Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

Bene Gábor: Szolidarizmus kontra szocializmus

Pár éve komoly konfliktus alakult ki köztem és egy csalással hatalomra kerülő miniszterelnök között azért, mert szocialistának, pontosabban nemzeti szocialistának nevezett. Ez az egyébként magát szocialistának tituláló személy azonban nem először hazudott, ráadásul nincs tisztában a szolidarizmus hívei (vagyis az ’’egy és ugyanazon szabadság’’ elvét vallók) és az ún. szocialisták, vagyis a retorikailag népbarátok politikai színháza között. Hónapokig jártam ez ügyben a katonai nyomozó ügyészségre, ahol azt akarták rám bizonyítani, hogy miniszterelnöki ténykedése miatt támadtam rá. Noha az is közrejátszott a találkozásunknál, de mégsem az volt a kiváltója a konfliktusnak, s ez egy jó tanulság arra, hogy mindenki számára ajánlatos elkülöníteni a címben szereplő két fogalmat!

Az ún. demokratikus vita, pontosabban a nézetek ütköztetése az Európai Unió „megvalósult demokráciáiban” épp annyira lehetetlen, mint ahogy ez annak idején a „szocialista demokrácia” világában volt, vagyis a szovjetek uniója és a bankárkaszt EU-ja sem sokban különbözik. Épp napjainkban lepleződik le végképpen a gondolkodásra még képes emberek számára az a rendszer, mely az új világrend jegyében akarja felszámolni, beoltatni és összeolvasztani az összes nemzetet, azok tagjait, kultúráját és államát. Ezt mi kimondtuk már 2006 forró őszén is a pesti Kossuth téren, de akkor egyik párt-szekértábor sem hallgatott a szavunkra, pedig ha akkor veszik a lapot, akkor akár nemzeti összefogás keretén belül is lehetséges lett volna a globális Gyurcsány-vonal kiszorítása. Ez pedig az alapvető érdeke lett volna hazánknak, s a környező államoknak is. Ma a V4-ek működése éppen az orosz államhoz való viszony miatt nem a legideálisabb, s a környező államokkal sincs olyan kapcsolatunk, hogy azok képesek legyenek a hozzájuk csatolt magyarságot államalkotónak elismerni. Pedig ha felismerik az ottani többségi politikai vezetők, hogy a világállami lét sokkal nagyobb veszélyt jelent számukra, akkor nyílik lehetőség arra, hogy a magyar állammal valóban szoros és baráti kapcsolatot építsenek ki, s ne az EU – amely egy új típusú gyarmatosítás – legyen számukra a vonzó, hanem a Szent Korona védőernyője, amelyet évszázadok alatt dolgozott ki az ún. hungarusoknak is, a magyar nemesi középosztály.

Nézzük, hogy mi is az egyre erőszakosabban nyomuló ’’új világrend’’ és annak kik az értelmi szerzői és irányítói?

1940-ben jelent meg  H. G. Wells brit író és szocialista gondolkodó „Az új világrend” című könyve szerint az új világállam nem a ma divatos parlamentáris demokrácia elveire épül. A döntéseket fenntartotta volna a megfelelő tudású és közösségi szellemű, józan gondolkodóknak. Sőt ellentétben a mai bankárkaszt filozófiájával az egyén szabadságát végig nagyon fontos értéknek tartotta Wells.

Az  ismert összeesküvés-elmélet, melyet a totalitárius  világkormány esetleges megvalósulására figyelmeztetők alkottak meg, a pénzpórázra vett tudatipari média szerint egy nevetséges kitaláció, holott ez már régen nem csak elmélet, hanem a gyakorlatban megvalósuló, fokozatos építkezése a nemzetközi tőkének.

Az Új Világrendről szóló elmélet lényege, hogy a nemzetállamok helyébe lépő világállam kormánya megvalósítja az emberiség történelmi végkifejletét úgy, hogy már ne legyen szükség a titkos hatalmi csoportokra, mint Illuminátus és szabadkőművesek, hanem egységes társadalmi-gazdasági rendben működjön minden. S azért láthatunk jelentős hasonlóságot az EU és a Szovjetunió között, mert mindkét rendszer uniformizálni kívánta az ’’alattvalóit’’ úgy, hogy azok ne tartozzanak egyik nemzethez sem, hanem legyenek csak európai állampolgárok vagy a SZU esetében, valósítsák meg a szovjet embertípust. Néhány éve az EU kapcsán írt dolgozatomban kifejtettem, hogy az Európai Bizottság éppen olyan szerve az EU-nak, mint a szovjet Politbüró volt, s ezt Vlagyimir Bukovszkij[1] is így látta. Ő is állította munkáiban helyesen, hogy egyik vezetését sem a lakosság választja közvetlenül, hanem tulajdonképpen a tagok egymást nevezik ki. (Egyébként az európai parlamenti választásokon a lakosságnak csak csekély része vesz részt. 2004-ben számos országban a részvételi arány alig érte el a harminc százalékot. A 2019-es európai választásokon megemelkedett részvétel (közel 50%) főként a fiataloknak köszönhető, akiknek még nem tűnt fel az EU és SZU hasonlósága, hiszen nem találkozhattak a szovjet diktatúra valóságával.)

