dr. Bene Gábor írása
Nemzeti életünk kiemelkedő állami ünnepe ez a nap és kijelenthető, hogy méltán. Ugyanis ezen a napon lépett át a magyarság azon a gáton, amit a Habsburg udvar alakított ki abból a célból, hogy a magyar alkotmányosságot szép csendben leépítse és hazánkat az örökös tartományaihoz sorolja. Azonban azt a vértelen demonstrációs napot „forradalomnak” nevezni szerintem hatalmas túlzás. Ugyanis a forradalmakat szinte kivétel nélkül a szabadkőművesség tervezte meg és a háttérből még kivitelezte is. Ehhez elegendő a három legismertebb forradalomra – az angol, a francia és a bolsevik forradalomra – gondolnunk, amelyek mind-mind hatalmas véráldozattal jártak a népek köréből és eredményük mind háromnak ugyanaz lett, vagyis a hatalom átkerült a pénzhatalom lobbistáinak a kezébe rövid úton. S így a hazai „forradalmak” történetében ugyanez történt, hiszen az őszirózsás forradalmat is szabadkőművesek kreálták egy sima puccs keretein belül, s az ellene fellépő Horthy Miklós féle Nemzeti hadsereg – amelynek köszönhetjük, hogy ma még (ha csonkán is, de) létezik Magyarország – magát ellenforradalominak nevezte. Sőt az általuk létrehozott „Szegedi gondolat” amely a szociális-piacgazdaság kapitalista rendszerét stabilizálta a kifosztott országban, maga is joggal ellenforradalminak nevezte önmagát. A forradalom-ellenforradalom ellentét ugyanis csak azért kapott kevés elemzést, mert a bolsevik hatalmi struktúra – vagyis a Rákosi-Kádár rendszer – teljes mértékben a szőnyeg alá söpörte ezt a teljesen logikus és egyértelmű problémát, s így a közember ezeknek a hátterét nem ismeri és a rendszerváltásnak hazudott gyarmatosítóváltás utáni korszak számára ez ismételten agyonhallgatandó! Már pedig amiről nem beszél a média, az nincs is!
S miért ragaszkodnak a FORRADALOM szóhoz a 48-as megemlékezések?
- március idusán komoly nemzeti megmozdulás volt Pest-Budán. A revolutio vagyis forradalom szó alkalmatlan annak a jellemzésére, hiszen a szó a francia vérfürdő (revolutio?) miatt terjedt el akkor. Sajnos kedvenc költőm Petőfi Sándor is annak a történésnek a hatása alá került, ami szerintem nagy tévedés volt a részéről, pedig kevés olyan magyar-szívű költő élt itt a Kárpát-hazában mont éppen Ő. Ám senki nem tévedhetetlen, sem Petőfi, sem én. Így a jelenlegi eszmefuttatásom csak arra jó, hogy minden magyar elgondolkodjon rajta, s ne fogadjuk el a kurzusok szóhasználatait kritika nélkül, mert az nem józanész, hanem a manipuláció eredményei azok a legtöbb esetben.
Hogyan kellene neveznünk akkor a március 15.-i történéseket?
Álláspontom szerint az „alkotmányreform melletti tüntetés” kifejezés lenne az, ami valóban fedi azt, ami akkor történt. Hiszen valójában a reform országgyűlések követeléseit és döntéseit foglalta 12 pontba az értelmiségi ifjúság. S csak azok után, hogy a teljesen törvényes változás megtörtént, vagyis az alsóház és a felsőház is megszavazta az Áprilisi törvényeket, majd az uralkodó ellenjegyezete (szentesítette) azt, és kinevezte a felelős kormány tagjait. S csak ezek után látott munkához Kossuth Lajos pénzügyminiszter. A törvénycikkben szereplő Magyar Nemzeti Bank létrehozásához és a kiadásra váró Kossuth bankókhoz ugyanis nemesfém fedezet kellett, s így Kossuth az egész nyarat országjárással töltötte, ahol leginkább ékszerekből de összegyűlt a forint aranyfedezete. Így történhetett, hogy 1848. szeptember elsején megjelentek a Kossuth bankók és ez verte ki Bécsben a biztosítékot Rothschild bankház tulajdonosainál – vagyis az Osztrák Nemzeti Banknál – s azonnal intézkedtek, hogy ki verje le a nem létező forradalmat Pest-Budán. Ugye így már érthető, hogy miért vonult csapataival Pest felé Josiph Jelasics, aki egy szimpla határőrezredes volt.
S ezzel vette kezdetét a szabadságharc, ami valójában a magyar alkotmányosság reformok alapján történt helyreállítása, és az ebből következő önálló pénzkibocsájtás miatt indult el. S ez a harcunk könnyen győzhetett volna, ha a cári Romanov ház hiteleit nem engedik el a bécsi Rothschildok! Vagyis mindenben keresd a pénzt!
S ez sajnos a mai napig fennáll, s a modern kori eladósításunk is ennek az aljas pénzdiktatúrának az eredménye.
“A probléma dióhéjban, hogy pénzünk jelenleg egy harmadik félben rejlő bizalomra épül az értékét tekintve. Amint azt a 20. század folyamán számos inflációs és hiperinflációs esemény bizonyította, ez nem egy ideális állapot. Erre sajnos a bankok sem nyújtanak megoldást, hiszen azok is harmadik félre épülő rendszert jelentenek.”
