Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

Dr. Bene Gábor: A jogfolytonosság helyreállításának lehetőségei

Általános társadalmi világkép, mint bevezető

A világot ma a pénzkapitalizmus parazita civilizációja uralja, szemben a természetes társadalmi renddel. Az évezredek alatt kialakult pénzkapitalizmus fokozatosan terjesztette ki hatalmát a természetre és az értéktermelő közöségek egyedeire. A természeti népek meghódításával pedig vagy kiirtotta, vagy lekapcsolta őket is az ésszerű és egészséges életet biztosító környezetről. Így mára a társadalmi fejlődés hamis meséje következtében olyan tudati és természetkárosítás következett be, amely a teremtett világunknak, elsősorban pedig a földgolyónak a lassan már visszafordíthatatlan rombolását eredményezte.

A nemzetektől a pénzuralom elorozta a közhatalmat.  A KÖZHATALOM VISSZASZERZÉSÉVEL a fenntartható visszavonulás tudományos megvalósítása a mai természetrombolást képes lenne fokozatosan visszaszorítani, azonban mind ehhez szükségesnek mutatkozik az emberi tudat visszavezetése a helyes, a teremtő meghatározta útra. Azonban az emberi/nemzeti tudat helyrebillentése – amely feltétele lenne a jó irányú változásnak – igen bonyolult folyamat lesz, hiszen a társadalmi elidegenedés, a kiválasztottsági mítosz világméretű fertőzése eddig nem tette lehetővé, hogy egy – a tökéletes társadalmi rendhez legközelebb álló -, valódi aranykor alakuljon ki. Ehhez az óhajtott aranykorhoz a magyar nyelv és gondolkodás, (arany-arány-erény) illetve annak egyik jelentős terméke a történeti alkotmányosságunk elvei állnak legközelebb: mint Szent Korona állameszme.

Ahhoz tehát, hogy ezen állameszme szerves fejlődése folytatódhasson, az eddig meglévő társadalmi modellek vizsgálata, azok bevált és életképes elemeinek szintézisén alapuló, új rendszert kell kialakítani. Annak a rendszernek a megnevezése lehet az Új Világrend is, csak ne a globalisták hozzák létre a számunkra, hanem mi magunk lássunk a munkához és egy olyan rugalmas struktúrát alakítsunk ki, amely kizárólag az életet szolgálja. Rendelkezzen e régi bevált alapokon álló-új társadalmi modell a magyarság keretein belüli nemzettudat helyretételével, vagy ahogy Kocsis István írja az idő helyrezökkentésével.

Ennek álláspontom szerint csak két lehetséges útja van. Az egyik egy fegyveres szabadságharc, hiszen a magyar történelemben minden eddigi fegyveres küzdelmünk az őseink által kiérlelt alkotmányosságunk védelmében történt. Ma azonban sem a saját szervezettségünk, sem a világpolitika helyzete nem mutat arra lehetőséget, hogy ezen az úton járjunk. Egyébként az elbukott szabadságharcainkat követően is sikerült mindig a történeti alkotmányosságunkba kapaszkodva visszaszerezni a jogaink többségét. Tehát ma szerintem közjogi szabadságharcot kell vívnunk, amelynek legfontosabb eleme az alkotmányos alapelvek ismeretének terjesztése, az alkotmányos jogtudat visszaadása a hálózattá szervezett helyi, nemzeti közösségeknek. A Helyi Együttműködés Rendszerével (HER) tudunk csak olyan helyzetet teremteni, ahol a szellemi kaláka közösségek nem csak a tudati emelést, de a gazdasági és az önvédelmi feladatokat is képesek lesznek ellátni, hiszen a már említett tudati fertőzés hatalmas akadályt jelent főleg a fiataloknak.  Azért is nagyon óvatosan kell újjá szervezni a Nemzetet, mert a Torontói jegyzőkönyv 11.  pontja arra figyelmeztet minket, hogy nagyon kicsi a mozgásterünk, ám ezt nem szabad elfogadnunk, s ügyesen szervezkedni kell ellene!      „A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.”  Legyünk tehát felkészültek ezekből a területekből is!

