Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

A pártokrácia hatása a társadalmi normákra, ahol a profitérdek fölülír mindent, még a tudományt is!

Bene Gábor válaszai Oláh Sándor kérdéseire

– Az interjú első kérdése hozzád, hogy melyek voltak az életedben azok a pontok, elágazások, amikor döntened kellett, hogy mit választasz és miért épp arra mentél amerre? Legyen szó jogról vagy éppen egészségtudatról, vagy éppen a társadalmi szociológiai kérdésekről? Kérdezhetném úgy is, hogy mi volt pl. a 70.80.90. 2000-es években és mi most az életed vezérfonala?

(Hiszen volt itt kommunizmus, szocializmus meg liberalizmus. Sőt van most már mindennek az ellentéte is itt van, még konzervatív és fundamentalista kereszténység is. (Meséld majd el a válaszaid között, hogy miképpen élted meg ezeket a fordulatokat?)

BG: Vezérfonalam már gyermekkoromtól a nagybetűs Igazság volt, s ma is annak kimondásával, leírásával foglalkozom, immár nyugdíjasként. Szikvízgyáros édesapám és gazdálkodó édesanyám miatt sokáig osztályidegen voltam, ami akkor azt jelentette, hogy nem vettek fel egyetlen felsőoktatási intézménybe sem, bármilyen is lehetett a felvételi pontszámom. Nem csoda hát, hogy akkor is ellenzéki beállítottságú, igazságkereső voltam. Testvéreimet sem vették fel egyetemre, de székely leleményességű édesapám megtalálta a megoldást és vasesztergályos inasnak adott, hogy pár év munka után vasmunkásként biztosan felvételt nyerjek, hiszen abban a rendszerben úgy már a „származásom” is megfelelt az elvárásnak. Egyébként a létező szocializmus valójában egy államkapitalista ügyetlenség volt, s amikorra már javult a káderválasztás rendszere, fel is számolta a kísérletet a háttérhatalom!  Persze eközben a kereszténység a kommunista uralom rendesen üldözött célpontja volt, s így számomra természetessé lett a Jézusi szeretet és gondolkodás. Mára azonban jóbban láthatóvá vált az Ószövetség – vagyis a Judaista Tóra -, és az Újszövetség összeférhetetlensége.

– Nem titok Szegedi ember vagy amely Magyarország egyik szabadkőműves és tudományos központja már nagyon rég óta. Ennek az elitista jogi és tudományos közegnek voltál valaha része vagy akartál vagy mindig is távol állt tőled?

BG: Nem volt kapcsolatom soha semmilyen titkos szervezettel, sőt a kommunista elittel sem, akik határozottan rasszisták, vagyis magyarellenesek voltak. Miután édesapám vasesztergályosnak adott, én lettem a család első egyetemi végzettségű tagja, mert a Bene őseim végig kocsigyártó bognárok, az anyai ág pedig a mezőgazdálkodó Kárászok vonala. Az egyetemet estin végeztem, mert a sorkatonai szolgálatom alatt jelentkeztem oda, s a hadseregben lévő káderlapomon még osztályidegen voltam, hiszen egyébként nem vittek volna munkaszolgálatra. Vagyis nem csak a zsidókat vitték el dolgozni, hanem a Kádár rendszerben az ellenzékieket, osztályidegeneket is. Így kerültem a hátországvédelemhez, ahol valóban segédmunkásként dolgoztam az Újpalotai lakótelep építésénél két évig! Mivel estire jártam az egyetemen, így nem tűnt fel senkinek, hogy nem vagyok sem KISZ tag, sem MSZMP párttag. Viszont az egyetlen tárgy, amit valóban szerettem a magyar jogtörténet volt, amit egy kiváló székely professzor Both Ödön oktatott. Tőle halottam életemben először a Szent Korona alkotmányosság jogászi bravúrjáról, a hazai államelmélet zsenialitásáról, az önkormányzati hagyományrendünkről, amit a székelyek jogállása is bizonyít.  Így én nagyon távol álltam a korszak tudományos szocializmust majmoló diáktársaimtól, s a hasonló felfogású oktatóktól még inkább! Egyébként a diploma átvételekor a rektor odasúgta, hogy nekem soha nem lesz jogászi állásom a szocializmusban, hiszen – ha finoman is, de – kritizáltam a rendszert. Ezt az ígéretét be is tartotta, sőt a globalista korszakban sem kaptam lehetőséget, hogy jogászi állást kapjak.

– Nyilván világlátott és sokat tapasztalt ember vagy így joggal merül fel a kérdés: Ha a fejétől bűzlik egy hal ahogy a mondás tartja akkor miért te is az alulról szerveződés mellett tetted a le a voksod és nem a lefejezés mellett?

