Nagy szükség van szerintem a lényeg kibontó mérlegelésre, ill, a korrekt értelmezés fogalmi tisztázására, ilyen pl. a Szentkorona szuverenitás és a Szentkorona tagság ill. az alkotmányos jövőképünknek a tudományos meghatározása, és az istentelen köztársaság alkotmányellenessége!
Mi is az a SZUVERENITÁS? (Egy megkérdőjelezhetetlen jogosítvány arra, hogy az alkotmány szerinti szuverén megszerezze a főhatalmat, megtartsa, és befolyásmentesen gyakorolja!)
MIÉRT ANNYIRA FONTOS A KORONA FŐHATALMA? (7 pontban!)
1/ Mert kizárja az abszolutista királyi hatalmat és az osztályellentéteket is a magyar társadalom egészséges organizmusán belül, hiszen a Habsburg uralomtól megszabadult Szentkorona állama csak is közjót szolgálhat!
2/ Mert a korona nem zsarolható, nem megvásárolható, nem szervezhető be pártba, szabadkőművesnek, mint a legtöbb királyi ház tagjai Nyugaton!
3/ Mert a Korona szuverenitásban egyesülnek a megosztott politikai hatalom részesei, vagyis a Szentkorona tagjai! Ők 1848-ig az érdemmel szerzett nemesség, majd 1848-tól a szavazati joggal rendelkező polgárok, vagyis ők alkotják a Szent Korona testét. Mivel a nemzet vonja be a hatalomba a koronázással az uralkodót, vagyis a FŐT, így egyikük sem rendelkezik önálló szuverenitással. A főhatalom teljessége csak a Szent Korona egész testét, vagyis a főt és a tagokat együttesen illeti meg, lásd a ma is létező magyar címerpajzs fölött lebegő koronát!
A FŐ kiválasztási szabályát utoljára, az 1937. évi XIX. számú törvényben fektették le, de az „államfő” konkrét titulusa, és az államforma a Szent Korona szabályait és azok érvényességét egyáltalán nem befolyásolják. Azonban azt kell tudnunk, hogy a Szent Korona Országa: Archiregnum!
4/ Mert a korona foglalata az igazságos, méltányos isteni-természetjognak, amely nem tűri a kizsákmányolást, az élősködést, s közben a jogok és kötelezettségek arányos egyensúlyát biztosítja: az ősi magyar birtokjog.
Mert minden jog és birtok forrása a Szent Korona (ahogy azt a régiségben mondták latinul :Sacra Corona radix omnium possessionum)
A nemzet fennmaradásához szükséges természeti kincsek – s ezt úgy határozták meg, hogy amit nem ember, hanem az Isten alkotott – a Szentkorona tulajdonában van és csak a Szent Korona tagjai szerezhetnek felettük birtokjogot: de csak is érdemmel.
5/ A korona szuverenitás az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk, jogaik szavatolására hivatott ! Minden jogszabálynak, továbbá a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelniük a Szent Korona eszmének, vagyis a magyar történeti alkotmány beváltan működő alapelveinek!
6/ Mert a Szentkorona szuverenitása biztosítja az állameszmét, mint az alkotmányos kormányzás valódi jogrendszerét, biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek lakta Apostoli Magyar Királyság örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincsen joga sem feladni, sem csorbítani.
7/Mert megszállás alatt – amikor a Szentkorona szuverenitása nem valósul meg – nem lehet jogszerűen törvénykezni, s ha az ország függetlensége helyre állt, és a törvényesség feltételei adottak, akkor a provizórikus időszakban hozott „szabályokat, törvényeket”, felül kell vizsgálni! Vagy törölni őket, vagy újból törvényesen elfogadni! Törvényeknek csak az alkotmányos elveknek kell megfelelniük! Ha viszont ez nem történik meg, vagyis alkotmányellenes kormányzást tapasztalunk, akkor lép előtérbe az ősi ellenállás kötelezettsége! 1946-ban a megszállókkal kényszerűen együttműködő magyar Nemzetgyűlés Vorosilov, s a mögötte álló Sztálin akaratából, nyílt zsarolással helyezte hatályon kívül 1946. február 1-jén a történeti alkotmányt, s vele együtt a királyságot is!
