„Magukra tűzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti.” / T. Cécile: 1918. október 31./
„Az ősök jelentőségét látjuk azokban a középkori krónikákban, amelyek a klasszikus világ embereinek szokásától miben sem térve el, az uralkodó család számára elképzelt ősfa felállításával mitikus őst teremtettek, aki már felemelkedett az emberek közül és eredetével már-már földöntúli kapcsolatot érintett.” / Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora./
Istenkeresők, így nevezi meg az Árpádokat Ferdinándy Mihály, abban a könyvében, melyet minden magyar ifjúnak úgy kellene forgatnia, mint a Biblia kiegészítő olvasmányát, közvetlen magyar folytatását. Természetesen ezt a könyvet jóformán senki sem ismeri, pedig ebben a könyvben nagyon is tetten érhető az örök modernitás, amiről az alábbiakban szólni szeretnék.
Csak az lehet modern, helyesen korszerű, amely biztos alapokon áll, biztos alap pedig az lehet, amit az ősök, elődeink kipróbáltak és jónak találtak, annyira jónak, hogy fel tudtak minket nevelni ezeken az alapokon. Így lett országa, hazája minden történelmi népnek, így lettek hagyományai és így lehet csak jövője.
A jövő nem az, ami majd eljön, hanem az ami felépül, a kipróbált hagyományok alapján, nem létrejön, helyesen a levés állapotába kerül, hanem mi építjük fel, azokból az építőanyagokból, melyet őseinktől kaptunk, illetve abból a tudásból, amely alapján ki tudjuk választani, hogy mi az építő anyag és mi az a lélek és ismeret, ami összetartja.
Így építeni csak Istenkeresők tudnak, a másik fajta tevékenység az ember és a kultúra zsákutcája. Isten nem valami külső tényező. Isten az, akire az embernek szüksége van, ahhoz hogy önmaga maradhasson. Isten a lelkiismeret és nélküle csak az anyag marad, ami halmozható, de rend soha nem lesz belőle.
Isten, vagy a semmi! Isten az igazi önismeret. Nem én tudat, hanem öntudat, azaz önazonosság, csak éppen nem mindenható. Isten az ember józansága. Isten maga az ésszerűség, helyesen az az állapot amikor észnél vagyunk. A mai ember állandóan spicces, mert anyaggal méri magát és részegségre tör, folytonosan a bordélyba tart és nem hazafelé. A mai ember tetszhalott, avagy sétáló halott, walking dead, lelkileg biztosan zombi. Ahogy életet adunk utódainknak, úgy kell életet adni a hagyományoknak is. Ez az élet legfőbb parancsa. A nevelési rendszerek feladata a hagyományok éltetése. Az utód hagyomány nélkül már nem ember, de viszont a legfőbb bűntény, mintha édesanyád és apád ölnéd meg. Nincs nagyobb bűn, mint lelki halottat szülni és nevelni. ( Milyen szép példa Szent Margit élete. )
Rátérve témánkra: Szentkorona az Entrópia elleni folytonos küzdelem kiáltványa, mondhatnánk a Rendező Elv, az Ige jele! (Hiszen a JOG is a „jó ige” összevonásából származik, csak visszaélnek e kifejezéssel a mai sátánok!)
A magyar pedagógia értelme és lényege ide irányul: Létértelmünk tükrére. Nemzeti és személyi feladatunk a világ számára történő magyarázata. Ha ezt tesszük akkor vagyunk a Lét állapotában, akkor vagyunk rendben, mert rendezünk, rendet tartunk, minden más hiba, bűn, zsákutca és maga az irracionalitás.
Két lehetőséggel nézünk szembe, vagy szembe állítjuk a modernitást, a felvilágosodás utáni világot az Éltető Hagyományok világával és akkor elpusztul az Emberiség, vagy felfedezzük végre, hogy a Modernitás, avagy Örök Korszerűség vagy az Éltető Hagyomány és annak legtökéletesebb jele és felmutatója a Magyar Szent Korona, avagy Szentkorona Őfelsége, vagyis Jézus és az Atya akaratnyilvánítása, mintha a Szentlélek mindig velünk lenne.
A Szentlelket nekünk kell magyarázni, a Magyarság Feladata az, hogy a Szentlélek nyelveként magyarázza a Lét feltételeket. Ez az Archiregnum pozíció! A Szent Korona Tagjai pedig az eredeti Archetípus Személyei!
Minden attól függ, hogy milyen az Emberképünk. Ha az embert 80 évben, énként, óhajtjuk megragadni, fogyasztásban és vagyongyűjtésben, érdekérvényesítésben, akkor kilépünk a történelemből, kilépünk az Időből, mint olyanból és megérkezünk a merő pillanatok és a hasonmások világába: nyavalyás Fukuyamának akkor így igaza van, függetlenül a civilizációk összecsapásától.
Ez pedig a lét alatti állapot, a levés állapot. olyan mintha az embert lavinaként fognánk fel: Kis golyó, majd nagy golyó, amely a végén mindent elpusztít, majd maga is semmivé lesz, egy rendetlen anyagkupaccá, amely jó idő esetén elolvad. ( na ebből még hajthat ki virág… ? )
Ez a fenti felfogás az Ellenteremtés, maga a Létexterminalizáció, azaz a Létirtás.
