Valamikor régen a 70-es években „Neoprimitív” zenekarnak voltam a szimpatizánsa. Tetszettek a világslágerek magyar szöveggel való átdolgozásai, a társadalomkritikus mondanivaló és a bolsevik-polgárt pukkasztó őszinteségük. Igaz, akkor fiatal voltam és nem is értettem, hogyan lehetséges nekik ennyire ellenzékinek lenni, holott újságírók, egyetemi oktatók voltak. Persze ma már tudom, hogy a liberális kozmopolita vonalnak az MSZMP szabad utat biztosított már akkor is, hiszen szüksége volt rájuk. Fel kellett mutatni a nyugatnak, hogy léteznek hazánkban olyan csoportok, akik ellenzékiek és nem üldözik őket. (Különösen azért, hogy közben a valóban 56-os hőseinket nyugodtan tartsák még börtönben, ha már nem végezték ki őket a bolsi hóhérok.) Bezzeg engem, aki csak meghívtam a zenekart szegedi fellépésre, azonnal berángattak a rendőrségre. Majd egész nap tartott a „kihallgatás” és a végén megfenyegettek, hogy ha még egyszer Szegedre merem hívni őket, akkor még a működési engedélyemet is elveszik. Ezek után az lett volna a logikus, hogy a Neoprimitív tagjait legalábbis kirúgják az egyetemről, vagy az újságtól. De nem történt velük semmi. Azóta a tagok közül csak Föld S. Péterrel találkoztam egyszer – úgy 2006 környékén –, aki nem értette miért tüntetek Furcsán Nyerenc elvtárs hazugságai, aljasságai és szemkilövető gyakorlata ellen. Valójában akkor értettem meg, hogy hova is tartoznak a liberálisok, s miért pátyolgatja őket minden rendszer. Most pedig gojokat lenéző – bár kétségkívül hatásos stílusban – olvasom Föld S. Péter alábbi írását. Talán nem is törődnék vele, hiszen sok olyan elem van benne, amivel még egyet is tudnék érteni, ha nem biggyeszti bele ezt azt a két mondatot: „Mehetne ez a pénz máshová is. Gyűlöletkampányra, menekültek elleni uszításra, gyomorforgató óriásplakátokra”
Azért sem törődnék vele, mert magam is nyugdíjasként élek, s nem vet fel a pénz. Sőt a legalacsonyabbak közé sorolható a saját nyugdíjam, pedig egész életemben igen keményen dolgoztam, s lenne okom panaszkodásra. Ám én nem panaszkodom, bár Föld S. Péter nyugdíjával összevetve biztosan a nyomorgók kategóriájába tartozom. Neki azonban ráégett az arcára a panaszkodás, holott biztosan nem éhezik, legfeljebb nem tud a Bahamákra utazni évente kétszer. Azt pedig végképp nem értem, hogy milyen menekültekről beszél. Ugyanis ha van valami, amivel 100 %-ban egyet tudok érteni a kormány intézkedései közül, az éppen az iszlám invázió megállítása. A migráns szó használata ugyanis teljesen téves, hisz ők szülőföldjüket elhagyó, zömmel katonakorú férfiak, akik más munkakultúrából és más vallási közösségből érkeznek, s nem is akarnak integrálódni. Nekem, keresztény magyarnak nagyon fontos, hogy ne váljunk a „népek kohójává”, de főleg ne legyünk iszlám gyarmat. Mert ugye ezt a zsinagógában sem szeretnék? Vagy ebben is tévedek? BG
JÖVŐRE A NYUGDÍJASOKNAK ITT A KÁNAÁN !
0,9 százalék: Misi bácsi, köszönjük!
Misi bácsi, ezt a sok jót mind velünk méltóztatnak tenni? Velünk, magyar nyugdíjasokkal? Könnybe lábad a szemünk a meghatottságtól. Megérdemeljük mi ezt a sok jót, amit már eddig is kaptunk? Meg azt, ami még ezután jön, mert meg van ígérve?
Nulla! Egész! Kilenc! Tized!
Nem kiló, liter, négyzetméter, hektár, hanem százalék. Nyugdíjemelés jövőre!
Biztos, hogy jól meg méltóztattak ezt gondolni? Ezt a rakás pénzt tényleg mind nekünk adják?
Pedig, költhetnék másra is. A TV2-re például, hogy Vajna úrnak jó legyen. Vagy például a 888.hu-ra. Ez a Habony-közeli, G. Fodor Gábor által jegyzett internetes portál a szakmai és emberi tisztesség olyan magaslatairól néz le ránk, ahonnan már nem is látni bennünket.
Legutóbb is mit írtak? Hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. 2016-ban ez egy valóban szép gondolat. Amúgy meg, hallottuk már ezt a szöveget. Húsz évvel ezelőtt. Orbán Viktor és a Fidesz mondta két csuhásozás közben. Amikor épp benn voltak a parlamenti ülésteremben, és nem vonultak ki onnan az akkori kormány trianoni emléknapja miatt.
Misi bácsi, köszönjük! Nulla! Egész! Kilenc! Tized!
Százalék.
Még kimondani is gyönyörűség. Hogyan köszönjük ezt meg, Misi bácsi? Biztos, hogy nem a saját szájuktól vonják meg a falatot? Mehetne ez a pénz máshová is. Gyűlöletkampányra, menekültek elleni uszításra, gyomorforgató óriásplakátokra. Nemzeti konzultációkra milliárdokért, kvótás népszavazásra.
Matolcsy György havi ötmilliós fizetését is elő kell teremteni a Magyar Nemzeti Bankban. Polt Péter feleségének havi ötmilliós fizetését ugyanott, szintén.
Habony Árpád ibizai utazása sem két fillér, a Gucci táskája, a drága autói is sokba kerülnek. És annak is ára van, hogy a miniszterelnök úr a Várba készül költözni. Milliárdokba fáj az is. Ráadásul egy csomó fát is ki kell vágni, az is pénzbe kerül a Misi bácsiéknak. Vagy itt van az olimpiai pályázat. Nem az olimpia, mert az nincs itt, és nem is lesz, de már a pályázat is százmilliókba kerül.
Misi bácsi, köszönjük! Nulla! Egész! Kilenc! Tized!
Százalék!
Kapkodjuk a fejünket, szédülünk. Reméljük, azért marad még másoknak is. A kétkarú rabló kaszinóira. A többiekről nem is szólva. Aggódunk is, nagyon: ha nekünk ennyit emelnek a nyugdíjunkon, marad-e a Nemzet Gázszerelőjének? Jut-e a Nemzet Saját Lábán Álló Vejének? A Nemzet Klubtulajdonosának?
Tudjuk mi, hogy mennyi éhes szájat kell jóllakatni a Misi bácsiéknak. Hány hatalmas zsebet kell teletömni minden földi jóval!
Mindjárt sírunk.
A felcsúti kisvasutat már említeni sem merjük, mert még meg méltóztatnak hosszabbítani Bicskéig. Ha meg még tovább emlegetjük, akkor Lovasberényig.
Nulla! Egész! Kilenc! Tized!
Százalék!
Hány stadiont lehetne ennyi pénzből felépíteni. Hány középhátvédet és támadót tudna venni belőle a Puskás Akadémia!
Misi bácsi, maguk annyira jóságosak! Mi ezt meg sem érdemeljük.
Nem lehetne, hogy inkább közénk tetszenének lövetni?
Föld S. Péter
Az írás eredetileg a Nolblogon jelent meg.