A közjogi szabadságharcok lehetséges eszközei

Én immár második alkalommal teszek javaslatot a Világkongresszus előtt arra, hogy jogászként miként látom a realitását Magyarország történeti alkotmányossága helyreállítására. Az első alkalom a VII. Világkongresszuson volt, ahol „Államjogi problémák és megoldásai” – címmel javasoltam, hogy az MVSZ tiszteletbeli elnöke, nevezzen ki az 1926. évi XXXI. tvc, vagyis a felsőházi törvény alapján 40 fő felsőházi tagot. Az a Rácz Sándor, aki az 1956-os szabadságharcunk végső szakaszában az egyetlen valóban legitim és választott poszton – a Nagybudapesti Munkástanács elnökeként – úgy működött mintegy törvényes államfő. Amikor sztrájkot hirdetett, nem vette fel a munkát az ország legtöbb munkása! A VII. Világkongresszus és maga Rácz Sándor is elfogadta a javaslatomat, s úgy minősítette, hogy neki minden alulról jövő feladatot, ami a magyar nép érdekét szolgálja, végre kell hajtania.

Ha sikerült volna felállítani akkor egy nagy tekintélyű tagokból álló felsőházat, úgy az ma is megkerülhetetlen lenne a pártok és a privatizált közhatalom számára. Egyúttal a felsőház mintát is adna a köznépnek és a párt-politikusoknak is, az erkölcs és az életmód vonatkozásában. S akkor érthetővé válna, hogy „lehet más a politika”, ha éppen nem pártos!

Jogfolytonosság részleges helyreállításának az akkori lehetősége sajnos Rácz Sándor halálával semmivé vált, hiszen az említett felsőházi törvény ezt a lehetőséget a mindenkori államfőnek tartotta fenn, s így az 1944-45 óta az ország élére került illegitim államfők ezt nem tehetik meg, de nem is lenne célravezető, hiszen ne feledjük el, hogy az említett évek óta a  megszállt Magyar Állam megszakította a jogfolytonosságot a valaha volt történelmi államaink sorával, sőt még a 2010-ben megszületett Alaptörvény sem tudta ezt a legitimitás hiányt pótolni. A pénzügyi megszállás még ma is a nyakunkon van. Az elmúlt 77 esztendőben ugyanis Rácz Sándoron kívül nem volt egyetlen olyan államfő sem, akit a magyar nép választott volna meg közvetlenül, vagy egy olyan országgyűlés, amely nem valamely megszálló erő akaratából került volna erre a posztra, hiszen ma is a pénzhatalom dönt e kérdésben, közvetlenül, vagy közvetetten.

Tisztázzuk tehát: a jelen állam jogfolytonos a Kádár rendszerrel, hiszen az Alaptörvény zárórendelkezése sem a Nemzethez fordulást jelöli meg jogalapként, hanem az 1989. évi XXXI. törvénnyel módosított 1949. évi XX. törvény egyik szakaszát. Mindeközben a preambulum szerű Nemzeti hitvallásban a történeti alkotmányt megemlíti ugyan, sőt azt írja, hogy nem ismeri el annak felfüggesztését, ám a későbbi normaszöveg még köszönőviszonyban sincs a magyar alkotmányos joghagyományunkkal, s ezt később az evidenciák vagyis jogelvek felsorolásával konkrétan bizonyítom is!

Miután nincs arra lehetősége senkinek hazánkban, hogy a történeti alkotmányt, illetve annak elveit kidobja, hatálytalanítsa, vagy akár félretegye, így ma hazánkban legitim, vagyis mindent figyelembe vevő, valóban törvényes módon: maga az agyonhallgatott történeti alkotmány az érvényes, csak éppen a Nemzet szervezetlensége miatt mi nem tudjuk érvényre juttatni!

A jogtudomány nyelvezete szerint tehát a mai államunk: de jure illegitim, ám de facto minden intézménye – a felsőház kivételével – működik, sőt épp a Kádár korban ránk szabadított pénzhatalmi megszállás érdekei, vagyis az ún. Deep State utasításai szerint és nem a magyarság érdekében végzi feladatát a jelen állam!

Nagyon fontos újabb alapvetés, hogy az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Ezt az éles különbségtételt meg kell tennünk a tisztánlátás kedvéért, és azért, hogy a nemzetté szerveződés kapcsán a nemzet tagjai pontosan értsék is, hogy az 1949. évi XX.-as oktrojált – vagyis ránk erőltetett alkotmány 77. §-ában e két formának az azonosságát hamisan állítják. De bizonyíték az is, hogy a Fidesz Alaptörvénye kapcsán mind a média, mind a kormány, de még az AB is az Alaptörvényt kezeli Alkotmányként. Mindez mutatja, hogy a pártpolitikai vezetésnek ez nem ellentmondás. Vagy inkább utasítást kaphattak valahonnan?

