Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

Csalódások, kiábrándulások, csodavárás helyett!

..ha mi nem tudunk ebben az országban megfelelően élni, akkor magát az országot kell megváltoztatni.” (Bokros Péter)

Sajnos nem csak most a vírus-korszakban ütötte fel a fejét a címben szereplő három negatív tendencia, hanem már a sok éves csalódottság és a sikertelen összefogási kísérletek okán is jelentkezett. Nézzük csak meg sorban az általam ismert pártonkívüliek szervezte összefogási kísérleteket, majd azok elbukásának okai mellett zárásként pillantsunk rá a megoldásra is!  (Volt ugye Tiszteletreméltó Nemzetgyűlés, Tüntető Szervezetek Országos Tanácskozása, Visegrádi Disputa és ÚDK, Magyar Nemzeti Bizottság, Magyarok Szövetsége – Nemzetépítő Népmozgalom, stb.)  Amit most leírok, az csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok más személy is tudna hasonlókat felsorolni, amelyeket kiábrándító módon megtapasztalt. Én csak azt kérem a kedves olvasót, hogy ha másért nem is, de Kiss László zárószavai miatt olvassa végig az írást!

Az első pártonkívüli összefogási kísérlet az ezredforduló környékén indult el – amit Romhányi László a Jurta színház egykori igazgatója kezdeményezett -, vagyis az Országos Nemzeti Bizottmány vezetése által összehívott „Tiszteletreméltó Nemzetgyűlés” volt az, amelynek kooptált tagjaiként 2004. 03.15-én tettünk esküt Szegeden a Dómban. Célul tűztük ki a Szent Korona főhatalomba való visszahelyezését és hazánknak a történelmi magyar államok sorába való visszarendezését. Sajnos ennek vége szakadt akkor, amikor egymás után elhaltak a vezetői, s ma már közülük csupán Drábik János úr van életben.  A következő nagyobb kísérlet 2006 őszének spontán megmozdulása volt Pesten a Kossuth Lajos téren, és az egész ország terein. A Tüntető Szervezetek Országos Tanácskozása azonban csak 2007 nyarán ült össze a pomázi Magyar Várban, ahol meghívtuk Morvai Krisztina civil jogvédőt és Vona Gábort a Jobbik pártelnökét is. A rendezvényen azzal az összefogást erősítő kéréssel fordultunk a Jobbik felé, hogy ne csak pártkatonákat helyezzenek fel a listájára a választáskor, hanem a haza-szolgálatban edzett civileket is. S erre a pártelnök azzal reagált, hogy: Nyitott kapukat döngetünk. Ám a választások alkalmával erről az ígéretről teljesen megfeledkezett és csupán Morvai Krisztina lett az EU-s választás húzóneve, illetve Gaudi Nagy Tamás és Zagyva György kerültek fel a Jobbik listájára pártonkívüliként az országgyűlési képviselő választás alkalmával. Így sajnos megint bejött az, amit a pomázi tanácskozáson mondtam el többször a küldötteknek: „pártonkívüli civilek nélkül sikerül a Jobbik nemzeti radikalizmusát a (náci) szélsőségességgel megvádolni a tudatipari média segítségével”. Pedig, ha akkor Vona Gábor megérti, hogy a civil-Magyarország képviselete csak úgy valósul meg, ha a pártlistán legalább minden második helyen pártonkívüli jelöltek szerepelnek. Ha ezt betartották volna, akkor nem következhetett volna be a párt elvtelen kisiklása. A sorendben ez előtt megtartott utolsó Visegrádi Disputa ugyanis 2007 március 3-án zajlott le, ahol a kiadott Politikai Emlékirat jogilag is alátámasztotta a Gyurcsány kormány legitimitási hiátusát, és ahol jelen is voltak azok a nemzeti személyek, akiknek a Jobbik listáján be kellett volna kerülnie a magyar törvényhozásba. Molnár Tamás (Inconnu) épp ennek sikertelensége okán határozta el, hogy megalakítják az Új Demokratikus Koalíció nevű bolsevikellenes pártot. (Milyen érdekes, hogy Gyurcsány egyszerűen ellopta ezt a nevet akkor, amikor elhagyva az új szót, s megalapította a Demokratikus Koalíciót!)

