dr. Bene Gábor írása
Egyre több a gond a szövegértéssel, így arra jutottam, hogy nem reagálok azokra a butaságokra, hogy zsidó-keresztény-e az, aki a Szentkorona alkotmányosságát képviseli.
Helyette a világ felfoghatatlan igazságtalansága ellen küzdő magyar értelmiség számára írtam ezt a kis elemzést,
és remélem sikerül levonni belőle a tanulságokat!
S remélem azokat a kulcsszavakat egyre többen használják majd, amiket ebben a politikai-gazdasági esszében leírok !
Pl. Bankárkaszt, agyfertőzés, pénzpóráz, társadalmi képzet, családi államkötvény, NemzetEgyesítők, stb.
S remélem meg is osztja majd valaki, mert a remény hal meg utoljára….
A vágy-vezérelt fogyasztói lét csapdái
(A pénzpóráz végét mindenütt a bankárkaszt fogja?)
Akarunk-e boldogabb és elégedettebb életet, vagy nagyon is jó nekünk az a társadalmi környezet, amely ma körbe vesz minket és a maga igazságtalanságával érezhető pszichés terhelést is jelent?
A politikusok állítólag kettős függésben vannak: egyik oldalon a pénzpóráz, a másikon a társadalmi elégedetlenség veszélye, ami akár népfelkelésbe is torkollhatna, ha a hatalom nem tud időben lépni! Nekem azonban nem a népfelkelés, nem a szabadkőművesek gerjesztette forradalom a célom, sőt! Egy új fajta társadalmi képzet és annak a helyi önszerveződése az én vízióm, s aszerint a „nemesen gondolkodó Nemzet” mellérendelő hálózata, ahol nincs helye az egoizmusnak, csak a szkíta erkölcsökön alapuló szolgálatnak!
Kisközösségek kellenek tehát, ahol mindenki ismer mindenkit és a szolidaritás egyértelmű köztünk. A politikai rendszerváltoztatását 1956 szellemi terméke alapján kellett volna végbevinni 90-ben és nem bedőlni a véges világunk végtelen fogyasztói igényeit belénk kódoló kamatkapitalizmusnak.
Van azonban egy furcsa félelem az emberekben, ami sajnos József Attila óta mérgezi a lelkeket és a közösségek összefogását is akadályozza: „fortélyos félelem igazgat….” Így érthető meg az is, hogy 2007-ben Éva Maria Barki felhívta a figyelmünket Bécsben arra, hogy ott sehogy se lehet a rendszert kritizálni, mert bármikor előbukkanhat a hatósági ember és azonnal le is tartóztatnak! Szerencsére itthon még lehetséges a kritikai megnyilvánulás, de félő csak addig, amíg nincs mögötte tömeg!
S ebből is láthatjuk, hogy a félelmeink és a mi naiv, lényünk tartja életben ezt a korrupt rendszert!
S mondjuk ki nyíltan, hogy a pénzdiktatúra, vagyis a vadkapitalizmus politikai rendszere, tehát a képviseleti demokráciának csúfolt mai világtrend mindenütt korrupt, s megújításra, innovációra vár! S ha ezt végre felismertük, akkor nem csak papíron, hanem a cselekvéseinkben is tenni kell valamit azért, hogy megtaláljuk azt az utat, amit valahol-valamikor eltévesztettünk.Állítólag a társadalom alrendszerei a görög-római civilizáció hódítási mániája és rossz pénzkezelési gyakorlata miatt romlanak, s ez az oka annak is, hogy mindig mástól várjuk a megoldást, s nem térünk vissza a szkíta erkölcsökhöz. Pedig ma már világosan látható, hogy a kapitalizmus rossz irány és nagyon is keresni kellene azt a megoldást a társadalom bajaira, ami persze nem az eddigi elhibázott utak felmelegítése, hanem a hibákból való tanulás útján kialakított régi-új társadalmi modell.