Tehát az 1946. évi I. törvénnyel megalapították a kizsarolt köztársaságot, s szerintem azóta is folyamatosan, jogon kívüli állapot van hazánkban. De jure (jogi szempontból) maradt ugyan a királyság, ám de facto minden intézményrendszerét kisajátította,s működteti a magyarellenes köztársaság. Ezek után elmerül a kérdés: KIK VOLTAK TAGJAI A KORONÁNAK RÉGEN ÉS MA?
Először a nemességen kívüli döntő többség nem került bele a Szent Korona tagjainak sorába, mert a régi magyaroknál ugyan mindenki egyenlő volt, de akik a véres-kard hívására, a hadba vonulás alól kivonták magukat, ők örökös szolgasággal bűnhődtek, vagyis az ő utódaik lettek a jobbágyok. A nemesek és KÖZRENDŰEK elválásának folyamata Werbőczy szerint Géza fejedelem korában zárulhatott le.
Vagyis téves nézet, hogy a nyugati kereszténységhez való csatlakozás osztotta ketté a szabad magyarokat, de az tény: hogy a hazatérő Árpád népe és az ősidők óta helyben lakó magyarok között alakult zömmel ki az említett osztálykülönbség. Szerviensek, vagyis királyi szolgák szerepe lett a fegyveres szolgálat. S a helyben lakók többsége nem lett fegyverforgató, hanem egyszerű érték-előállító, vagyis paraszt,vagy kézműves maradt.
Ezért történhetett meg az, hogy a nemesség joga az adómentesség lett, amit vérrel, a közösség védelmében akár az életével szolgált meg.
Mindezt a társadalom szervezési metodust a szkíta ősállami létből hozták magukkal a hazatérők, s a vérszerződés, a pusztaszeri szerződés, az aranybulla és még sok minden: az alkotmányos szellemiséget fejezi ki. Ezek mind jogi tényként értelmezhetők, de nem azonosíthatók magával az alkotmánnyal. Mert a magyar alkotmány szerves fejlődés eredménye ugyan, de nem egyetlen korszak, egyetlen generációjának az államalkotó akarata, hanem az évszázadokon át beváltan működő szokásoknak – vagyis az alkotmányos alapelveknek – normává, azaz törvénnyé válásának soha le nem záruló folyamata ez! Maga az alkotmány nem jogszabály, de törvényalkotókat beváltan korlátozó jogelv rendszer, sőt ezen felül egyfajta Isteni akarat, amely az igazságosság letéteményese!
Mindez a hazatérő Árpád népe által a szteppékről magával hozott, s hadi erényekkel megtűzdelt erőteljesebb közszellemen, közjogi érzéken alapuló államalkotó akarattal függ össze! A Szentkorona eszme hozta létre azt, hogy a 13. századtól Magyarországon megszűnt a személyes jellegű királyi hatalom, és létrejött egy – a kor szintjén nagyon is pozitív – rendi állam, mégpedig a külföldi eredetű hűbériség eszméivel vívott küzdelemben.
Az 1848-as törvények egy komoly alkotmányreformot eredményeztek, ami szerintem kizárta volna az osztályellentéteket, ha nem bukik el a szabadságharc az orosz beavatkozás miatt! Mert a nemzetiségeket és a közrendűeket is a nemesség szintjére, vagyis a Szent korona tagjaivá emelte a törvény. Így az egységes magyar nemzet a Szent Koronával beavatott királlyal együtt alkotta a közjogi egészet, annak élő szervezetét, amit a középkorban a szentkorona egész testének (totum corpus) hívtak!
Mi hibásan nevezzük államnak azt, ami ural minket, mert államnak csak akkor lehet nevezni egy területi szerveződést, ha annak intézményeinek és jogrendjének a legfőbb feladata az igazság és a közjó szolgálata! Ez az isteni jog, vagy ha jobban teszik az alkotmányos természetjog alapvetése.
