Dr. Bene Gábor írásai Tiltakozás Történelmi megemlékezés

Utolsó-e a Hunyadi film bástyája?

(December elseje a Magyar Nemzeti Önérzet és Önvédelem Napja legyen ezen túl, minden évben!)

Mi mindenre emlékezzünk ezen a napon?

 

1918. december 1-én, a gyulafehérvári ún. nemzetgyűlésen, „Erdély, Bánság és Magyarország összes románjainak meghatalmazott képviselői (…) kimondták a románoknak s az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával.” – mindezt úgy, hogy az ott élő magyarokat, szászokat és más nemzetiségieket meg sem kérdezték!

Igaz megígértek sok mindent azért is, hogy az elkövetkezendő békediktátum “térképrajzolóinak” a lelkiismerete ne zúgolódjon a közel 2 millió magyar anyanyelvű ember idegen államnak való alávetési döntése miatt. Íme, a Regátból és a magyar vármegyékből összecsődített (állítólag 600 fő) képviselők mondata a kiáltványból, amelyet nem csak a jelen román alkotmányból hiányolunk, hanem annak teljesen ellenkező gyakorlatát tapasztaljuk: „Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot kap a törvényhozásban….” Ám ezt soha nem is akarták betartani, mint ahogy a szerződéseiket sem, hiszen a XX. században minden szövetségesüket elárulták a románok, volt olyan, akit többször is egymás után.

Mire emlékezünk még?

2002. december 1-én mintegy 400 fős demonstráló tömeg gyűlt össze a budapesti Kempinski hotel előtt azért, hogy tiltakozzanak Adrian Nastase román és Medgyessy Péter (magyar?) miniszterelnök találkozója ellen. A tüntetők között több közéleti személyiség szerepelt. (Lanczner Ferdinánd – vagyis Satu, Siklósi Beatrix televíziós szerkesztő, Bayer Zsolt újságíró, Grespik László ügyvéd, a fővárosi közigazgatási hivatal korábbi vezetője, Tóth Imre, Gonda László és még sokan mások). A két miniszterelnök pezsgőkoccintással köszöntötte Erdély Romániához csatolásának román ünnepét. Ez a koccintás a D 2009-es ügynök számára örök időkre való kizárását eredményezte a magyar nemzetből. Vagyis nem a jobboldal zárta ki őt, de nem is az ügynök múltját ismerők vagy takargatók, hanem önmaga. Hiszen e csúfságot nem lehet semmivel sem magyarázni! Mindeközben “aránytalanul korlátozta a magyar rendőrség a békés tüntetők gyülekezéshez való jogát 2002. december 1-jén” – állapította meg a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság, amely emiatt kétezer eurós bírsággal sújtotta a magyar államot – vagyis elkezdődött a “pártrendőrség” korszaka, aminek a végén már szemeket lőttek ki és bűntelen magyar embereket aláztak meg a rendőrök. Ennek a kezdetei is ehhez a dátumhoz fűződnek!

Ám megemlékezett egy Délvidékről érkezett nemzetpolitikus, egy hasonlóan fájdalmas korábbi dátumról is, hiszen 1918. november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés is döntést hozott arról, hogy Bácska, Bánát és Baranya a Szerb Királyság része legyen. Ám itt sem kérdezték meg az ott élő népeket, hanem „demokratikus módon” a fejük fölött döntöttek a sorsukról, s ezt is szó nélkül hagyja a “demokráciára” oly kényes mai nyugat minden állama!  Ezeken kívül a Nemzeti Önérzet és Önvédelem Napján szó esett arról is a beszédekben, hogy az anyaországban: hogyan mennek a dolgok a hazai oktatásban és a filmgyártás területén.

Nem elég, hogy az érettségi tételek közül kivették Hunyadi János szerepét és tevékenységét, hanem még a nagyrészt róla szóló filmben is csak az aljas deheroizálás zajlik? – tette fel a kérdést tegnap egy középiskolai történelem tanár a Clark Ádám téren kezdődő demonstráció elején.  Szólt még a tankönyvek elavultságának a post-bolsevik-globányik szellemiségéről és általában arról, hogy a mai fiatalok nem kapnak elegendő támpontot a hazaszeretethez, ami az itthon-maradás záloga lenne. A rendezvény szónokai csupán a tények felsorolásával leplezték le a mai értelmiség jelentős részének álságos hozzáállását a honszeretethez.