A jogfolytonosság helyreállításának lehetősége attól függ tehát, hogy legalább a valóban nemzetben gondolkodó társadalmi réteget képesek leszünk-e felrázni és nem egy újabb politikai pártot, hanem az értékelvű Nemzetet felépíteni? Képesek leszünk-e önszerveződő, tehát önkéntes helyi közösségeket, falun és városon a Helyi Együttműködés Rendszerébe szervezni úgy, hogy azok szellemi – vagyis nemzettudat emelő – kalákát képezzenek, amely egyúttal egymást segítő gazdasági és önvédelmi egység is lesz, mert ki tudja mikor lesz egyikre másikra szükség! (?) Én nem tudok varázspálcát adni az emberek részére, hogy csak suhintani kelljen, s gyorsan megtörténjen a változás. Ám abban biztos vagyok, hogy nemzeti újjászervezés nélkül minden esetben lemaradunk a jó irányú változásról. Ezért, ha lesz Ogy. választás 2022-ben, akkor biztosan meg kell szerezni az alsóházi képviseletnek a mérlegnyelve részét, amely elegendő a médiában való állandó szereplésre, hiszen a ma ismert reklám-demokrácia éppen arról szól, hogy a pénzügyi megszállás miatt lehetséges pénzpórázra fűzni egyes pártokat és azoknak a vezetőit!

Ugyan ez a helyzet a média ügyében is, így csak is a demokráciára való folyamatos hivatkozással lehet eljutni azokhoz a tömegekhez, akik eddig nem szavaztak, mert számukra egyetlen párt sem volt alkalmas arra, hogy a magyarságot valóban képviselje! Ha akadt is néha egy-egy kiváló képességű országgyűlési képviselő, őket vagy a pártfegyelem, vagy a sikertelenség, illetve a szokásosan alkalmazott pénzpóráz szédítette-szelídítette meg, s onnan már nem volt a történeti alkotmányossághoz való visszatérés egyéni, vagy akár párt szintű követelésére sem lehetősége!

Ha azonban sikerül a nemzetté szervezést megoldani és mind a 106 választókerületben lenne alkalmas és elkötelezett személy a választókerületi követ kijelölésére, akkor akár lesz választás 2022-ben akár nem, létrejöhet egy olyan képviselő testület, amelynek a legitimizációja alkalmas lenne arra, hogy a mai világ „demokratikusnak hazudott” játékszabályai mellett is létrehozzák azt a „kutyaszorítót”, amikor a Nemzetegyesítő törvények javaslatait már nem utasíthatja el a pártkatonákból álló országgyűlés. Vagy ha mégis, úgy 100 %-ban lelepleződik, hogy nemzetellenes.  Ne feledjük! A Fidesz féle alaptörvény valóban tett egy tétova lépést a jogfolytonosság felé, csak a demokratikus rendszert nem olyan könnyű megváltoztatni, s a 2010-es kísérlet valószínűleg nem is alkalmas időben történt.

Miért is hisszük el, hogy a demokrácia jó?

A jogfolytonossággal szemben a demokrácia az a bűvös szó, amit leginkább az ellenségeink használnak fel ellenünk, de közben megfeledkeznek arról, hogy már Pláton és Arisztotelész is pontosan tudta az ókorban: a demokrácia elfajzott népuralom, míg annak igazi formája a politeia. Igaz, erről az utóbbiról sohase hallunk a fősodratú médiában, mert a demokrácia elfajzása felel meg annak a politikai váltó-rendszernek, amely az oszd meg és uralkodj elvére épülve szolgálja a pénzalapú gondolkodást, vagyis a bankárkasztot! Ma már látható, mennyire hazug ez a pénzvilág.

S ha 1989-ben e maszlagot be is adták nekünk, azóta sok minden történt, hogy kijózanodjunk! Nekünk nem a demokrácia szükséges tehát, hiszen nincs és nem is lehet mindig igaza a többségnek, főleg akkor, ha pénzmanipulált médiabefolyásolás alakítja ki a társadalmi többség véleményét. Lássuk be, hogy ma egy reklám-demokráciában élünk, amely valójában pénzdiktatúra!

Mi is a történeti alkotmányosság fogalma?

A történeti alkotmányosság az, ami ma Nagy-Brittaniában, és Izraelben is jogfolytonosan működik. Vagyis minden állam egyenlő, de sajnos vannak legegyenlőbbek, ahogyan ezt Orwell-től megtanulhattuk! Nekik lehet, de nekünk nem!

A hazánkban évszázadok, vagy még inkább évezredek óta működő szokásjog lényege az, hogy az nem „csinált” jog, hanem ún. talált, ami azt is jelenti, hogy csak a bevált és sokszor alkalmazott, így a kisemberek számára egyszerűsített szokások csupán akkor lettek már leírva, amikor erre szükség mutatkozott! Ilyen pl. Werbőczy István Hármaskönyve.