A Magyar Nemzeti Bizottság – amely a 2006-os Kossuth téri tüntetések szervezője és vezető testülete volt – valójában már 2006 október 23. után kettévált, mert igen komoly feszültség keletkezett a „régi barikádharcos Takács” és Gonda László néptribun között. Az előbbi azon ügyeskedett, hogy a rendőrség által lefoglalt közösségi tárgyak (Pl. hangosítás, áramfejlesztő, stb.) kerüljenek az általa vezetett Szabad Magyarország Mozgalomhoz, Gonda pedig azon, hogy a lefoglalt személyes tárgyakat adja vissza a rendőrség azoknak, akiket illet. Magam akkor még azokhoz a Kossuth tériekhez tartoztam, akik szinte csodavárásként hittek a polgári demokráciában, holott már előtte világosan és sokszor megfogalmaztam annak komoly hiányosságait. Ám nem akartuk elhinni, hogy a Fidesz és az EU is figyelmen kívül hagyja a szemkilövetők aljasságát. Így a csaló miniszterelnök helyén maradt, holott bármely más európai államban azonnal megbukik egy őszödi beszéd, de főleg az 1956-ra békésen megemlékező tömeg elleni szükségtelenül véres rendőrattak, könnygáz és lovasroham bevetése után. Így utólag belátom: csak csodavárás volt elhinni, hogy bekövetkezik a jó irányú változás! Én 2008 májusában lemondtam a Magyar Nemzeti Bizottság vezető posztjáról mert hazavárt a családom Szegedre.  Ám a kitartó tagok tiszteletbeli elnökké választottak, amire ma is büszke vagyok, s a közösség iránti tiszteletből megszervezem minden év szeptember 17-én a megemlékezést Szegedről, ami bizony 170 kilométer.

  1. őszén megalakult a Magyarok Szövetsége Kunszentmiklóson a sportcsarnokban, ahol azonnal jelentkeztem az alkotmányossággal foglalkozó tagozatba. Tóth Zoltán József lett a tagozatvezető, s Halász Jóska bátyám – akit mi vittünk el oda is – kikérte magának amikor a tagozati ülésre invitáltam, mondván: mi judeo-keresztények vagyunk, így velünk nincs dolga.(Pedig judeo-kereszténység nincs is, mert vagy judaizmusról, vagy kereszténységről szabad és kell beszélni, hiszen az értékrendjük ellentétes.)Ez a tagozat azonban komoly munkát végzett, mert 2009-ben – sok kompromisszummal ugyan, amit főleg Herpai Sándor erőszakolt ki –megszületett az ún. alkotmányos Alaptörvényünk tervezete, amit már az AJET (Alkotmányos Jogfolytonosságot Előkészítő Tagozat) bocsátott internetes-társadalmi vitára. Ennek kapcsán közel 300 javaslat érkezett, amit egységes szerkezetbe foglaltunk, majd e törvényjavaslatot tartalmazó JOGKÖNYV formájában adtunk ki, s eljuttattuk az államfőnek és az Országgyűlés tagjainak is. Viszont a Magyarok Szövetségét már az sem tudta megmenteni a felbomlástól, hogy egy javaslatommal kiegészítettem és rövid programként határoztam meg azt, hogy a Magyarok Szövetsége – Nemzetépítő Népmozgalom! Sajnos az akkori 7 fős vezetőség (vagyis a hétmagyarok) nem tudott olyan példát, vagy mintát adni az utódok számára, ami meghatározó lett volna, s így kiléptem belőle. Ráadásul az MSZ szemfelnyitó kiadványait is kevesen tanulmányozták, értették meg. Egy azonban biztossá vált a Magyarok Szövetségével való pártpolitikai megtapasztalás kapcsán: a pártok örök ellenségnek tekintenek minden civilszervezetet és nem hajlandóak megtűrni! (Erre példa a Polgári Körök elsorvasztása is!)