Valójában egyetlen lehetőségünk, hogy az Embert több ezer évben képzeljük el, mint ősei és utódai képmását, aki maga is Képmás. Ez az Ember, helyesen Személy, aktív közösségi tagként létezik, aki felelős a világért, mint a kertész a veteményesért.
Bizalom az Ősök és az Élő Hagyományok kipróbált világa felé, azaz a jelenné élt múlt irányába és felelősség a jövővé teendő lehetőség felé, amelybe átörökítjük az Éltető Hagyományt, hogy méltóak legyünk saját életünkre, amit őseink verítékéből, véréből, könnyeiből, örömeiből, áldozatából sarjadt. Ez a Hagyományozás. Minden Generáció és minden Ember annyit ér, amennyire képes Hagyományozni, amennyire képes Képmásokat hagyni maga után, lehetőleg anélkül, hogy hasonmásokat hagyna maga után.
Őseink nem mögöttünk vannak, hanem alattunk, rajtuk állunk, nélkülük a nemlét mocsarába süllyednénk. Az Élő Hagyományok a hidak és utak, amelyeken a mocsár felett járunk, egyensúlyozunk.
Ez a második az Alapvető emberfelfogás, amely a személyről szól.
A Személy akit Isten életre hívott, azaz a Létre, az az evolúció értelme.
A Személy egészen más, mint az én.
A Személy Otthon van és pedig elsősorban önmagában, önmaga a Ház, a Haza, a Hagyomány.
Alapja a haza földje, történelme, kultúrája, ősei hamvai és alkotásai. Épülete a tudás az élő hagyomány ismerete, tudása és átadási képessége. A Képmásnak Képessége van a Képmásságot továbbadni, Hagyományozni.
Létének célja az Idő folytatása, az Éltető hagyományok átadása, az Ősök tovább éltetése: lélekben, szervezeti keretekben, közösségekben, létszabályokban ( jogban, ld. Alkotmány ), alkotásban, államban.
Létének értelme a rendtartás az entrópia elleni folyamatos küzdelem és ennek a küzdelemnek a feltétel nélküli akarása. Ezt az akaratot és feladatot, kötelességet mutatja fel Szentkorona. Ez az Örök Korszerűség.
A többi valamiféle Kórtan és Kórisme. Fogyaték. ( Fogyatékos korban, kórban élünk. az emberiséget deriválják, mint a tőzsdén, derivátumokra kötnek üzletet.)
Aki ma született és Akit látunk a Koronán, Ő a Doktor. A magyar lét doktrínája a Szent Korona Tana, pontosabban a benne rejlő állameszme! Mint tudjuk az ifjú generációkat indoktrinálni kell a létbe, a létre. Ez a pedagógia – a hivatásos Személy Létrehozás – feladata, különösen a magyar pedagógiáé és ebben a történelemoktatásnak kell az élen járnia. A történelem oktatás lényege a Személy Létrehozása és a Lelki-Igei Nemzet megszervezése, jelenleg újraszervezése, mert már szinte idegen lelki nemzet él ezen a hazán.
Először tehát magyarrá kell képezni a történelem tanárokat. Az igazi rendszerváltás nem csak jogfolytonosságot jelent, hanem a lelki folytonosság helyreállítását, azaz Szentkorona megértésének képességének helyreállítását.
A megtérés lesz a megértés, megtérés az Éltető Hagyományokhoz, megtérés Szentkoronához, azaz a Magyar Személy és a Nemzet megkoronázása, a Magunkra találás. Fedezzük fel Önmagunkat, mint Személyt és felejtsük el az ént, mint kórtünetet.
Rendeződjünk és rendezzük végre közös dolgainkat!
Nincs több időnk, mert Nemzetünk Léte és a Személy feledésbe merül, díszletek leszünk a sátán körhintáján, holott a mi feladatunk örökre lezárva tartani. Ébredj Archetípus, még van egy kis országod, ahol lekötözheted a bukottat! Magyarok figyeljetek! Feladatotok, küldetésetek a bukott felett őrködni, hogy ne jöhessen mozgásba, feladatotok Mintaállamot Építeni, az Élő Égi Igazság Mintaállamát. Az iskoláink kell legyenek a rendhelyreállító tevékenység központjai, a Személyt kell Alkotmányozni, de azt a történetileg kipróbált módon, a hogy a Szent Korona Utasít, azaz Útba állít!
„Ego sum via et veritas et vita.”
Különben mi leszünk a felelősek, azért hogy a sátán letarolja a földet. A magyar iskola bizony, egyfajta örök Armageddon.
A Szent Korona valóban Beavató Korona. Önmagadba avat be, ha mersz Ember, azaz Személy és Magyar lenni! Ha mered vállalni, hogy magyarázni fogsz!
„Vállaltad, vagy nem vállaltad?”
( A végső harcban valakinek láthatóvá vált a tudatalattija.)
kelt: Budapest, 2018. Szenteste.
Lados Balázs
(Szentkorona szolgája)