Az alkotmányosság pedig azoknak a jogelveknek és a törvényes jogalkalmazók összességét is jelenti, kik a jogot – vagyis a jó igét – valóban az igazság megtalálására akarják használni! Magyarország egy nagyon régi alkotmányos, sőt joguralmi állam, mely az elismerten igazságos szkíta jogelvek hagyományrendjében élve, az igazságot szolgáltatja minden polgárának, s közben a főhatalmat nem esendő emberi személy, hanem a zsarolhatatlan, de személyként tételezett Szent Korona birtokolja. E korona nem valami fétis, hanem élő valóság, amely az igazságszolgáltatásnak biztosítja azt a joganyagot, ami a közösség igazságos szokásában, az együttélés napi gyakorlatában jelenik meg!

Mi a mai jogfolytonossági helyzet?

Magyarország ma jogfolytonos a Kádár rendszerrel. Az Alaptörvény bevezetőjében – a Nemzeti hitvallásban – hivatkozik ugyan arra, hogy „nem ismeri el a történeti alkotmány felfüggesztését” ám a normaszöveg ennek folyamatosan ellent mond. Ha az Alapvetések fejezet R cikkében megjelölt „történeti alkotmányunk vívmányai” kifejezés nem egy végtelenül határozatlan, sőt értelmezhetetlen gumiszabály lenne, hanem pontosan az alkotmányosságunk valóságos alapelveit takarná, akkor más lenne a helyzet. Ám a valós alapelveket majd az evidenciák ismertetésekor mutatom be!

A Kádár korral való jogfolytonosság legfőbb bizonyítéka a zárórendelkezésben rejlik. A 2-es pont így szól: „Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a pontja és a 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el.”

Ezzel szemben a jogfolytonosságot valóban helyreállító 1920 évi I. tvc bevezetője így fogalmazott: „A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszűnt….

Ám alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést.

  1. § A nemzetgyűlés a magyar állami szuverénitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni. (BG: Ez bizony a szerves jogfejlődés esete, amikor szükséghelyzet van, akkor el lehet térni az addigi gyakorlattól!)
  2. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is.”

 

Ezek után szerintem senki számára nem kérdés, hogy miért állítom azt, hogy jelenleg a jogfolytonosság fennáll a Kádár rendszerrel! Amíg az Alaptörvény a sztálini parancsra ránk erőltetett 1949. évi XX. törvényre hivatkozik, mint jogalapra – ami egyébként is egy törvénytelen törvény volt –, addig az 1920-as helyre állította a jogfolytonosságot a történeti alkotmánnyal! S ha azt vesszük figyelembe, hogy a ránk erőszakolt 1949. évi XX-ast az 1989. évi XXXI. tv módosította, akkor világossá válhat, hogy: AKI TÖRVÉNYESNEK ISMERI EL BÁRMELYIK BOLSEVIK JOGALKOTÁST, MAGÁT A VÉRESKEZŰ KOMMUNISTA RENDSZERT ISMERI EL TÖRVÉNYESNEK!

Megjegyzem, hogy nekem ez volt a problémám a Geri Tibor által hirdetett joginak nem mondható (!) „lehetőségekkel” is, melyek azt célozták, hogy a kommunista rendszer jogalkotását elismerve legalizáljuk a diktatúrát, s ezzel is szolgálva a balliberális hatalomátvételt, hiszen az átlagember nem érti, hogy vajon miért nincs hatalmon a nép, bár ezt írják le! Azt kevesen ismerik, hogy a különleges és egyedülálló gondolkodásunk eredményeként született meg az alkotmányos rendünk, ahol nem az uralkodó, nem a nép, hanem a bevált szokásokból létrejött alkotmányos evidenciák – vagyis bizonyítást sem igénylő, önmagukban is érthető jogelvek – határozták meg az igazságos jogrendet. Ennek a jogrendnek a megjelenítője, vagy jogi foglalata a Szent Koronánk volt.  Ezért a főhatalom nem a királyé, nem a népé, hanem a befolyásolhatatlan koronáé! Ezt hívjuk KORONA SZUVERENITÁSNAK, ami lényegesen tisztességesebb, mint bármely demokrácia, ami sajnos nem a néphatalmat, hanem a pénzhatalmat jelenti valójában!

Az érvényesség kérdésköre

Én folyamatosan állítom, hogy a történeti alkotmányunk érvényes, csak jelenleg nem tudjuk érvényre juttatni! Szerintem az érvényesség – jogi hatás kifejtésére való alkalmasságot jelent.