2011-ben egész országot megmozgató „alkotmányozás” lett a legfőbb közpolitikai vitatéma. Nem nagyon akarta érteni az akkori politikai elit, de a médiamunkások sem, hogy hazánkban nem lehet „alkotmányozni”, mert létezik egy szokásjogi alkotmányosság, amit az őseink már tökéletesre csiszoltak, s így az ő akaratukat, a bevált joggyakorlatot nem lehet egy nemzedék kedvéért, sem népszavazással, sem országgyűlési szinten megváltoztatni! Vissza kellett volna térni a sokáig beváltan működő alkotmányos elvekhez, ezt azonban egy jól meghatározható jogászréteg átnevezte „vívmányoknak” és így nem alkotmánynak, hanem az MSZ nyomán Alaptörvénynek nevezve megszületett egy joganyag, amit valójában alkotmányként használ az Alkotmánybíróság és maga az állami intézményrendszer többi tagja is. Két kiváló emeritus professzorral készítettünk egy beadványt 2011. júniusában, majd átadtuk az (AB) Alkotmány Bíróságnak a következő indoklással. A Nemzeti hitvallás elnevezésű preambulum és az azt követő normaszöveg ellentmondásban (kollízió) van egymással, így az lenne jogszerű, ha az AB, – amelynek nincs is hagyománya a magyar jogrendben, vagyis teljesen idegen tőle – egyszerűen visszaadná az Országgyűlésnek, hogy az általunk javasolt változtatással fogadja csak el! (Érdekes, hogy sem Geri Tibor, sem a Kolláth György nem nyújtott be az AB-nek akkoriban semmilyen észrevételt, kifogást az Alaptörvény miatt, azonban jóval később nagyon is keményen megpróbálták azt törvénytelenként lejáratni. Sőt Geri azóta is folyamatosan mantrázza: az Alaptörvény érvénytelen, a Magyarország nevű állam nem létezik, mert ez a Magyar Köztársaság, stb. Ám ha így gondolta, akkor miért nem 2011-ben szólalt fel ellene?)

 

Igaz, a mi beadványunk sem ért célt, mert az AB nem vette addig napirendjére, amíg tehette volna, s közölték 2012. január 1-től számukra az Alaptörvény adja a kereteket, vagyis az minősül számukra alkotmánynak. Az viszont ebből a lépésből egyértelműen kiderült, hogy az Alkotmánybíróság nem másra jött létre, mint a kommunisták elszámoltatását megakadályozó és a jogfolytonosság helyreállítását megakadályozó feladatra! Vagyis az AB testülete, a népképviseletinek csúfolt pártképviselőkből álló Országgyűlés fölé helyezett és alaposan megfizetett szervezet, amely nem csak pénzpórázon van, de maga jogának tekinti a képviselői jogalkotás ellenőrzését is, amely a joghagyományunk szerint mindig is a felsőház feladata volt. A felsőházat azonban nem akarta az 1989 évi XXXI-es törvény visszaállítani, mert akkor a pártképviselet is ellenőrzés alá került volna, s ez esetben helyre kellett volna állítani a régi beváltan és főleg igazságosan működő történeti alkotmányosságot, de ettől féltek az elvtársak.

2012-ben jelent meg Papp Lajos szívsebész professzor írása: Volt egy álmom címmel, s abban találtam meg azt az összefogási megoldást, amely törvényesen és békés eszközökkel kényszerítheti ki a jó irányú változást Magyarországon. Íme pár gondolat belőle:

Minden közjót akaró embernek a mai naptól tennie kell! 
Tenni a maga helyén, a maga talentumával, képességeivel, lehetőségeivel.

A párt, mint szervezet, mindenkiben ellenérzést vált ki. Ezért tartom fontosnak, hogy a Nemzeti Értékek Pártja (NÉP) álmaim szerint a következő feladattal és tartalommal jelentkezne. (Az álom megvalósítja 12 szerény, de áldozatkész magyar lett, akik vállalták a NEMZETEGYESÍTÉST!)

1. A párt nem tömegpárt.
Hét férfi és hét nő alkotná majdan a pártot. Olyan kimagasló személyiségek, akik már életükkel, munkásságukkal egyértelműen bebizonyították, hogy számukra életük része Nemzetünk értékeinek védelme és gyarapítása.

2. A párt taglétszáma nem bővíthető.

3.A párt tagjai semmiféle anyagi támogatásban nem részesülhetnek.
Sem állami, sem magánadományból származó jövedelmet nem élvezhetnek.

4.A párttagok képviselői mandátumot nem szerezhetnek.

5.A képviselők bármikor visszahívhatóak.