BG: Nem voltam, nem vagyok erőszakos alkat. Azonban pontosan láttam a kommunizmus közösségellenességét, sőt azt is, hogy a kapitalista világban ugyanolyan ELIDEGENEDÉS zajlik, mint az államkapitalista rendszert működtető keleti blokkban. Mivel az egyetem mellett nem tudtam két műszakban dolgozni, így az első évben még zenekari haknikból tartottam fenn magam, ám a második évben egy szerződés kötelezése miatt lemezlovas lettem, s így közeli kapcsolatba kerültem olyan KISZ klubok vezetőivel, akik kifejezetten karrieristák voltak és semmi közük nem volt ahhoz az eszméhez, amit az akkori kommunista párt, vagyis az MSZMP hirdetett. Mint DJ rövidesen befutottam, mert egyrészt az Amerikába disszidált bátyám küldözgette a legújabb és nehezen beszerezhető tengerentúli slágerzenéket, másrészt olyan bújtatott rendszerellenesség jellemezte az összekötőszövegeimet, amit az akkori fiatalság nagyon díjazott! Ez a korszak egészen 1985-ig tartott Szegeden, amikor váratlanul bezárult előttem minden fellépési lehetőség és sehol nem akartak alkalmazni, valószínűleg feljelentett valaki, hogy izgatok a rendszer ellen. Én azonban nem hátráltam meg, hanem a budapesti Jurta színház vezetőjéhez fordultam, s nála kezdtem vállalkozóként diszkóprogramot szervezni. Erre nagy szüksége volt Romhányi László igazgatónak, mert ők is ellenzékiségük miatt kerültek komoly hátrányba, s az általam fizetett díjakból tudta rendezni a színészek gázsiját, de a közüzemi számlákat is. Ez sem tartott soká, mert 1987-ben lepecsételte a rendőrség az épületet és még a saját berendezéseimet sem tudtam egy évig kihozni onnan. Viszont ott ismerem meg a máig mellőzött ellenzék több elkötelezett tagját is! Ma már világos lehet mindenki számára, hogy a többpártrendszer nem a köznép érdeke, nem viszi előre a magyarság ügyét, sőt kifejezetten igaza volt Széchenyinek: a pártok megosztják a Nemzetet!

-Alapvetően az olyan emberek, akik a társadalmi struktúrák reform lehetőségeit vizsgálták azok mind politikai alapon vizsgálták soha nem szociológiai vagy gazdasági nézőpontból! Te ezt, hogy látod? Megállja ez a kijelentésem a helyét? Ha igen akkor miért?

 BG: Nagyon jól látod! A társadalmi struktúrák kérdése valójában nem az állam és jogtudomány alapvetései közé tartozik, hanem a szociológia tudományához.  Így azok reformja azért lett volna hatalmas lehetőség, mert a szocialista minta helyett nagyon szükség lett volna a NEMZETI oldalra: Az pedig minden társadalmi jelenséget abból a szempontból vizsgál, hogy az milyen szerepet játszik a társadalom működésében, így alapfeladata a szociológiának megvizsgálni, hogy mi mozgatja a társadalmat? Ez a kérdés ma – a jó irányú változást igénylők számára a legfontosabb! A szociológia nem önálló személyiségeket vizsgál, hanem olyan csoportok részeinek tekinti őket, amelyeknek a tagjai a társadalomban elfoglalt pozíciójukból fakadó közös érdekeiktől és társadalmi származásuktól függően, különböző okoknál fogva hasonlóak, avagy valamiért eltérőek. A társadalom csoportjait számtalan módon lehet felosztani, s így a szocialistának nevezett korban az állandó osztályharc oldaláról nézték mindezt, a globalista korban azonban a társadalom részeinek egymáshoz, valamint a részeknek a társadalom egészéhez való viszonyát fejezi ki: mint struktúra! A rétegződés a legkülönbözőbb szempontok alapján vizsgált egyenlőtlenségekre vonatkozik. A társadalmi szerkezet vizsgálata tehát, szorosan összekapcsolódik az egyenlőtlenség problémakörével. S így sem a mai egyenlőtlenség nem igazságos, sem a kommunista rendszer álságos egyenlősdije nem volt az! Egyébként a szociológia profi módon ragadja meg a társadalmi egyenlőtlenség kérdését a tulajdon és hatalom kérdéskörében.