A hatályosság viszont az érvényességhez képest jelentéstöbblettel bír! Nem csupán a jogi hatásra való alkalmasságot, hanem magának a jogi hatásnak a tényleges bekövetkezhetőségét is magában foglalja, vagyis mivel a történeti alkotmányunk ma is érvényes – vagyis jogi hatás kifejtésére nagyon is alkalmas lenne, ám ennek a hatásnak a bekövetkezését akadályozza az, hogy ténylegesen (de facto) nem következhet be a jogi hatás, mivel a teljes állami intézményrendszert átvette, vagy inkább átállította a monetáris diktatúra szolgálatára a bolsevik pártpolitikai elit.

 

A történeti alkotmányunk tehát érvényes, de nem tudjuk érvényre juttatni mert, a közös államunkat privatizálta a pártok számára a bankárkaszt.  Jó előre megtervezték, hogy a pártokat a reklám-demokrácia eszközével pénzpórázra fűzik, s így látszat az, hogy az állam szuverenitása megmarad! Az tehát a szuverén, aki a közhatalmat törvényesen megszerzi, megtartja és befolyásmentesen gyakorolja. Csakhogy hazánkban ez nem valósult meg már 77 éve, hiszen 1944-től a németek, majd oroszok befolyásolták a közhatalmat. Az utóbbiak egészen 1991-ig, vagyis az utolsó szovjet katona távozásáig korlátozták a magyar állami szuverenitást! Ám a következő megszálló már sokkal hamarabb jött, hiszen az IMF itt van már 1982-től, de már előtte is vették fel Kádárék a hiteleket a „rothadó kapitalistáktól”. Látható, hogy a bolsevik adósságcsapda segítségével tudták csupán kisiklatni számunkra a jogfolytonosság visszaszerzését!

Sajnos ma, a közhatalmat magukhoz ragadó pártok mindegyike kiszolgálja a hamis rendszert, pedig szerintem minden képviselő tudja, hogy ez az állam nem legitim.

Nézzük a jogszabályok érvényességi kellékeit, amelyek meghatározzák, hogy az adott törvény törvényes-e? Ugyanis az a faramuci helyzet adódik, hogy 77 éve gyártanak a Duna parti Országházban törvénytelen törvényeket!

 

A jogszabályok érvényessége,4 formális feltétel teljesítésétől függ.

  1. a) A jogszabálynak jogalkotó hatáskörrel rendelkező szervtől kell származnia.  Jogalkotó hatáskör alkotmányos rendszerben csak az Alkotmányból eredeztethető, de sem a katonai, sem pénzügyi megszállók nem alkotmányosak.
  2. b) Az érvényesség másik kelléke az, hogy a jogi norma illeszkedjék a jogforrási hierarchiába.
  3. c) érvényességi feltétel még a létrehozásukra vonatkozó eljárási szabályok betartása. Vagyis csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, márpedig az 1946 évi I. tv. ennek nem felel meg, sem annak, hogy a hercegprímás vétóját a képviselők szovjet nyomásra nem vették figyelembe! Ám nem csak ez, de egyetlen törvény sem felel meg a formális feltételeknek.
  4. d) Az érvényesség negyedik kelléke a jogszabályok megfelelő formában történő kihirdetése. Ez ugyan megtörtént, hiszen a közlönyben hozták le, de törvénytelen törvény hiába szerepel a közlönyben, hiába hozzáférhető és megismerhető, mert a közlönyben való szereplés nem ad számára valóságos érvényességet! Viszont egy másik fogalom a jogszabály hatályossága azt jelenti, hogy a jogi norma alkalmazható és végrehajtható, végrehajtandó. A hatályos jogszabály alapján adott időben, adott területen és adott személyekre nézve jogviszonyok jönnek létre, keletkezhetnek, módosulhatnak vagy szűnhetnek meg. Így időbeli, területi és személyihatályt különböztethetünk meg, s a kommunista törvénytelenség évei alatt az általuk elfogadott törvénytelen törvények nagyon is hatályosak voltak, miközben nem volt nekik alkotmányjogi szempontból érvényességük. Így tehát a jogszabályok érvényessége és hatályossága nem szinonim fogalmak, nem is helyettesíthetik egymást, és nem is cserélhetők fel.

Szerencsére a Fáy Árpád vezette Alkotmányos Jószolgálati Testület már több évtizede kidolgozta a magyar alkotmányos evidenciákat, s ezekkel kell most megismerkednünk, mint az alkotmányos létünk valós vívmányaival!