Így a Kossuth bankók miatt a bécsi Rothschild bankház mindent megmozgatott, hogy a magyarok önálló pénzkiadási jogát megvonja a Habsburg udvar! Ugyanis a Habsburg család osztrák ága az állandó és főleg sikertelen háborúkban eladósodott és II. József (trónbitorló) korától a nemzetközi pénzhatalmi háttérnek váltak pénzügyi foglyává vált. A Napóleon kori háborúk után két alkalommal következett be az osztrák papírpénz jelentős devalvációja (1811-16) ami a közben kialakult magyar forgótőke 92%-ának megsemmisülését jelentette, vagyis hatalmas csődöt. Ez a forgótőke kivonás kényszerítette ki a Reformkort, s ezért kényszerült Széchenyi megírni a Hitelt. Ráadásul ez volt az oka, hogy a reformországgyűlés megszüntette az emberiség történetének leghaladóbb nemzeti vagyonvédelmi törvényét, a Nagy Lajos királyunk által rendszerbe állított Ősiséget! S annak a megszüntetése okozza ma is az idegenszívűek által működtetett kifosztását a magyar vidéknek. S az Ősiség törvényének az 1851-es gyakorlati megszüntetése miatt kerülnek a termőföldeink idegen kezekbe, pedig a mai pártpolitikusok közül sokan védték meg a földet a magyarság számára, de csak szavakban!
Az aktualitás kapcsán pedig íme a másik leglényegesebb hiány, ami sajnos ma sem működik rendesen !
A cenzúra eltörlése volt a másik jelentős alapkövetelése a Reform Országgyűléseknek és Petőfi csapatának is!
S ennek ellenére a hazai média ma sem mond el nekünk mindent…
ITT VAN PL. EZ:
A jogi legitimitás és legalitás fogalma és elhatárolása
Ez a két idegen szó az, amit a közemberek alapból nem értenek, sőt még a szakmailag képzett jogászok se mindig! S pontosan ezért nem él a magyar társadalom az ellenállás ősi jogával a nyilvánvalóan illegitim hatalom ellen.
Ezt a két szót magyarul „törvényesnek” fordíthatjuk egybehangzóan, ám a két „törvényesség” között igen jelentős a különbség.
Először tisztázzuk a jog és a legitimitás fogalmát!
A jog – vagyis a jó ige – az alkotmányosan kialakult közhatalom által létrehozott és szankcionált szabályrendszer. Ezért ha a jogot olyan „közjót szolgáló” közhatalom hozza létre, amely alkotmányos módon jött létre, úgy azoknak a jogszabályoknak legitimitása van.
Ám még a legálisan létrejött jogszabály sem mindig legitim!
Mert ha idegen érdekű a közhatalom – vagyis pl. megszállás alatt, vagy külső behatás alapján jött létre, vagy nem a közjót szolgáló, vagyis alkotmányellenes törvényeket alkot a hatalom törvényhozása – akkor azokat a jogszabályokat legálisnak lehet ugyan minősíteni, de legitimnek nem!
Ebből világosan következik, hogy a fentiekben körülírt, „elviselhetetlen jog” legalitása azért nem vonható kétségbe, mert egy de facto, ám törvénytelen hatalom hozta létre. S ezzel a törvénytelen hatalommal szemben csak egy erős, jól szervezett Nemzet képes egységesen fellépni. Az említett legális, de nem legitim jogot is be kell tartani akkor, ha nincs meg a nemzeti ellenállás szervezettsége, s így az egyes ember ellenállása értelmetlen lenne.
Miért nem értik ezt az egyszerű összefüggést a hatalmat kiszolgáló, rendőrök, ügyészek, bírók és közszolgák?
Először is azért, mert nem ezt tanítják nekik az iskolákban, nem erről beszélnek a médiában és nem is gondolják a felsoroltak sem azt, hogy ennyire be vannak csapva! Napjainkban a mindenkori közhatalom legitimitásának kérdése felvethető, de ez a gondolat nem kerülhet be a közbeszédbe, nem nyithatnak vitát róla sem a közmédiában, sem a magán médiában, sem az egyetemeken, mert ez a kérdés tabu a közhatalmat ideiglenesen birtoklók számára! Az illegitim, de legális jogszabályok létezésének és jogérvényes használatának megkérdőjelezése az állam intézményei számára értelmezhetetlen, mert még a probléma gyökerét sem érti meg, sem a közember, sem a jogászi szakma.
Ezért nincs ma hazánkban olyan jogász vagy politikus közösség, amely felismerné, hogy feladatuk lenne az 1944. március 19.-én megszakadt, alkotmányos és legitim hatalom mielőbbi helyreállítása. Helyette a gyakorlatban tovább viszik a szovjet megszállók rendszerét úgy, hogy némi korrekciót hajtottak végre az állami berendezkedésben. Ráadásul az alkotmányos és legitim közhatalomnak minden illegitim, de mégis legális jogszabályt meg kellene vizsgálnia, hogy megfelel-e az eleink által kimunkált alkotmányos szabályoknak? Mert ha nem, akkor azokat vizsgálat után hatályukat vesztettnek kellene nyilvánítani, s ha szükséges új, közjót szolgáló legitim törvényeket kellene helyette hozniuk!
S erre a problémára a közhatalom ideiglenes birtokosai miért nem figyelnek?
Alkotmányosan legitim és legális minősítés közti különbségtevés szerintem alapvető jogelvi kérdés, amit a közhatalom azért támogat soha, mert a saját hatalmát kellene vele korlátozni! Erre a globalistákat – lobbista-színészként kiszolgáló pártpolitikusok – egyike se képes, mert a pénzdiktatúra rendszere ezt tűzzel-vassal irtja!!
neempart.hu
A szerző közjogász