Egyesek azt állítják, hogy Horthy nem állította vissza a Királyságot, sőt a Szentkorona szuverenitását sem. Erre a két világháború közötti közjogászok tényállításai korrekt cáfolatok, csak bele kell olvasni. Sőt az 1930. évi XXXIV. tc 1. §-a szó szerint írja: „a bírói hatalmat az állami bíróság a magyar szentkorona nevében gyakorolja”.
1920. évi I. törvénycikk jelenti az alkotmányosság helyreállítását. Tényként rögzíti, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13. óta szünetel, s a Pragmatica Sanctio jelentette kötelék – nevével teljesen ellentétesen – se nem oszthatatlan, se nem elválaszthatatlan. Így sikerült Habsburgokat kitessékelni, s a második királypuccs után trón-fosztani őket.
Ne feledjük, hogy az osztrák uralkodóház egyértelműen Magyarország politikai felszámolására, az örökös tartományok kézé sorolásra törekedett, és közjogi harcaink e körül a TÉNY körül forogtak. Tehát az alkotmány-ÉRT vívott harcunk NEM egy láthatatlan „hatalom” ellen folyt, hanem a Habsburg uralkodóház esküszegő TÚLHATALMA ellen. Aki ezen témák iránt behatóbban szeretne kutatni, annak elsősorban a ma élő drámaíró Kocsis István szakralitást kiemelő elemezéseire hívom fel az figyelmét. Közjogilag pedig Timon Ákos az 1925-ig élő egyetemi tanár, Tóth Zoltán József államtitkár-helyettes, Varga Tibor megfogalmazásait tartom a legtökéletesebbnek, de még Molnár Kálmánt, Wlasics Gyulát is ajánlhatom. Kevésbé ajánlom Eckhart Ferencet, aki nem is volt jogász.
Érdekes, hogy Eckhart Ferenc elítélte Timon Ákost mint ún. sovinisztát, akinek a munkásságában szerinte: a tudományos elemzést a Szentkorona egyedülállóan magyar jellegéről szóló hazafias frázisok váltották fel. Eckhart Ferenc a hazai jogfejlődés párhuzamos jelenségekre mutatott rá a környező országokban, de azt nem tudta bizonyítani, hogy azok nem a magyarságtól vették át a mintákat!
Meg kell tehát értenünk végre, hogy csak magunkra számíthatunk! Mert az egyébként természetjogi érveket hangoztató ENSZ alapokmányában foglalt elvek is, csak a pénzhatalmi elit érdekeit volt hivatott szolgálni, s így az ENSZ nem lehet más, mint a világkormány előszobája: vagyis szabadkőműves centrum.
Példaként az önrendelkezés elvét hozom fel, ami szinte teljes mértékben papíron marad, vagy ha a pénzhatalomnak jó akkor lehet rá hivatkozni érvényesen (pl. Koszovó), de ha nekik nem hoz hasznot akkor nem! (lásd pl. a katalánok, székelyek, ruszinok autonómiája!)
S végül kanyarodjunk csak vissza a hazai problémákhoz!
Ne feledjük, hogy 2010-ben az 2/3-os többségű Országgyűlés először egy új alkotmány megírását tűzte ki célul. Biztosan szerepe volt abban, hogy NEM alkotmánynak nevezték el, hogy a nemzeti jogásztársadalom akkor végre egységesen horkant fel, s szinte mindannyian tiltakoztunk ellene.
Én az AJET élenjárójaként az általunk elkészített, alaptörvény tervezetét javasoltam megvizsgálni az alkotmányozni akarók számára! A tervezetet mi már 2009-ben átadtuk naivan a jogász végzettségű államfőnek, s a képviselőknek is eljuttattuk! Így lehetett némi szerepünk abban, hogy csak törvény született. Olyan törvény mely papíron legalább elismeri az alkotmányt! S immár javaslom, hogy tudatosodjon mindenkiben a jelző nélküli alkotmányunk a történeti láncban csiszolódott szokásjogi elvek összessége! Nem része a jogrendnek, de befolyásoló sorvezető a törvényhozáshoz!
