megmagyarázni, akkor kell a dolgok fejtetőre való állítása. Sajnos néhány hazai – magát véleményvezérnek gondoló – személy ugyanezt teszi velem és azokkal akik nem az általuk kitalált „világmagyarázatot” vagy annak nem minden aspektusát fogadják el. Ebben tehát a nemzeti oldal egyes szereplői is hasonlítanak a liberálisokhoz, hiszen ez a felfogás, náluk jelenik meg legmarkánsabban!
Dohán Mihály komment-részlete a lefordított cikket bíráló kritikákra:
Henry Makow: Oszd meg és hódíts! – A Rotschildok cigány stratégiája – című írást mint fordító, ezen a honlapon helyeztem el: http://internetfigyelo.wordpress.com/2009/09/14/henry-makow-oszd-meg-es-hodits-a-rotschildok-cigany-strategiaja/ (kattints rá!)
Ezen írás arra adott magyarázatot, hogy mi lehet az a hatalmas erő, amely képes lefogni nem csak a rendőrség kezét, hanem bénaságra kárhoztatni az egész, un. politikai elitet. Én nem hiszem, hogy akár Pintér, akár Orbán, vagy a pereputtyuk nagy boldogan olvasgatja, ahogy a fél ország röhög rajtuk a „két hét alatt rendet teszünk” idiotizmusa miatt. Mégsem tesznek semmit. Ennek nagyon nyomós oka kell, hogy legyen. Olyan, amely egzisztenciálisan fenyegeti őket, ha nem játsszák meg a hülyét. Tehát megjátsszák.
A baksisért és a korlátozott hatalomért összeszorított foggal elviselik, hogy minden, valamennyire is értelmes ember röhög rajtuk, és kárpótolják magukat a birkák tapsával. A fenti cikk szerzője (amerikai a szerző!) erre ad magyarázatot ha valaki rákattint……….
Az amerikai szerző sehol sem írta, hogy Rothschild küldi lopni az éhező cigányt. Rothschild – mint tudjuk – csak azt írta elő, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket tőkés nagybirtokká kell alakítani, amit Orbán változatlanul folytat ma is az állami földek kiosztásával. Aki nem hiszi, keresse meg Ángyán József nyilatkozatait. Emiatt a cigányok elveszítették az addigi megélhetésüket. Szükségszerű, hogy elkezdtek lopni.
Miután ez bekövetkezett, jött az újabb parancs: nem szabad őket bántani. Kuncze elvtárs, a nagy, liberális humanista kitalálta a „megélhetési bűnözés” fogalmát. Tényleg! Szabad bántani azt a szerencsétlent, aki Tiborc módjára elmondhatja, hogy „kerestem munkát, de nem lelék”, ha esetleg nem csak „rátevé kezét egy tálra”, hanem el is vitte azt? Hát igen! Nehéz kérdés. De nekem van javaslatom. Nem csak a bűnöző cigányokat, hanem a jelenlegi helyzet okozóit is börtönbe kell csukni, mégpedig szigorúan demokratikusan és szolidaritási alapon. Megoldási javaslatom, hogy cigánybűnözők törvény által előírt büntetéseinek a felét jó munkájuk jutalmaként demokratikusan szét kell osztani a demokratikus kormányok tagjai és a liberális jogvédők között. Demokratikusan, egyenlően, majd a cigányokkal együtt csukni be őket. Egy börtönbe, egy cellába.
Ez óriási lehetőséget biztosítana politikusaink számára, hogy testközelből ismerjék meg a cigány kultúra csodálatos értékeit. Hadd tanulják meg, hogyan kell viselkednie egy gádzsónak. S végre valamennyiünknek példát mutathatnának toleranciából, alkalmazkodásból és együttélésből. A rendszer bevezetése után nagyon hamar rács mögött volna az elmúlt 20 év valamennyi politikusa, az őket felváltó új csapat pedig már elkezdhetné a rendteremtést. Mivel minden újabb cigánybűnöző elítélése a szolidaritás alapú, egyenlő büntetéselosztás tovább növelné a büntetésüket, nagyon hamar megtanulnának imádkozni azért, hogy az őket felváltó politikai hatalom sikeresen működjön és valószínűnek tartom, hogy előbb-utóbb közös, ökumenikus imaórákat tartanának a börtönben a Magyar Gárda, a Szebb Jövő Polgárőr Egyesület és a Csendőrség eredményes munkájáért, hogy szűnjön meg végre a büntetési idejük folyamatos növekedése. Az új, a korábbiaknál jobb hatalom pedig a felnőttnek és munkatársnak tekintett lakosság segítségével, ha nem is két hét, de két év alatt helyre tudná állítani a megromlott közbiztonságot. Ezzel megszűnne a politikusbűnözés, ami maga után vonná a cigánybűnözés megszűnését is.
Mondjuk ugyan, hogy a hal a fejétől büdösödik, de nem hisszük el. Mi ragaszkodunk a romlott fejhez. Mi mindig bízunk azokban, akik már sokszor bebizonyították alkalmatlanságukat. Tehát továbbra is „éljen Viktor” és „éljen Feri”.
(Itt esetleg minden újabban feltűnt messiás neve behelyettesíthető!)
Alsó tagozatos koromban – ó, azok a csodás, korai 50-es évek! – olyan fogalmazásokat kellett írnunk, hogy „régen és most”. „Régen”, az „átkosban”, természetesen minden rossz volt, „most” pedig minden csupa csoda volt. Jöjjön tehát a mai „régen és most”:
Régen: „Előre a szocializmus teljes és maradéktalan felépítéséért!”
Most: „Előre a globalizmus teljes és maradéktalan felépítéséért!’
Régen: „Pártunk vezetésével előre a lenini úton!’
Most: „Négy pártunk vezetésével előre a Washingtoni Konszenzus útján!”
Régen: „Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága!”
Most: „Nincs élet az EU-n kívül.”
Régen: „A dolgozó népet szolgálom!”
Most: „A spekulatív tőkét szolgálom!”
Eredmény: Régen a politikusainknak be kellett érniük az egyetlen, moszkvai seggel, most már hármat is kaptak: egyet Brüsszelben, egyet Washingtonban és egyet Tel-Avivban. Így többet utazgathatnak és nyelvforgató képességeik is sokkal gazdagabban, sokoldalúbban és látványosabban bontakozhatnak ki. Éljenek tehát a „rendszerváltók”: a „reformkommunisták” és a „demokratikus ellenzék” demokratikus egysége, valamint a sokszor és sokat ígért, de soha semmit be nem tartott örököseik!
Tehát bízzunk bennük, mint annak idején a választási plakáton Bálint gazda Kuncze Gáborban: „Négy pártunkkal töretlenül előre a … a…” … a francba, nem jut eszembe, hogy hova a pokolba is! … Megvan! Pont oda!
A cikket továbbra is ajánlom: Dohán Mihály
Ps.: Még egy utolsó megjegyzés: Megélhetési bűnözés ide, oda! Nem érdekes, hogy a legnagyobb vihart kiváltó cigány garázdálkodások mind olyan szórakozó helyeken történtek, ahová egy magamfajta nyugdíjas be sem merne lépni. Emellett emlékszem még egy hatalmas aranyláncot és több vastag aranygyűrűt viselő, ifjú cigány honfitársamra, egy öntudatos, magabiztos személyiségre, aki Mercédesszel hordta szét a férfinép egyes tagjainak bérszórakoztatását térítés ellenében végző honfitársnőinket. Vajon ő is megélhetési bűnöző volt? Biztosan, hiszen ebből élt szegénykém. Hát nem gyönyörű ez a liberális (a)morál?