 

A TÖRTÉNETI MAGYAR ALKOTMÁNYOSSÁGUNKBÓL FAKADÓ elvi BIZONYOSSÁGOK (evidenciák, vagy jogelvek)

Az alábbi elvek felvállalásával és szigorú betartásával kell minden közszereplőnek, s honpolgárnak dolgoznia és élnie, mert az alkotmányosság erkölcs és életmód is egyben! Ne akard a harmóniát megtörni kufár, vagy jogtalan előnnyel, félrevezetéssel, csalással! Ősi-szkíta alapgondolat, hogy ne akarj senki másnak olyat, amit magadnak sem szeretnél!

 

Csak olyan rendszer működhet hazánkban törvényesen, amely őseink elveit tiszteli!

 

1./ Történeti alkotmányunk a Vérszerződéstől a német megszállásig, vagyis a legutolsó alkotmányos, törvényes jogalkotásig volt gyakorlatban, mint a nemzedékeken átívelő magyar nemzet – bizonyosan több ezer éve fennálló – államalkotó akarata.

 

2./ Ezen Szentkorona alkotmányosság ma is érvényes. Azonban érvényesülése, ma még ideiglenes akadályoztatás miatt nyugszik. (Érvényesülésének helyreállítását a Szentkorona intézményei körültekintően, a kialakult történelmi helyzethez igazodva hajtják majd végre.)

 

3./ A magyar alkotmányosság a szokásjogon és a joghagyományokon alapul, de modernizálható, ám a Szentkorona Állameszme intézményétől semmilyen módon el nem választható.

 

4./ A magyar alkotmányosság nem szüntethető meg, nem függeszthető fel, legfeljebb agresszióval. (Viszont az ellen joga és kötelezettsége fellépni minden időben minden magyarnak azért, hogy a de jure legitimitás azonossá legyen a de facto hatalmi helyzettel.)

 

5./ A magyar föld nem tőke, hanem megújuló természeti erőforrás, amelynek legfőbb tulajdonosa a Szent Korona, s így nemzeti köztulajdon. (Csak érdemmel lehet birtokjogot szerezni rajta, de nem lehet a közjót-közérdeket figyelmen kívül hagyva tulajdonná tenni. Hasonlóan kezelendő pl. a víz, levegő, ásványkincsek, frekvencia, stb. Bár az az 1861. évi országbírói értekezlet (ITSZ 20.§-a), az ősiségi nyílt parancs rendelkezését ellenkező alkotmányos rendezésig hatályában fenntartotta, ám álláspontunk szerint itt az idő az alkotmányos rendezésre az őseink szellemében, de a szerves jogfejlődést figyelembe véve. Az említett joganyag ugyanis a bírói gyakorlat által – amely azonban jelentős Habsburg befolyás alatt állott -, vagyis „törvénytelen szokásjogi” úton vált a magyar jog részévé. Sajnos ennek felel meg a ma hatályos szabad ingatlanforgalom. Ezt a „törvényes szokásjoggal” az érdekeltek számára a lehető legkisebb sérelemmel kell helyreállítani, de a mai birtokjogot csak és kizárólag a nemzetellenes cselekedet kapcsán lehet elvonni bárkitől.)

 

6./ Törvénysértés jogot nem alapíthat. A Szentkorona Állameszme alapján csak legitim – szigorúan szabályozott – eljárásban lehet a történeti alkotmányosság fejlesztését, szokásjogi módosítását végezni.

(A történelem során létező magyar államok sorával való államjogi folytonosság nélkül nem létezhet törvényes jogalkotás, az így készült törvények alkotmányellenesek, semmisek.)

 

7./ A magyar alkotmányosság tartalmi elemei: a Szent Korona önálló, és kizárólagos főhatalma (szuverenitása), közjogi személyisége, intézményei, és a törvényes jogok és kötelezettségek arányos egyensúlya.

 

8./ A történeti alkotmányosság által meghatározott magyar intézményrendszer, és eljárási szabályok keretei között kell működnie a magyar államnak. (Vagyis a rendes szokásjogi igazságosság, méltányosság elvei és a hagyomány tisztelete mentén. Így tilos átvenni pl. az idegen kancellári vagy elnöki (prezidenciális) megoldásokat más jogrendszerektől!)

 

9./ Az ember lényegénél fogva szabadságra született, amit – a kötelezettségek megtartása esetén – alapvető joga megélni a nemzete közösségében. A magyar nemzet politikai közösség és erkölcsi alapú értékrendi szövetség is egyben. (A legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő és önvédelmi, közjót biztosító és örök időkig tartó sors- és kultúrközössége.)

