Prof. dr. Bokor Imre nyugalmazott mérnök ezredes, egyetemi tanár, katonai rádióelektronika szakterületen a hadtudományok doktora, az MTA tagja. A Kádár-korszakban 1989-es nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg tisztje, az MSZMP-be – pozíciója ellenére – nem lépett be. A közvélemény előtt 1989-ben kiadott Kiskirályok mundérban című könyv szerzőjeként vált ismertté. Könyve miatt a hadseregből nyugdíjazták, a rendszerváltás után az írást folytatva, műkedvelő történelemkutatóként újabb történelmi-politikai tárgyú, széles olvasóközönségnek szánt könyveket írt.
1948-tól katona, 1952-57-ig fiatal tiszthallgatóként katonamérnöki tanulmányokat folytatott a Szovjetunióban, Leningrádban, a Híradó Mérnöki Akadémia hallgatójaként. Az 1956-os forradalom és szovjet beavatkozás idején társaival Leningrádbsn, a Petőfi és Szabad Európa rádiót hallgatva figyelték a magyarországi eseményeket. Kezdetben a szovjet kormány magyar politikai vezetésnek szánt tudatos dezinformációjával összhangban a szovjet újságokban és rádióban is engedékenyebb hangú közlemények tudósítotttak: szűkszavúan nem ellenforradalmat, hanem fegyveres felkelést és felkelőket emlegettek, akik csoportokba verődve, fegyverrel a kezükben, akarják rákényszeríteni – a személyi összetételében gyakran változó kormányt – követeléseik teljesítésére.
1957-ben hazatérve a legkorszerűbb fegyvernemnek számító rakétadandárhoz került. Műszaki őrnagyként első főmérnöke (parancsnokhelyettes) lett az 1962 tájékán formálódó a hadműveleti-harcászati rakétadandárnak (a Magyar Néphadsereg elit alakulatának számító, legjelentősebb magasabb egysége volt). Bokor Imre az első három évben vezette a technikai szolgálatot. Ottani tapasztalatai alapján írta és védte meg kandidátusi disszertációját. Az 1980-as évekig elérte az ezredesi rangot. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1965–67 között elektronikai tanszékvezető, 1975–89 között a rádióelektronikai harc tanszékvezetője volt. Munkája során többször járt a Szovjetunióban. A katonai karrierje mellett a tudományos életben is egyre magasabb tudományos fokozatokat; doktor, kandidátus, akadémikus, egyetemi tanár, hadtudományok egyetemi doktora címeket szerzett.
Bokor, saját elmondása szerint a Kádár-korszak hivatásos tisztjeivel szembeni politikai elvárásnak ellentmondva a Szovjetunióban, a Híradó Mérnöki Akadémia elvégzését követően megtagadta az MSZMP-be való belépést, mely talán az egyedüli eset volt a Néphadsereg történetében. A Kádár-korszak 80-as éveiben Budapest VII. Kerületi Tanácsának a tagja volt.