Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

Bene Gábor: KERESD AZ IGAZSÁGOT! I. rész

Vannak ebben az írásomban olyan kijelentések, amelyek meglepőek lesznek, de igazak. Ám nekem se higgyen senki, mert bár igazat mondok, s tényeket adok elő, de hátha csak szerintem történtek/történnek így a dolgok!

Tessenek tehát engem is ellenőrizni! Azzal kezdem, hogy amióta a négert és a cigányt nem lehet négernek és cigánynak hívni, mert az már rasszizmus, azóta vált nagyon betegessé a világunk. Pedig nem ez a rasszizmus, hanem az, ahogy a judaista és a muszlim vallás azt hirdeti, hogy ők a kiválasztottak, illetve csakis ők az igazhitűek. S ezzel valójában a felsőbbrendűségüket hirdetik, ám ezt nem meri senki ősrasszizmusnak hívni, pedig nagyon is az! Sőt a fajüldözés fogalma szinte teljes mértékben átalakult, pedig Dél-Afrikában ma is folyik, csak épp ellenkező előjellel. Mert elismerem, hogy volt a fehérek részéről bűnös megkülönböztetés, de ma már mindez teljesen megfordult. Az USA területén tavalyelőtt történetek is bizonyítják, hogy a fekete bőrűek között egyre jobban terjed egyfajta rasszista őrület, pedig azt hittük, hogy ezt már sikerült a világnak maga mögött hagynia. Így merült fel a következő kérdés bennem: miért nem kvótáznak az USA-ban akkor, ha egy fehér, keresztény férfi, aki pl. nem homoszexuális, szeretne elnyerni egy állást? A meleg büszkeség napja több országban egy hónapig tart, és aki a politikusok közül nem vesz azon részt, rajta még számon is kérhetik? (sic)

Az érzékenyítés bolondériájáról most ne is ejtsek szót, pedig az is teljesen elmebeteg irányba fordult, mert már az is tapasztalható, hogy az ún. megfelelés kényszere: egyre fenyegetőbb. Újabban pedig a normalitás teljes hiánya tűnhet fel mindenkinek, hisz a túlzásba vitt heterofóbia, egyre több hatalomra tesz szert.   Az emberek többsége tömeghipnózisban él. Ezért sokan már feladták, hogy van normális értékrend, s ebben a politikai elit nagyon is sáros. Óriási nyomás van az embereken a média részéről, s a fogyasztói hajszában szinte elfogytak a normális játékszabályok. Az egykor számunkra mintaként szereplő nyugat, mára teljesen megbolondult és egyre sivárabb ott a helyzet. A sátánista-globalista erők minden erkölcsi gátlást levetettek. Sőt nyugaton a liberális erőkultusz hatására inkább a színes bőrű, buzi személyeknek áll a zászló mindenütt. Még a bíróságokon is.

A liberalizmus hihetetlenül kártékony korszakába értünk, de a hazai illúziók is lejártak 2006-ban, amikor az erkölcsi normák leépültek. Mára a kifosztott nép sem lát semmi kiutat és ez demoralizálja a magyar Nemzetet is. Eközben a pénzimádat azonnali kielégülést követel, s a fogyasztói társadalom már régen nem a belső értékeket erősíti, hanem az érzelmi kötőanyag hiányát. Amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy miként jutottunk idáig, azonnal eszembe jut Csurka István írása a DR. UTÓLAG VISSZAEMLÉKEZÉSE. Ebből idézek most két részletet, hogy érzékelhető legyen, mire is akarok most hivatkozni. ’’…nem tudjuk , melyik rendszer működik ellenünk, velünk szemben, melyik embernek van valami hátsó célja velünk, sorsnak fogunk fel mindent és belenyugszunk.’’ Szomorúan állapítom meg, hogy Csurkának ezek a sorai a mindennapjaink része lett, ahogy a folytatása is! ’’…a kiskocsmáktól az előkelő helyekig, a talponállóktól a bögrecsárdákig mindenki – valamilyen módon – versenyben szidta a rendszert. Pontosabban az elidegenedett rendszert, valami általánosat, valami ’’ez van szerűt’’, valami képtelen felsőbbséget. A világot. A tahóságot, a vaskalaposokat. A keletet.’’

Talán ez az utóbbi az egyetlen, ami biztosan megváltozott. Mert a keletből nyugat lett. Ám a népünk nagyobb része egyre nehezebben tájékozódik ebben a gyorsan változó és erkölcstelenedő világban. Sőt a magyar naivitás ebben a közegben már valódi baleksággá nőtt.  Bár az elégedetlenség egyik oldalról teljesen jogos, ám egyre többen állnak oda – végső kétségbe esésük okán – sőt a meggyőződésük ellenére is a balliberálisok szekértolói közé. Nem mintha elfogadnák a letűnt kommunista rendszer 1956 utáni gyűlöletből gyilkoló lelkületét, de az emlékek megszépülnek. Így csak a 80-as évek, nyugati hitelek biztosította életszínvonalára gondolnak. S nem érzékelik, hogy mennyire cinikus az 1989-es törvénytelen törvényekre hivatkozni. De a magyar balek már eljutott odáig is, hogy elhiszi, hogy lehetséges csak egyetlen pillanatra visszatérni az agonizáló kommunista kor ál-törvényéhez. S utána majd az fog történni, hogy mindenféle szervezett társadalmi erő nélkül sikerülhet, az igazságos történeti alkotmányosságot visszaszerezni? Pedig józanésszel is belátható az, hogy egy valódi rendszerváltáshoz szervezett politikai erő szükséges, vagyis egy nemzet. Ám elegendő pártkatonája is csak a Fidesznek van ma. Ők pedig érdek alapon gondolkodnak, ráadásul a pártos alapú részérdek jelent számukra célt és nem a nemzetépítést és nevelést tekintik legfontosabbnak. Mert a mai világ szerint csak a saját holdudvar erősítése a fontos? Ezt pedig nem mástól, mint a balliberális oldaltól tanulták, mert ők adták ezt a mintát. Ám nagyon is félő, hogy az előbb említett cinizmus terjedése egyre inkább berögzíti minden pártpolitikusba, hogy az államnak nem a közjót, hanem a gyakorlati liberális elveket kell kiszolgálnia?

A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás

Vélemény, hozzászólás?