Ám van némi különbség is. A szovjet Politbüró sokkal szűkebb volt és sohasem volt annyi tagja, mint az Európai Bizottságnak. Bár az Európai Parlamentet közvetlenül választják, de milyen kérdésekben dönthet? Szerepe nem sokban különbözik a valamikori szovjet dumáétól. Az EU-ban ugyan még nincs Gulág és nincs KGB sem, de az Europol felépítése nagyon hasonló hozzá (A minta valószínűleg onnan származik!) és a vizsgálódási lehetősége még nagyobb is. 32 fajta bűnügyben nyomozhat, s szerintük: aki ellenzi a harmadik világból történő ellenőrizetlen bevándorlást, az rasszista (vagy is faji alapon különböztet meg embereket, mint a judaista vallás), s akik pedig az unió további bővítését, valójában gyarmatosítását kérdőjelezik meg, azok szerintük xenofóbok, vagyis idegengyűlölők!

 

Érdemes itt tisztázni, hogy ma már ott tartunk, hogy a ’’valódi egyenlőséget’’ már nem az ősi magyar elv, az ’’egy és ugyanazon szabadság’’ elve, hanem az ún. pozitív diszkrimináció, vagyis egy olyan hamis elv határozza meg, amely egyenlőtlen feltételeket teremt, vagyis maga az elv valósítja meg az elítélt diszkriminációt (vagyis megkülönböztetést) azzal, hogy mesterségesen próbálja felzárkóztatni azokat, akik erre még alkalmatlanok a társadalmi fejlődésük  lemaradása okán! Lássuk be, hogy a liberálisok pozitív diszkriminációja nem csak igazságtalan, hanem káros is, mert érdemtelen rétegek számára biztosít kedvezményeket, s így érdemes rétegeket sújtva alattomosan diszkriminál! (Ráadásul pl. a roma vezetők rendszeresen lenyúlják azokat a közpénzeket, amelyeket a cigányság valódi felzárkóztatására szánt a magyar Országgyűlés.)  Magam messzemenően SZOLIDRIZMUS híve vagyok és nem szocialista! Ez utóbbi csak beszél, s közben megvalósítja a rasszok nélküli rasszizmust, hiszen csak a saját, azonos ’’fajú’’ párttársait részesíti előnyben minden területen!  Ez valójában egy filozófiai rasszizmus, amely érvek segítségével kíván igazolni megkülönböztető bánásmódot a lemaradt rétegnek, s ehhez áll közel mitikus vagy vallási rasszizmus, mely vallási hittételt, illetve egy „isteni útmutatást” használ fel a diszkrimináció igazolására. Ilyen pl. a kiválasztottsági mítosz hite a judaista vallásban!

Az EU tehát szorosan a SZU nyomdokain halad, persze kiküszöbölve azokat az elemeket melyek a nagy szocialista emberkísérlet felismerhető hibái voltak. Így eleinte a tőke szabad áramlásával – mint gazdasági pénzcentralizáló elmélettel – megelégedve. Ma viszont az egykori (nemzeti szocialista) társadalommérnöki szerepről szépen lefejtve a nemzeti gondolatokat, s az újra gondolt ’’szocialista embertípust’’ teljesen a szolidaritás ellen akarja és sajnos tudta is fordítani!

 

Mi is a szolidarizmus?