Sajnos a politikusok és a médiamunkások folyamatosan alkotmányként kezelik az Alaptörvényt, mert ezt tanulták, ez idegződött be, s egy rossz beidegződést sokkal nehezebb korrigálni mint új ismeretet megtanulni.
Ám az ellenállási kötelességet sem ismeri a közbeszéd megfelelően, amit nem az aranybulla teremtett meg, hanem azt csupán írásba foglalta. Ezért az 1687-es országgyűlési határozat amelyet a Habsburg udvar zsarolt ki a kivérzett magyar nemességtől, nem lehet érvényes, hiszen zsarolással nem születhet érvényes jog, ráadásul az egy vérszerződési szokásjog is volt!
S ha még érvényes is lett volna a törvény, akkor is csak a tételes jogból törölhette volna ki a Habsburg udvar!
Jegyezzük meg tehát, az ellenállási kötelességet és a szabad királyválasztás jogát, mint szokásjogot nem szüntetheti meg senki, hiszen a bevált alkotmányos szokásjogok, valójában: alkotmányos jogelvek! S minden szabadságharcunk ezen alkotmányosságunk védelmében folyt!
Akár a győztes Bocskai, akár a vesztesnek tanított Rákóczi szabadságharcról van szó, ott bizony közjogi győzelmeket értünk el. Mert akár a bécsi békére vagy a szatmári békére gondolunk, az alkotmányosságunk nem szűkült tovább! Sajnos épp a Pragmatica Sanctio szűkített az alkotmányosságon! Ám az 1825-től kezdődő reform országgyűlések eredményei az 1848-as áprilisi törvényekben jelentek meg, majd 1867-ben a kiegyezés hozta vissza számunkra, legalább részben (LEGALÁBB RÉSZBEN) az alkotmányos kormányzás lehetőségét.
Igaz a teljes függetlenségünket csak az 1920 évi I. tvc. állította helyre azzal, hogy felvállalja: „A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete,” – s ezt most én teszem hozzá: a nemzeti szuverenitás valójában a Szentkorona tagok szuverenitása, vagyis maga a korona-szuverenitás! Tényként megállapíthatjuk tehát, hogy 1920-ban helyreállt a Királyság és a korona szuverenitása is. Bizonyíthatóan a koronaelv mentén folyt a törvényhozás!
Vizsgáljuk meg, hogy 1956 elbukott fegyveres szabadságharca után sikerült-e helyreállítani az alkotmányos törvényhozást?
Az 1989. évi XXXI.-es jelzésű kommunista törvény nem teljesített semmit 56 követeléseiből, helyette a globalista pénzhatalom érdek-szempontjait szolgálta ki. Egyébként is a Sztálin által ránk oktrojált és hamis papiros-alkotmányt módosította csupán, tehát csak gyarmatosítót váltottunk!!
Ezt az ideiglenesnek beállított 89-es ál-alkotmányt tehát, saját-maguk mentésére hozták létre a kommunisták azzal a lózunggal, hogy „minden hatalom a népé”! Ezzel szemben az Alaptörvény preambulumában az alábbiakat olvashatjuk:„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Az igazi tisztelet persze az lenne, ha visszaadnák a Szent Korona szuverenitását, de legalább képviselői szuverenitás az értékrenden belül hoznák a törvényeket az Országgyűlésben, vagyis nem tekintenének el Isten és őseink akaratától!
Ha az Alaptörvény említette vívmányok az ősi, de bevált alkotmányosság valódi alapelvei lennének, s a nemzet egységét úgy állítanák helyre, hogy elismernék, miszerint a pártok helyetti Nemzet nem lehet sem jobb, sem baloldali! Ezt azonban nem mondja ki senki, aki ma a fősodratú média vendége lehet. Nem teszik meg, mert van veszíteni valójuk. Nem ismerik Zsigmond királyunk történetét, aki azért adott oklevelet és jutalmat egy nemesnek, mert akkor szállt vele szembe amikor Ő a koronás király, megsértette a Szentkorona jogrendjét, régiesen szólva: szembe szállt a Korona akaratával.