 Az egyenlőtlenség gyakorlati alapja a tulajdon és a hatalom, amelyek a különböző társadalmi rétegek és csoportok hatalmi helyzetét, befolyásolási és érdekérvényesítő esélyét fejezi ki;

– Ilyen továbbá az ún.  státusz és pozíció, amely a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyre vonatkozik;

– mindez függ a munkamegosztástól (foglalkozás-szerkezet), vagyis a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helytől;

– jelentős befolyásoló tényező még a participáció, azaz a társadalom közéletében, politikai életében való részvétel is;

 – s végül fontos lehet a regionális tagoltság is, amely a társadalom térbeli elhelyezkedésének egyenlőtlenségeit tartalmazza.

Így mindezekből áll össze a társadalmi cselekvés, ami a társadalmi aktivitás kifejezője, vagy más szavakkal a Nemzet öszerveződő és érdekérvényesítő közössége.

Az egyenlőtlenség elméleti alapja a kiválasztottsági mítosz, amely létrehozta az ember-embernek farkasa rablókapitalizmusát, illetve a látszólag vele szemben álló a szovjet társadalomszervezési modellt. Ez utóbbit ma cserélik le a kínai kommunista modellre, amely viszont a bankárkaszt számára megfelelően ötvözi a rendszerelőnyöket, az uralom totalitárius és pénzügyi módszereit!

Itthon a politikusok nagy része jogász, így érthető módon nem szociológiai oldalról vizsgálták a társadalmat, hanem jogászi szemmel, amit sajnos idegenből vettek át az elmúlt 77 évben. S így a hierarchiában felül lévők ma el is hiszik azt, hogy nekik kell vezető réteget alkotniuk. Bibó István szerint: a hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul – ezt azonban nem veszik figyelembe azok, akiket a pénzdiktatúra szemelt ki, s emelt a hatalomba!  A szocialistának hazudott rendszer alapvetően párthűségre szoktatta a pozícióra vágyókat, s ezt a hibás beidegződést még nem tudta a népünk kiheverni! E hamis berögződés azonban komoly társadalmi hiba, s ezért is sikerült ennyire rosszul az impériumváltás, hiszen ma is pont úgy kerülnek hatalmi pozícióba pártemberek, mint ahogy az átkosban történt! Ezért kell a nemzetépítés!

– Az elmúlt 40 év tükrében mit látsz a legnagyobb politikai, gazdasági, szociológiai jó és rossz irányú változásnak?

 

BG: A szociológiai helyzet rossz irányú változását épp az előbb elemeztem. A gazdasági változások nagyon kis réteg számára jelentett felemelkedést, viszont a társadalmi egyenlőtlenségek az elmúlt 40 évben rohamosan növekedtek! Nem csak a jövedelmi olló nyílik egyre nagyobbra, hanem a lakásviszonyokban, életmódban, egészségi állapotban, iskolai végzettségben is. A szocialistának nevezett korban is létezett egyfajta társadalmi ELIDEGENEDÉS, ma viszont rohamosan növekszik a társadalom tagjai között a verseny a gazdasági pozíciókért, az állásokért, a puszta megélhetésért, s a sikertelenebbek kiszorultak az új lehetőségekből, önhibájukon kívül is elszegényedhettek! Elkeserítően romlott a társadalmi szolidaritás, ám növekedett a létbizonytalanság, a szorongás az emberekben, sőt nagy problémává vált a deviancia.

politika világában egyértelműen a demokráciában való csalódás az a rossz irányú változás, ami a többség számára azt jelenti, hogy nem is hajlandók már többé elmenni a reklám-demokrácia pártszínházas választásaira, mert csak a pártok holdudvara és a hozzájuk érzelmileg közelállók veszik komolyan a demokratikusnak hazudott 4 évenkénti voksolást. Így a politikai ELIDEGENEDÉS eljutott oda, hogy önfeladóvá vált az ország egyharmada. Ne feledjük, hogy a szocializáció javarészt az elsődleges csoportokban történik. Ott alakul ki az egyén alkalmazkodási készsége a környezet, csoport, társadalom elvárásaihoz. Ma a legtöbb ember nem tudja, hogy az állam jogfolytonos a kádár féle diktatúrával, hiszen a pénzügyi megszállásunk már 1982 óta folyamatos, s monetáris diktatúra 1990-től teljesedett ki!

