Gondolatok Megemlékezés

Én nem búcsúzom, mert Jóska szelleme velünk marad…

A magyar Bob Dylanként számon-tartott zenész, a daltulajdonos Dinnyés, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett gitáros-énekes, aki ötven évig járta az országot, és terjesztette a fiatalság körében a nemzettudatot! Tette ezt akkor, amikor a kommunista korszakban hatalmas bátorság kellett ehhez. Verseket zenésített meg az egyéként kitűnő saját dalai mellett, de sajnos elköszönt tőlünk és megtért őseihez.  

2016 szeptemberében Molnár Tamás barátom kiállításmegnyitóján találkoztunk, mint két „földi” Az ott énekelt daláról Hungária TV készített felvételt:

Dinnyés Jóska szegedi gyerek volt és az Angyalok nevű zenekar gitárosaként ismertem meg a hatvanas évek elején belvárosi Hepajban.

Utoljára pedig a nyáron találkoztunk a Balaton északi partjához közel, ám sajnos már nem futunk össze. A Kádár korszak diktatúrájának a megtűrtjei között Ő volt messze a legbátrabb, legszorgalmasabb, legmagyarabb. A költők között zenész, a zenészek között költő volt a saját vallomása szerint.

A rendhagyó órákat tartó hazafi, a magyar nyelvet és kultúrát alázattal szolgáló tehetséges magyar, pótolhatatlanul fog hiányozni, mert bár a pol-beat fesztiválon futott be, de a Karrier című dalának szövege egyre aktuálisabb.

Most, ha itt lenne biztosan kijavítana: IDŐSZERŰ! Igen, igazad van Jóska egyre időszerűbbek ezen soraid:

“Még meg sem hozta a gólya, máris volt protekciója! Hallgatták, hogyan bömböl, nagy fej lesz a kölyökből. Kondenzált anyatej, diplomás dada kell, ez ám a karrier.”

Neked a nemzetszolgálat volt az életed és nem a karrier, de mint nemesen gondolkodó magyar, kiérdemelted a tiszteletbeli tagságot a Nemzetegyesítő Mozgalomtól, s ezt április 11-én kellett volna tőlük átvenned. Ám neked soha nem számított semmiféle kitüntetés, de tudod te is, hogy csak az hal meg akit elfelejtenek, de mi nem fogunk téged!

Bene Gábor

Vélemény, hozzászólás?