Nem vagyok sem balliberális, sem kommunista, ám a kapitalizmus őszinte kritikusaként meg kell állapítsam, hogy ez egy aljas pénzdiktatúra, ahol a banki tartalékráta alacsonysága miatt nem az értéket előállító kapitalizmus az uralkodó, hanem a fogyasztást gerjesztő növekedés gátlástalansága, a bankárkaszt uralmi helyzete, ami sajnos a hatalmas befektetési alapok kezében összpontosul. Ráadásul el is hitették velünk, hogy ennél jobb rendszer nincs, mert ugye a szocialista kísérlet nem vált be, s a magyar harmadik utas lehetőséget pedig eleve elárulta minden nyugati ország 56-ban.
Ma valójában az adósságcsapda és a termelékenységi csapda gyakorlati és tudati foglyai vagyunk.
Ha ugyanis nincs termelékenységi és fogyasztási növekedés, akkor az egyén és az állam kénytelen belemenni az adósság növekedésébe, bár ez egy tervezett csapda.
(E csapdát hazánknak Fekete János és a kommunista vezetésű Nemzeti Bank hozta létre 1970-ben és Kádár jóváhagyásával.)
De milyen jó lenne megtalálni azt a jó társadalmi-gazdasági formát amely elfogadható az emberiség teljessége számára! Hiszen ma már sokan felismerték, hogy a végtelen emberi szükséglet egy hamis boldogság létrehozója, ahol pénzért lehet venni az említett hamis boldogságot. Ugyanis a társadalmi közeg ma attól lesz boldog, hogy fogyaszt és fogyaszt, vagyis megveszi a hamis és csak képzelt boldogságot. Ám eközben a „növekedés” valójában olyan fejlődés, ami feléli a teremtett világunk erőforrásait, vagyis a teremtést hekkeli meg, így tönkre teszi a természetet és a társadalmat is!
Ráadásul mi tartjuk fenn a szükségtelen fogyasztásunkkal ezt a hibás mai rendszert!A társadalom minden alrendszerét újra kellene tehát gondolnunk, mert „valahol utat tévesztettünk”!
Az a kérdés, hogy mit fogadnának el a mai emberek az elkényelmesítő fogyasztói lét átalakításából?
Sajnos nem tudunk ezzel kísérletezni, mert ahhoz a hatalomban kellene lennünk. Az viszont ki van privatizálva a pártok vezetőinek, s mi a múlt tapasztalatait így nem tudtuk megtartani, mert a mai pártos rendszer pont a megosztásunkat szolgálja.
S hiába tudjuk ezt: a judaistáknál létező, ún. „Jubileumi év” adósságelengedő rendszerét kellene kiterjeszteni ránk (gojokra?) – vagyis az összes nem zsidóra – is!
Majd az igények és szükségletek összhangja mellé felsorakoztatni a környezeti eltartóképességet, sőt az elosztás rendszerét is alaposan újra kellene gondolni! Pl. a progresszív adók bevezetésével. Ugyanis egészen addig, amíg elhisszük, hogy a tőkevonzó képesség érdekében a hazai dolgozó réteg fizetését alacsonyan kell tartani a saját népünk, a saját környezetünk leszegényítését érjük el.
A kérdés az, hogy a társadalom mit visel el ma, amikor a társadalmi képzetek be vannak szűkítve és annyi hibás-tudás és információ landol az agyunkban, hogy e képzetrendszer még nem változhat!?
Ám a rendszer látható módon közeledik végső szakaszához és bármely pillanatban össze is omolhat!
Valaha az államok vezetése (király, fejedelem, kormányzó) felelős volt tetteiért, főleg az országért. Ma azonban következmények nélküli minden politikai és gazdasági bűncselekmény, ha sikerül azt elhallgatni a közvélemény elől, sőt azt tapasztalom hogy már akkor is, ha az eltitkolás nem sikerül.