S nem is szeretne a vezetőréteg semmiféle tudati emelkedést, mert a mai elitista államvezetői státuszokhoz jogkörök tartoznak, ezeket a társadalom tiszteletben tartja, mert információhiányban jogszerűnek véli! Ma azonban egy lopakodó változás tanúi vagyunk, ahol előre eltervezett népírtás folyik mert már nem kell annyi “proli” és főleg a kínai kommunista modellt szeretné átvenni a pénzhatalom, amely két féle megmaradó embert szeretne látni a földön: 1.: Uralkodó, 2.: kiszolgáló, de ezek szinte “zombik”! (Lásd Kalergi: Praktischer Idealismus!) S ennek megvalósításában fontos lépés lehet az “oltás és a chip” szerepe, amely nem összeesküvés elmélet, hanem sajnos egyre inkább láthatóan a gyakorlati megvalósítás korába, vagyis lassan a harmadik világháborúba      lépett!

– A transzhumnaista világrendi vízió már bőven 100 éves múltra tekint vissza. Komoly szakirodalommal is rendelkezünk azok tollából és szájából, akik nyíltan letették a voksukat a rendszer építése mellett. Látsz te személy szerint bármit is, ami pozitív abban a világképben vagy megtartanál? (Értem a vallások szerepét vagy a tudomány és technológia szerepét a hadviselési protokollokat ect..)

 

BG: A transzhumanizmus több filozófia együttes kivonata, amely utat keres a poszthumán állapot elérése felé. A transzhumanizmusnak és a humanizmusnak több közös pontja van, egyebek közt az észszerűség és a tudomány tisztelete, a fejlődés iránt való elkötelezettség és az emberi és transzhumán élet tisztelete.  A kérdés egyszerű: tudomány és technika segítségével sikerülhet-e az ember továbbfejlesztése, vagyis szellemi és fizikai képességeinek a megemelése? A transzhumanizmus főleg biotechnológiákban és más újabb kutatássokban látja a megoldást ezekre a problémákra, bár ezek hátrányait is vizsgálni kell! Ám egyes gondolkodóik megjósolják, hogy az emberiség idővel jelentősen átalakul, annyira más, és több lesz, hogy más néven – talán poszthumán megnevezéssel – kell majd a jövő embereit felcímkézni. Ennek azonban vannak veszélyei is, így a támogatók mellett vannak komoly ellenzők is! Ma ennek még nem lehet látni a végét, ezért nem biztos, hogy az emberiségnek az előtt erre az útra kell térni, mielőtt a további erkölcsi mélyrepülés helyett, nem térünk vissza Istenhez a nemzeti értékrendünkhöz!

 A transzhumanizmus mai irányzatai közé tartozik a Posztgenderizmus, ami a nemek fejlett biotechnológia és reprodukciós technológiák segítségével való eltörlését támogató szociális filozófia és aSzingularitáriánizmus: A technológiai szingularitást lehetségesnek tartó és annak biztonságos eléréséhez szükséges hatásokat kiváltó tetteket támogató morális filozófia.

 A filozófia, a szociológia, a pszichológia, az informatika, a politikatudomány, a közgazdaságtan, a hálózattudomány, a demográfia és a jövőkutatás metszetéből számomra a „magyar agy” vagyis Barabási Albert-László hálózatkutató, a Northeastern Egyetem professzorának elméleti rendszere tetszik, amit a nemzetépítés fel is tud majd használni!  A szereplők fontosságát aszerint ítélhetjük meg, hogy mennyire erős az újító attitűd, a változás folyamatában játszott megkerülhetetlenség, vagy a változtatási folyamat formálásában játszott szerep, amely rávezethet minket a megértésre, hogy egy társadalmi entitás mitől és hogyan lehet képes a szükséges változásra? Mindez nálunk csak az ősi jogszokások rendszerében képzelhető el, ha nem akarunk ELIDEGENEDNI a saját hagyományrendünktől, ősnyelvi műveltségünktől!

– Az oszd meg és uralkodj politikáját felváltotta idestova 10 éve a kéz kezet mos politikája. Szerinted hogyan lehetne a kéz kezet fog vagy is a humanista elvekhez visszaterelni a jóérzésű Magyar embereket? Látsz még rá reményt? Ha igen miben? Lehet szerinted ezen a földön még valaha tisztességes szabad választás?

 

BG: A remény soha nem hallhat ki! Szerintem a jó irányú változáshoz két tényező tud majd hozzásegíteni! Az első egy hatalmas kataklizma, ahol az egyének kénytelenek lesznek védelmi közösségeket alakítani az életben maradásukhoz! A második egy olyan minta, amely komoly tudati emelésre lesz képes, mert mindenki vágyik majd arra, hogy a jó irányú változás elindítója, de legalább a részese legyen! Ha ez utóbbi megtörténik, úgy ez a minta ki fog tudni hatni a teljes magyarságra, de a környező országokra is, hiszen az emberiség alapvetően mintakövető!