 

10./ A Szentkorona intézményeinek – legfőképpen a kormánynak – a feladata, egyben a kötelessége a Szent Korona tagjaihoz méltó emberi élet és közszabadság feltételeinek biztosítása, s a Nép és Nemzet közösségi és egyéni szabadsága tiszteletének biztosítása.

 

11./ A társadalom számára rendelkezésre álló erőforrások a Magyar Szent Korona tulajdonában vannak, s ezekhez annak tagjai szabadon kell hozzájussanak érdem alapján. Az állam által biztosított csereeszköznek és értékjelnek – vagyis a közpénznek – szintén monopol- és extraprofit, uzsora, illetve a bank és a pénzrendszer bármilyen csalárd tevékenysége és termékjellegű technikája nélkül kell szolgálnia az állam minden polgárát!

 

12./ A Szentkorona-tagság szabadságát csak biztosíthatja a jogalkotás, de nem csorbíthatja. (Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere többek közt az igazságos jog, a gazdaság, a közigazgatás, a közélet és a magánkapcsolatok rendszere.)

 

13./ Az évszázadokon át beváltan működő, nemzetmegtartó Szentkorona védelmére, valamint a közjó javára kell az államnak és tagjainak minden erőforrást mozgósítani.

 

14./ A nép és a nemzet akaratából hatalomhoz, politikai cselekvéshez jutott követnek, közszereplőnek különösen fontos kötelessége a Szentkorona alkotmányos rendjének betartása és betartatása. A közjó minden esetben történő előmozdítása.

 

15./ A Szentkorona közhatalmát fő-intézményei megosztva, mellérendelten, egymást ellenőrizve és ellensúlyozva – önmagából az alkotmányosságból fakadóan – gyakorolják.

 

16./ Minden állami- és közcselekedet, ami az itt felsorolt alkotmányos evidenciák, vagyis bizonyosságok figyelembevétele nélkül vagy sérelmére hozatott, köttetett vagy alkottatott – legyen az jogszabály, egyezmény, nemzetközi, – vagy más szerződés, rendelet, rendelkezés, stb. – a keletkezésétől semmis. Ezért, ha lehetséges: mielőbb újra tárgyalandó!

 

17./ Párt, vagy akár egy nemzedék pillanatnyi politikai érdeke, vagy bármilyen hatalmi fölény akarata magyar alkotmányt nem írhat, mert az alkotmány csak a szerves fejlődés eredménye és a törvényekkel az egész és a rész viszonyában vannak. (Ezért az alkotmány szokásjogi elemeit csak a szerves fejlődés változtathatja meg, fokozatosan. Alkotmányra épülő törvényhozás pedig a titkos, általános, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján állhat fel, de törvényesen kizárólag, média- és pénzmanipulácós lobbizás nélkül.)

 

18./ A Szentkorona Állameszmét még a vendégként hazánkban tartózkodóknak is tiszteletben kell tartaniuk.

,

Végül ismerjük meg a 2007-ben megtartott Visegrádi Disputa 12 pontját, amelyet ma is ajánlunk minden rendezvényen való felolvasásra, hogy a nemzetépítő gondolatok, a legfontosaabb követelések bevésődjenek az agyunkba!

 

Legyen béke, szabadság és egyetértés, így a politikai foglyokat azonnal bocsássák szabadon! Ezennel követeljük:

 

Jogfolytonos történeti alkotmánnyal térjünk vissza a történelmi államaink sorába!  Követeljük megszállások óta nem érvényesülő magyar alkotmányos rend helyreállítását!

 

Egységes magyar nemzetet! A Szent Korona minden – nemzeti értékrendet ismerő és betartó – tagja azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék, mint állampolgár!

 

A magyar föld és természeti kincsei az egyetemes magyarságé! Minden magyar érték szolgálja a nemzetet, a hatékony vidékfejlesztést! A magyar termőföld forgalomképtelen, de nem állami,

hanem nemzeti köztulajdon, amit a nemzet bízott az államra, de csak kezelésre!

 

Valódi rendszerváltást! A közélet szereplőinek átvilágítását, a bűnösök felelősségre vonását és az eddigi jogszolgáltatási gyakorlat helyett Szentkoronás igazságszolgáltatást!

 

A privatizáció felülvizsgálatát! A jogtalanul megszerzett közvagyon visszavételét, a MNB átvilágítását és a szolíd kamatmaximummal rendelkező közpénzrendszer visszaállítását!

 

Nemzet– és honvédelmet! A nemzetünknek elkötelezett önkormányzati rendvédelmet, rendőrséget, titkosszolgálatot és önkéntes nemzetőrséget!