 

Hatalmas és látható a különbség a SZOLIDARIZMUS és az EU szocializmusa között! A szolidaritás ugyanis humanista kisegítés, pontosabban az egymást segítés rendszere, amely pl. az ősi magyar KALÁKA rendszerében jelenik meg, ahol a faluközösségek tagjai anyagi érdek nélkül segítenek egymáson fizikailag is. S ez nem az egymást kihasználó kapitalizmus, hanem a közösségi egymásra utaltság és az evangéliumi (örömhír) kapcsán fejlődő kölcsönös felelősségnek a humanista megjelenése. Egyesek ezt az elméletet csak az egyházhoz kötik, mert XIII. Leó nevéhez fűződő, az egyház szociális tanításának dokumentumaként számon tartott Rerum novarum enciklika kiadásának 40. évfordulóján kiadott Quadragesimo anno kezdetű apostoli körlevélben XI. Pius már egy új katolikus szociális és politikai doktrínát alakított ki, amely alternatívát kínált a liberális szabadversenyes kapitalizmussal, valamint a fasiszta és bolsevik diktatúrával szemben. A társadalom olyan újrastrukturálását javasolta, ahol az adott szakma munkavállalói és munkaadói a hivatásrendi eszme alapján tartozzanak egy-egy közösségbe! Mert az ember természeténél fogva közösségi lény, s az így vállalt részfeladatok alapján egységbe rendeződő személycsoportok tagjaként jelenik meg a társadalmi folyamatokban, ezért nem fogadhatunk el olyan rendszert ahol a ’’pénzisten’’ hatására az emberi értékek föláldozódnak a piaci mechanizmus kedvéért! (Ez egyúttal az állam felelősségét is felveti, melynek közjó szolgálata, a közbiztonság és az igazságos jogrend védelme az elsődleges feladata!)      

 

Hogy viszonyul ehhez az EU?

 

Ezzel szemben az Európai Unió egyre inkább koncentrálja a hatalmat, és – a volt (SZU) Szovjetunióhoz hasonlatosan – egyre inkább ideologikus lesz. Ám ahogy a SZU a gazdasági krízisek hatására felbomlott, az EU is felbomolhat, és akkor az elfojtott nemzeti érzelmek felrobbanthatják egész Európát, mint ahogy ez a Szovjetunióval is megtörtént, s túlzottan is elemeire bomlott! S amennyiben az a hatalmas politikai színház, amely a kulturális kreatívok és a szolidarizmus hívei (vagyis az ’’egy és ugyanazon szabadság’’ elvét vallók) és a szocialisták, vagyis a retorikailag népbarátok között zajlik, teljesen lelepleződik a covid-terror Big Pharma által kivitelezett és a bankárkaszt lobbistái által médiadiktatúrává alázott tömegtájékoztatás hazugságai ellenére, úgy egy hatalmas polgárháború várható. Olyan, amely egész Európát, sőt talán az egész földet átalakítja majd.

Ezért gondolom azt, hogy a szolidarizmust eláruló konzervatívok sem fognak ebből kimaradni, s egy olyan új világrendnek kell kialakulnia, amely modern ugyan és nem dobja ki az ablakon a digitalizációt, de valóban visszatér a bevált közösségi rendszerhez, s a helyi autonómiák és az összes nemzetállam központi irányítása kikerül a pénzhatalmi elit kezéből, sőt a pénzkiadás, vagyis a digitális- pénz bevezetése is nemzetállami hatáskörben valósul meg, közszolgálati elven, közpénzként. A bankárkaszti uralom tehát világviszonylatban szűnik meg, s nem csak egyetlen államban, hanem mindenütt! S beköszönt a SZOLIDARIZMUS!

A szerző közjogász

[1] Az író-aktivista orosz ellenzéki, aki számos könyvet írt a Szovjetunió működéséről. A  60-as években tiltott irodalmat terjesztett és tüntetéseket szervezett, ezért elmebetegnek nyilvánították. Másfél évtizeden keresztül ki-be járt a börtönökből, munkatáborokból és pszichiátriákról. Végül 1976-ban nemzetközi nyomásra a szovjetek elcserélték a Chilei Kommunista Párt főtitkárára, így az Egyesült Királyságban telepedhetett le. A Cambridge-i Egyetemen fejezte be neurofiziológus tanulmányait, majd itt kezdett tanítani is.. 2008-ban nem engedték elindulni az oroszországi elnökválasztáson, majd orosz állampolgárságát is megvonták tőle. Korábban egy újságíró azt kérdezte tőle, hogy mi a legnagyobb kívánsága az ő korában. Azt mondta, hogy csak az Európai Unió összeomlását szeretné látni, hogy a sírjára az legyen ráírva: Ez az az ember, aki két uniót is túlélt. 77 évesen camebridgei otthonában kapott szívinfarktust 2019-ben.

Vélemény, hozzászólás?