Tisztességes választást csak akkor lehet rendezni, ha a szervezettségi foka olyan lesz a nemzetnek, hogy képesek leszünk kiállítani 106 NÉPKÉPVISELŐ-t, s 10200 választókörbe is küldeni számlálóbiztost!!

– A valódi népképviselet az, ami minket is összehozott. Te is én is ezen az elven dolgozunk /tunk. Szerinted mi kellene ahhoz, hogy az emberek megértsék a párthatalom törékenységét a saját hierarchiája miatt? S azt is, hogy bármikor olyan életünk lehetne, amilyet csak akarunk? Értem itt a pénz fogalmát és használatát, mint fegyver a hatalommal szemben?!

BG: A valódi népképviselethez vezető első lépcső a helyi közösségek alapítása szellemi kalákaként! A második lépcső helyi közösség(ek) jelöljenek visszahívható, választókerületi követeket, s adjanak nekik megbízást! A pénzhatalmi elit azonban résen van, s minden számára veszélyes szerveződést meg akar majd szüntetni, vagy a vezetők ellen karaktergyilkosságot követ el! Ezért szükséges kisközösségeket összehozni úgy, hogy ne legyen nyilvános az összetartozásuk, csak az utolsó pillanatokban! A pénzkiadás jogát természetesen nem szabad kiadni a magánbankoknak, sőt vissza kell állítani a 100% banki tartalékrátát, s ha a bankok megszegik, akkor visz-lát! Persze ehhez csak akkor lesz elég erőnk, ha valóban önszerveződik a magyarság és nem megyünk neki a falnak, de határozottan székely leleményességgel kihasználjuk a reklám-demokrácia réseit!

– A média szerepét hogyan értékelnéd a magyar társadalomra tett hatása miatt az elmúlt 40 évből? A közoktatás köznevelés a politika és a szórakoztatás szempontjából milyen hatásokat láttál és látsz?

 

BG: A média valójában tudatiparrá és hatalmi eszközzé vált és a közember lebutítása, alattvalóvá tétele lett a legfőbb feladata. A Ratio Educationis óta sajnos a közoktatás azt szolgálja, hogy „jó alattvalók” legyenek azok, akiket sikerült ott elbutítani! Éppen ezért mi az Országgyűlésben, vagy a Nemzetgyűlésben érdekképviseletet biztosító, listás Nemzetegyesítőket szeretnénk bejuttatni, mert véget kell vetni a 77 év magyarellenes, pártképviselői rendszerének! A Média szerepe mára a legfontosabb hatalmi eszköz lett, aki azt uralja, az nyeri a választásokat. Csak egyetlen esélyünk van tehát jó irányú változásra! Komolyan venni végre, hogy jó bornak nem kell cégér, de azt meg kell kóstoltatni a Helyi Együttműködés Rendszerén keresztül minden jó irányú változást akaró magyarral. Hiszen mi nem egyszerűen csak képviselőket akarunk bejuttatni a törvényhozásba, de egy másik erkölcsi mintát, és a valódi önszerveződés útján létrejövő rendszerváltást szeretnénk elérni. Mert a kiválasztottsági mítoszról írt könyveimet nem tudja mindenki elolvasni, de a saját érdekeinek az érvényesítése meg kell, hogy mozgassa a társadalmi aktivitást!

– Szerinted megvalósítható a politikamentes politizálás? Vagy ez csak egy szójáték vagy idealizmus?

 

BG: Nem a politika a gond, hanem a pártpolitika! A nemzetpolitikus ugyanis az EGÉSZ érdekeit nézi és képviseli, a pártpolitikus azonban a saját pártját, vagyis csak egy RÉSZT tud képviselni!

– A közügyekkel foglalkozás az már önmagában politika vagy társadalomtudományi ismeretek? A nemzetszocialista majd kommunista beidegződések szerinted mennyire fogják vissza jelenünkben a társadalmi képünk és életminőségünk lehetőségeit?

BG: A beidegződések és az erkölcsi mélyrepülés együttes hatása az, ami szinte lehetetlenné teszi a politika szó becsületének a helyreállítását. Ezért használjuk inkább a „közügyekkel vagy közjóval foglalkozó személy” kifejezést, vagyis az alulról jelölt Népképviselő megnevezést! A mai pártundort úgy lehetséges kihasználni a jó irányú változás érdekében, hogy határozottan tisztességes NÉPKÉPVISELŐKET segítünk a törvényhozásba, a korrupcióra hajlamos PÁRTKÉPVISELŐK helyett! A Nemzetegyesítő Mozgalom erre jött létre, s ezt kívánja „szolgáltatni” minden helyi önszerveződő közösségnek!

Vélemény, hozzászólás?