Bene Gábor

Bene Gábor a Nemzetegyesítők nevében kötötte össze Gyulafehérvárt és Nándorfehérvárt. Azok legfőbb üzenete ugyanis biztosan egybecseng, hiszen a Gyulafehérvári nyilatkozatban vállalta a most százéves “nagyromán” állam úgynevezett akkori nemzetgyűlése, hogy biztosítva lesz a :  „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára” – s ezt soha azóta nem akarták megvalósítani a hamis ígérgetők.

Ezzel szemben Nándorfehérvár üzenete egyértelmű: Dugovics Titusz hőstette akadályozta meg a vár, s ezzel Európa bevételét. Vagyis a muszlim inváziót az itt élő keresztény népek együtt akadályozták meg!  Csak éppen nem úgy, ahogy az összeférhetetlenség vádjával is alaposan megvádolható és történelemhamisító Hegedűs Bálint írt a ”lovári pattantyúsokról és héber tüzérekről”.  Ráadásul Govanni  di Capistrano olasz származású ferences szerzetes volt az, aki nem volt képes toleráns és nem gyűlölködő magyarokat rávenni a pogromokra, amiket pedig a nyugati városokban igen nagy sikerrel alkalmazott. Viszont történelmi szerepe volt abban, hogy a paraszti önkénteseket rávezette az oszmán seregre, s Hunyadi erre – zseniálisan átlátva a meglepetés erejű lehetőséget – kirontott seregével a várból. A győzelem tehát valóban nemzetközi volt, de nem ”a lovári pattantyúsok és a héber tüzérek” okán.

A primitív történelemhamisítás tehát tetten érhető, mert a magyar értékrendet és hitet valló hősök áldozatvállalása helyett valami nevetséges, primitív amerikanizmus jelenik meg a forgatókönyv lapjain, s ennek állítólag 80 millió forint közpénz lesz az ára. (Laponként 1 millió? Nem semmi és ezt mind a szegényektől lopják el?)

Rácz Szabó László viszont arról beszélt, hogy addig nem lesz jó irányú változás a történelemoktatásban, amíg a hamisítások folynak, s amíg az Akadémiáról ki nem takarítja a kormány a magyar tudás lealacsonyítóit és a filmiparból azokat, akik rafinált módszerekkel akarják a magyarságot megalázni és a hőseinket elorozni. Ráadásul a fent említett forgatókönyvből készülő filmre már megszavaztak egymásnak 7 milliárd forint előzetes költségvetési keretet.

A tömeg szerint magyargyűlölőknek simán minősíthető személyek céljai nem egy valódi történelmet bemutató film, hanem valami giccs, amit el lehet vinni még az Oszkárig is, ha lesz elég összeköttetés az antiszemitizmust gerjesztő bűnözők és megélhetési “filmművészek” között.

 

Gonda László

 

A további felszólalók Gonda László és Gaudi Nagy Tamás voltak, akiknek nagy hatású beszédeiknek videó felvételeit rövidesen láthatjuk majd a Youtube-on, s a Gonda László által felolvasott rendőrségi feljelentéshez a tömeg is csatlakozott.  A demonstráció kb. 100-130 részt vevője a beszédek után a mécsesek helyett fáklyák gyújtásával emlékeztek ezekre az igen szomorú eseményekre.  Majd Vesztergám Miklós tárogatós indulóinak a hangjára, fáklyákkal a kezükben vonultak fel egészen a Halászbástyához, ahol kifeszítették a magukkal hozott és molinókra írt követeléseiket, majd a nemzeti imádságok eléneklése közepette megkoszorúzták Hunyadi János – törökverő hősünk, Magyarország egykori kormányzójának a szobrát.

A Nemzeti Önérzet és Önvédelem Napja lélekemelő volt, s a Magyar Hiszekegy közösen elmondott soraival zárult.

(S ezért is köszönet minden segítőnek és rendezőnek, legelsőként Tóth Imrének.)

A Nemzetegyesítők ezen a rendezvényen több tagjukkal is képviseltették magukat, s megállapították, hogy példa nélkül áll a világon, hogy egy nemzet tudományos akadémiája, sőt a Nemzeti Filmalapja is arra költi el a nemzet közpénzét már évek óta, hogy azzal nemzetellenes tevékenységet fejtsen ki. Így rombolván a magyar nemzeti tudatot, hamisítva a magyar történelmet, s ezzel hivatkozási alapot is nyújtva a magyarság esküdt ellenségeinknek.

A Nemzetegyesítők egyik jelmondata: „Mindig magunkért, soha mások ellen!”– ezért nem a felelősök megbüntetését kell követelni, hanem bízni abban, hogy a kormány nem fogja tétlenül nézni e rombolást.

(Bene Gábor)

NEEM Nemzetegyesítő Mozgalom

Vélemény, hozzászólás?