Hisz ma az arctalan tőke az uralom biztosítója és annak a lobbistái, politikai színészei se vonhatók felelősségre, mert olyan jól szervezett a hatalmi struktúra, hogy egy kézben van minden! Egy kézben van a bírói, a végrehajtói és a törvényhozó hatalom is, mert függ a negyedik hatalmi ágtól a médiától és annak dolgozói is a bankárkaszt pénzpórázán vannak!Vagyis a pénzpóráz végét mindenütt a bankárkaszt fogja!
S ez ellen csak egy alulról szerveződő hálózatos Nemzet tudna fellépni!
E hálózat önkéntesen megszerveződve tudna innovációként valódi népképviselőket küldeni a törvényhozásba úgy, hogy azt be kellene fogadnia az egyébként pénzpórázon lévő állami vezetésnek is, ha nem akarja az ún. demokráciát végképp lejáratni és még a látszatát is felszámolni!
Vagyis a helyben közismert és tisztelt pártonkívüliek ötleteit összeszedve és egységessé összedolgozva, el kell indulni ezen az úton!
Persze egyre több hamis út is létezik! A modernitás a végtelen fejlődés hamis üzenetével állt elő és hozta magával a Mesterséges Inteligencia (MI) útját, ami hatalmas erőforrás növekedést jelent majd negatív értelemben, mert az erőforrás nem szaporodik majd, hanem vészesen fogyni fog.
Sőt a MI lebutítja, elkényelmesíti az emberiséget tudatilag.
Mert ma minden újabb technológia mögött van valami vízió, ami azonban nem a természetest, a normalitást erősíti, hanem a fogyasztást gerjeszti.
A fogyasztás növekedése pedig lassan annyira egészségtelenné válik – főleg a megtervezett és be is épített avulás miatt – hogy a természeti erőforrások felélésének veszélyével is szembe kell néznünk!
A megoldást keresők figyelmébe a következőket ajánlom:
A védőhálót szerintem nem a divatos feltétel nélküli alapjövedelem, hanem az értékteremtő – vagyis a folyamatos munkavégzésben működők részére biztosított – „családi államkötvény” kiadásában látom. Ha ugyanis a magyar állam az elmúlt 16 év alatt a hozzánk hasonló GDP értéket termelő lengyelekhez mérten és családonként 20 millió forinttal károsította meg a családokat, (mert a tőke becsábításához használta a mindenkori kormányzat az „olcsó és képzett munkaerő” szlogent), úgy tessék minket kárpótolni!
Így a kiadott és hozzávetőlegesen 20 milliós, de névre szóló és elidegeníthetetlen államkötvény biztosíthatná a megkárosított családok számára azt a 2-3 millió forintos osztalékot, ami minden zárszámadás után felvehető és elkölthető. Természetesen nem az oktalan fogyasztást kívánom ezzel gerjeszteni és nem afrikai utazásokra javaslom ezt költeni, hanem annak a meggátolását szeretném vele elérni, ami már naponta tapasztalható a haza földje vonatkozásában.
Ugyanis a határok közelében a szlovákok, szerbek, románok, horvátok és leginkább az osztrákok vásárolják fel a magyar falvak földjeit, az elhagyatott házakat, kastélyokat és mindent, mert nekik van megtakarításuk amit be is fektetnek.
Mindezek a gondolatok megjelennek ugyan a NemzetEgyesítő Mozgalom programjában, de sajnos ők az egyetlen olyan politikai párt, akiket a pénzpórázon lévő média teljesen agyonhallgat. Nem a Tisza párt, nem a Duna párt, nem többi a kisebb-nagyobb politikai tömörülés jelent ezek szerint veszélyt az igazságtalan vadkapitalizmus pénzdiktatúrájára, hanem ez a mozgalom, amely azt kínálja a teljes magyar társadalomnak, hogy szerveződjön Nemzetté és társadalmasítsa vissza a közhatalmat a valódi népképviselők, a pártonkívüli helyi és visszahívható követek kezébe. Ez persze nem érdeke egyik ma működő politikai pártnak sem, hiszen ez feleslegessé tenné őket!
A szerző közjogász, a NemzetEgyesítők, pártonkívüli önkéntes szóvivője