 

A nemzet szolgálatába a tömegtájékoztatást! Az erkölcstelen, nemzetellenes műsorok és félrevezető reklámok, szigorú törvényi tiltását, nemzettudat növelő műsor-támogatást!

 

Pártok nélküli kétkamarás parlamentet! A pártok elszámoltatását, a képviselők visszahívhatóságát, csalási lehetőség nélküli választásokat!

 

Családközpontú, nemzetgyarapító társadalom- és gazdaságpolitikát! Az egyéni és a közösségi jogok teljes biztosítását és a közösségi kötelezettségek betarthatóságát!

Igazságos bér- és adórendszert! Családi alapú adózást, a tőkekoncentráció fékezését és esélyegyenlőséget, illetve tisztességes kárpótlást a többszörösen kifosztott magyaroknak!

 

Általános állami egészségbiztosítást, méltányos fizetéseket és nyugdíjrendszert!

Nemzeti szellemben nevelő tanügyet, ingyenes állami oktatást!

Végül Unió de nem Európával, hanem a Kárpát-medencével!

2007-03-03. Visegrád

(Molnár Tamás, Dr. Bene Gábor, Gonda László)

 

Ezeket a pontokat a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 által megszervezett, VISEGRÁDI DISPUTÁN az Országos Civil küldöttek által egyhangúan elfogadták.

Ma pedig hozzá kell a következőket tenni a világjárvány-világzárvány kapcsán!!

„Népirtás a csoport tagjainak megölése; a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése.”

A jogfolytonosság helyreállításának lehetősége tehát a Nemzet kezében van. Ha túléljük a jelen pénzkapitalista népirtást, mely csak akkor következhet be, amint újjá szerveztük végre a Nemzetünket ahogy Wass Albert is kérte: Legyetek végre Nemzet!

A legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás, időtlen, értékrendalapú, cselekvően önvédelmi kultúrközösségeként biztosan megmarad a magyarság!

Ma már világos, hogy az egész emberiség, de főleg a magyarság ismét célkeresztben van, hogy ne tudjuk teljesíteni a küldetésünket. Minden magyarnak feladata tehát hirdetni, hogy a jogfolytonosság helyreállítása minden magyarnak kötelessége, ezért vigyétek el az alkotmányos evidenciákat és tanulmányozzátok!

Mi akartunk már 2006. október 23-án is Alkotmányt Helyreállító Nemzetgyűlést tartani a pesti Kossuth téren. Akkor szétverte a tömeget a hatalom, most meg kell szerveznünk a nemzetet úgy, hogy ne folyjon több vér! Mert több magyar vér nem folyhat!!!

Mondjuk ki együtt és egyre határozottabban, hogy nem mondunk le a küldetésünkről!

NEEM! NEEM, SOHA!

Éppen ezért: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!

Köszöntöm a Magyarok X. Világkongresszusának részt vevőit és hálás köszönet a szervezőknek.

Bemutatkozás: Bene Gábor vagyok közjogász és nemzetépítő segédmunkás. Ez utóbbin ne lepődjenek meg, mert ez nem valami álszerénység a részemről, hanem a jelzése annak, hogy igen sok olyan személy van a nemzetépítés mai folyamatában, aki „mesterként” szerepel, bár ők inkább önmagukat helyezték erre a szintre. Akik ugyanis valóban sokat tettek a Magyar Nemzet újjá építése kapcsán, azok többnyire igen szerényen teszik a dolgukat és nem hivalkodnak. Nemzetünk sorsát jobbítani szerintem, csak is komoly elköteleződéssel, áldozatvállalással, tartással párosuló alázattal, s becsületes szerénységgel lehet. Ezen utóbbi kifejezés a SZER és az ERÉNY összevonása, ami a rovást ismerők számára tény. Az általam most ismertetni kívánt dolgozat fő célkitűzése, megadni a választ arra miként lehet egyénileg boldogan és társadalmilag hasznosan élni? A Világszövetség határozata szerint nincs a magyarságnak más alkotmányos lehetősége, csak a Szent Korona, s így magam is ennek helyreállításán dolgozom. Tudomásul kell vennünk, hogy alkotmányellenes puccs történt Magyarországon 1946-ban, amikor szovjet nyomásra megszavazták az egyébként sem legitim képviselők a köztársaságot. Ez ellen emelt jogszerűen vétót az ország akkor már egyetlen alkotmányos tényezője: Mindszenty József hercegprímás. Előre bocsájtom, hogy előadásom lényegi eleme csupán az, hogy jogilag a Nemzet újjáépítése, megszervezése nélkül nem lesz, mert nem lehet hazánkban, jó irányú változás soha!

 

Vélemény, hozzászólás?