Magyarázat: A futballmeccshez hasonlítva itt a képviselők a játékosok. Ők játsszák aktívan a meccset. Bár pontosan ismerik a játékszabályokat, a meccs hevében, indulatból hibás döntést hozhatnak. Szabálytalanságot követhetnek el. A párt a bírók szerepét tölti be. A szabálysértőket megbüntetik, a súlyos szabálysértőket kizárják a játékból. A párt tizennégy tagjának minősített többsége alapján a képviselő bármikor visszahívható. A mindenkori képviselők visszahívását kezdeményezhetik azok a személyek, akik őt képviselőjelöltnek javasolták, de a visszahívásról mindenkoron a tizennégy tagú testület dönt. Szigorú magánjogi szerződésekkel érhető el, hogy egy kizárandó képviselő ne ülhessen át más pártba, vagy függetlenként maradjon az Országházban. (Dr. Papp Lajos) 

Papp Lajos álma nagyon fontos, mert az agykutatók szerint az álmok különböző célokat szolgálnak. Segítenek a negatív érzések feldolgozásában, mentálisan felkészítenek bennünket az előttünk álló kihívásokra és segítenek tanulni a tapasztalatainkból.  Sajnos azonban a professzor úr álma csak 2016-ban valósult meg, viszont a NEMZETEGYESÍTŐK bejegyzése elhúzódott egészen 2017 decemberéig. S így a 2018-as választásokon az igen szűk idő és lehetőség ellenére sikerült bebizonyítania a NEEM-nek, hogy van élet a pártoskodáson kívül, mert három fő pártonkívüli személy indult el – először és sikeresen – a magyar választás történetében. Sőt annak ellenére sikerült elindulniuk, hogy ők sem finanszíroztak semmiféle kampányt – hiszen a törvény alapján nekik járó kampánypénzeket sem vették fel –, így az őket indító NEMZETEGYESÍTŐ MOZGALOM is elkerülhette az ún. bizniszpárt vádját!

Sokan ezt is csalódásként értékelik, holott bebizonyosodott: ha helyben ismert és elismert személy indul a választásokon pártonkívüliként, akkor sok olyan személy is felkeresi a választókört, akik előzőleg távol maradtak, mert kiábrándultak a politikából és így önfeladó módon ráhagyták a választást azokra a hazai pártokra, akik szinte csak a „rész”, vagyis a „párt” érdekeit akarták képviselni és nem a kifosztott, pártfüggetlen magyar nemzetét!

A csalódások, kiábrándulások, és a csodavárás helyett azonban, nagyon nagy szükség lenne a Nemzet visszaépítésére, vagyis a Nemzetegyesítők által szorgalmazott helyi, szellemi kalákák, vagyis az egymást segítő faluközösségek újjászervezésére, amelyek szorult helyzetben fizikai, vagyis önvédelmi kalákává alakulhatnának. Vagyis vissza lehetne állítani velük a Nemzet alapegységeit, a szabadság kis helyi köreit! Hangsúlyoznom kell: a csalódások, kiábrándulások, és a csodavárás helyett meg kellene szervezni magunkat, minden falun és városon! 

Végül idézem Kiss László gondolatait, amivel megerősítette azokat az állításaimat, amelyeket most is, és már 2006 óta folyamatosan hirdetek, s egyúttal meg is köszönöm neki. Íme: “Sokáig én is úgy gondoltam – fel kell lázadni ellenük, de arra döbbentem rá egy szép napon és nyilvánosan le is írtam az interneten – s most emlékezetből idézem az akkori üzenetet: „nem szabad rájuk támadni, mert minden az ő kezükben van: pénz, fegyver, stb. Ők pusztítók, mi pedig építők vagyunk – tehát menj el mellette és építsd a magad világát…”

Ne legyünk érdektelenek a sok csalódástól és ne várjuk a csodára sem, viszont jusson eszünkbe mindig a népi bölcsesség: segíts magadon és az Isten is megsegít! Építsük tehát fel a magunk világát a saját lakóhelyünkön, nyerjük meg a környezetünkben élő olyan magyarokat, akik tenni is akarnak a hazáért, s eleinte csak a beszédtereket alakítsuk ki, hogy működjön a szellemi Kaláka! Majd keressük meg a kapcsolatot a választókerületünk többi pártonkívüli közösségével és találjuk rá a választókerületi követ személyére! Ha le tudjuk küzdeni a közönyt, akkor ismét magára talál a magyarság, mert lesz valódi képviselete 2022-ben!

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban….

 

Dr. Bene Gábor

Vélemény, hozzászólás?