Milyen jó lenne, ha igazságos királyhelyettest választhatna ma a Nemzet!
Hiszen nem a királyválasztást kell erőltetni, hanem tudomásul venni , hogy a Boldogasszony örökös királynőnk, s kormányzót kellene csak választani!
Nekünk biztosan nem a királyság intézményeivel volt bajunk 1000 évig, hanem a Habsburgokkal! S ne feledjük, hogy az ellenállás joga minden Szentkorona tagnak kötelező, ha alkotmányellenes kormányzást tapasztal!
Ha a fegyveres harcot el is veszítettük 1956-ban, ma már elérkezett az idő, hogy közjogi szabadságharcot hirdessünk! Vessük be a szeretet fegyverét, szervezzük meg a nemzetünk kis helyi köreit, s minden fórumon követeljük a Szentkorona főhatalmát! Kívánjuk a hatalmi önkorlát kiépítését, a civil és önkormányzati felsőházat, s a joguralmi állam visszatérésével a helyi, pártmentességet! Persze van ennek komoly kidolgozott mintája is Abán! Ott önkormányzati ellenőrzési szerepre választottak egy Magisztrátust! Ám ez minta lehet az egész ország számára, csak oda kell rá figyelni! Emlékezzünk Bibó mondatára: A hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul! A jelentős áldozatokkal járó szabadságharcok során, mindig az igazsághoz és alkotmányossághoz való ragaszkodás volt a mozgósító erő!
S abban nyilvánult meg mindenkor az eltörölhetetlen alkotmányossági alapelv, a joghagyományunkat lecserélni akaró, bevált elveket sutba dobni akaró hatalommal szemben, mindig érvényes az ellentmondás és ellenállás joga és egyben kötelessége is! Tudták ezt a kurucok, Kossuth katonái, a Nemzeti hadsereg tagjai és 1956 hősei is. Ám ezzel ma azért kell vigyázni, mert nehogy a balliberálisok malmára hajtsuk a vizet!
Az, hogy a bevált alkotmányosságot nekünk az Isten akarata rendelte, s nem a modern életben való teljes alkalmatlansága miatt szakadt el a magyar törvényhozástól, hanem a német, majd szovjet megszállás miatt, feljogosít minket arra, hogy a balliberálisok ellenére is visszaköveteljük!
A legfontosabb kérdés, hogy Helyreállítható-e a valódi alkotmányos rend az Alaptörvény segítségével?
A válaszunk: IGEN!
Csak rá kell venni az Országgyűlést, hogy a Szentkorona szuverenitása megoldaná az EU kapcsán jelentkező gondokat!
Ráadásul a Szent Korona Országa, nem is tagja az EU-nak!
Az általunk meghirdetett közjogi szabadságharc, nem szenvedéssel és nem vérrel, nem traktorral és utcai tüntetésekkel, hanem közjogi fegyverrel fog folyni, s erre a hatalomvágyó baloldal biztosan nem fog hivatkozni! Ám ha mégis megtenné, – csak leleplezné magát, hiszen eddig tűzzel-vassal irtotta ezt a gondolkodást! Szerintem ma már nem illúzió az, hogy gyorsan visszatérjünk a Szentkorona szuverenitásához!
Talán hallottak tőlem meggyőző érveket ebben az előadásban, de talán önök is a kezükbe veszik végre ezt az általam ajánlott közjogi fegyvert, vagyis a történeti alkotmányra, a Szentkorona szuverenitására való hivatkozást és helyben mindenki elkezdi a nemzeti kisközösségek megszervezését!
Mert nekünk: Pio atya jóslatát be kell váltani!
Hiszek egy Istenben..