Igen! A pénzdiktatúra ellen mindenképpen és nagyon is határozottan kell asztalra csapnunk mindannyiunknak! S meg kell keresnünk az alternatívát, ami megvalósítható! Az, ami a devizahitelesek elleni csalással bekövetkezett, s ami az oltásüzlet hátterében zajlik: megengedhetetlen!
Igenis NEEM-et kell mondani a bűnpártokra, amelyek a korrupció melegágyai, s az államadósságot tárgyalások nélkül visszafizetni akaró közgazdászokra, politikusokra!
NEEM-et kell mondani mindenre, ami nem közjót hoz el minekünk, mert valódi rendszerváltást akarunk végre!
Olyan létszerveződési módot akar megvalósítani a mi Nemzetegyesítő közösségünk (NEEM) amely a történeti alkotmányosságunk bevált állameszméjét és az arra épülő politikai berendezkedést legalább kísérlet szintjén felállítja. S ha sikerül visszaépíteni a Nemzeti Kaláka köröket, minden falun és városon: visszavezethetnénk a magyar államok sorába a mai – a Kádár diktatúrával sajnálatosan jogfolytonos – államot. Erre az a legfőbb bizonyíték, hogy a 2010-ben megszavazott Alaptörvény zárórendelkezésében, legitimáló alapként jelölik meg a kommunista korszak törvénytelen-törvénykezését!
A történelem magyar államainak sorába ugyanis csak úgy térhetünk vissza, ha leszámolunk a nyugatias liberális demokrácia illúziójával, ami ugyanis egy olyan szemfényvesztés, amely a nyaktiló nyomán jött létre Párizsban. Hiszen olyan tömeggyilkosságok történtek akkor és ott, mint amit a bolsevik korszakban követtek el az NKDV emberei, akiknek nagy része annak a bankárkasztnak volt a megbízottja, amelyet papíron nagyon gyűlöltek, éppen a „szembekötve-vakon”, élő kommunisták, illetve a beszervezett társutasok.
A mai, nagy pártpolitikai színjátéknak a lényege az, hogy a középpontban mindig egy liberális pártnak kell állnia, amely valójában a globális szuperstruktúra lokális ügynökhálózata. E hatalmi mag köré épít még két színpadi díszletként egy általa szigorúan ellenőrzött „jobboldali” konzervatív pártot és egy „baloldali” szociális pártot. Ezzel kész is az a hamis színházi előadás, amit csak is nekünk – vagyis a közembereknek – készít el a „szövegkönyvíró”, akinek egy egész écesz géber csapat dolgozik azért, hogy a nézőt kifejezetten sikerüljön jól elvarázsolni a látvánnyal, miközben zsebtolvajok és árdrágító büfések csalják ki az utolsó forintjainkat. (Ám most ehhez hozzáadódott a TB által nem finanszírozott ellenanyagvizsgálat, amelyet ismételni kell 4 havonta)
Mi lehet ebből a kiút?
Lehetséges, hogy ellenálljunk a folyamatos zsarolásnak, amit a tudatipari közbeszéd, a pártpolitikusi hazudságok, illetve a tudománytalan tudósok véleményei alapján hoz a tudomásunkra a katonai diktatúrára emlékeztető őr?
Hogyan lehetne kilábalni az elkeserítően kegyetlenül butító agyvírus hatásai alól? Képesek vagyunk-e még talpra állni úgy, ahogy Petőfi képzelte a Nemzeti dalban?
Mert ha igen, akkor rajta! Szervezzük meg a lakóhelyen a szellemi kaláka közösségeinket, járjunk szomszédolni! Mert az az egyetlen kiút, hogy önszerveződő módon lesz újra utcakapitányságunk, ahol csak olyan személy lehet a vezető, akit nagyon jól és régóta ismerünk. Nemzet újjáépítése ugyanis csak rajtunk múlik és azon, hogy le tudunk-e szokni a bolsevik korban belénk nevelt lustaságról, valamint a globalista pénzimádat mételye.
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás
